Mutatjuk, hogy milyen gazdasági helyzetet örököl a Tisza: szinte azonnal lépnie kell az új kormánynak

A Tisza Párt elsöprő győzelmet aratott az április 12-i országgyűlési választásokon, aminek köszönhetően kétharmados többsége lehet majd az új parlamentben. A több hétig tartó kormányalakítás folyamatáról bővebben ebben a cikkben olvashatnak:

Arra már nagyon sok elemző és a hitelminősítők is figyelmeztettek, hogy az új kormánynak a korábbinál szigorúbb fiskális politikát kell folytatnia. Hiszen a költségvetés konszolidációja nélkül még akár a legrosszabb forgatókönyv, vagyis a befektetésre nem ajánlott, bóvli kategóriába kerülés is fenyegetheti az országot.

Nem sok ideje lesz az új kormánynak a hitelminősítésekig

Ettől a Standard&Poor’s esetében csak egy karnyújtásnyira vagyunk, hiszen Magyarország hosszú távú adósbesorolása a legalsó szinten áll a még befektetésre ajánlott kategóriában. A minősítés BBB-, ráadásul negatív kilátással.

Az S&P és a Moody’s legközelebbi felülvizsgálatai május végén várhatók, míg a Fitch Ratings június 5-én mondhat ítéletet.

Az új Tisza-kormánynak ekkor még nem sok ideje lesz az új gazdaságpolitikai irányvonalak kijelölésére, pláne konkrét intézkedések megtételére. Mindenesetre Magyar Péter már az első nemzetközi sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy módosítani kell a 2026-os költségvetést, az ugyanis biztosan nem tartható. A szükséges kiigazítások után pedig el kellene kezdeni a 2027-es büdzsé tervezését is. A hitelminősítők számára már akár a szóbeli jelzések is fontosak lehetnek a döntéseik meghozatala előtt.

A Fitch is kiemeli a legfrissebb elemzésében, hogy „a magyar szuverén adósminőség elemzését mostantól arra összpontosítják, hogy mennyire hiteles és kivitelezhető az új kormány költségvetési konszolidációs stratégiája.” Ugyanakkor számos kihívásra hívják fel a figyelmet a magyar gazdaság lassú növekedésétől a magas államháztartási hiányon át az ugyancsak magas és növekvő államadósságig.

Ebből kifolyólag megnéztük, hogy a Tisza-kormány mennyivel veszi át nehezebb helyzetben most az államkasszát, mint ahogy az elmúlt tizenhat évben a Fidesz-KDNP tette.

Így áll az államadósság

Röviden és tömören: az elmúlt tizenhat év összesen öt hatalomátadását vizsgálva (négy a Fidesz-KDNP-hez, egy a Tiszához kötődik) a vélhetően idén májusban kormányra kerülő párt örökli az egyik, de nem a legrosszabb költségvetési helyzetet az előző kabinettől.

A GDP-arányos államadósságot tekintve a mostani helyzet egyenesen az egyik legjobbnak mondható, hogyha a kontextust nem, pusztán a magyar tényadatot figyeljük. 2024 végén a GDP 73,5, 2025 végén pedig a Magyar Nemzeti Bank adatai alapján a GDP 74,6 százaléka volt a kormányzati szektor adóssága.

Ez utóbbi az egyik legalacsonyabb érték az elmúlt öt hatalomátadást megelőző, év végi adatokat vizsgálva. Csak a 2018-ban megalakuló kormány vehette át a mostaninál kedvezőbb állapotban a költségvetést: akkor az államadósság a GDP 72 százalékát tette ki.

Azt is fontos megjegyezni, hogy 2009 óta mindig az euróövezethez való csatlakozáshoz elengedhetetlen, maastrichti kritériumokban meghatározott 60 százalékos szint fölött volt ez a mutató. Az Eurostat adatai szerint 1990 óta csak a 2000 és 2004 közötti öt évben volt arra példa, hogy a magyar államadósság a GDP kevesebb mint 60 százalékát tette volna ki.

Azzal is árnyalnunk kell a képet, hogy míg a 2024 végi, 73,5 százalékos magyar deficit bőven a 80,7 százalékos európai uniós átlag alatt volt, ez leginkább a brutális, 100 százalék feletti államadóssággal rendelkező öt országnak (Spanyolország, Belgium, Franciaország, Olaszország, Görögország) „köszönhető.”

Közép- és Kelet-Európában viszont a magyar adat messze a legrosszabb. Hozzánk legközelebb Szlovénia áll 66,6, a legtávolabb pedig Csehország 43,3 százalékkal. A szomszédaink közül csak a nyugat-európai régióhoz sorolt Ausztria mutatója magasabb, 79,9 százalék.

A 2022-es kormányalakítás előtt még a horvát, a 2018-ast megelőzően pedig a horvát mellett a szlovén államadósság is magasabb volt a magyarnál. Vagyis akkor még nem voltunk rekorderek a régióban.

Nem tartható az idei hiánycél, ezt már a Tisza is látja

Az államháztartási deficitet figyelve még rosszabb a helyzet. A kormányzati szektor eredményszemléletű hiánya 2024-ben 5 százalék volt, ami tavaly – némi pozitív meglepetésre – 4,7 százalékra csökkent. Ami viszont igazán aggasztó, hogy idén már márciusban teljesült a 2026-os büdzsében szereplő, 5 százalékra megemelt költségvetési hiánycél 81 százaléka.

Nagy kérdés, hogy a kormányra kerülő Tisza hogyan módosítja majd ezt a sort a költségvetésben, vagy milyen mértékben emeli meg. Hiszen az emelés borítékolható, a Fitch például idén 5,6 százalékos államháztartási deficittel számol Magyarországon.

Hogyha az elmúlt öt hatalomátadást nézzük, akkor is kivételesen rossznak mondható a költségvetés helyzete. Csak 2021 végén, a koronavírus-járvány miatti költekezések hatására volt ennél magasabb, 7,1 százalékos az eredményszemléletű deficit. 2010-ben viszont, a globális pénzügyi válság idején a Fidesz-KDNP pusztán a tényadatot figyelve majdnem ugyanolyan helyzetben vette át a költségvetést, mint a Tisza ezúttal: akkor az államháztartási hiány 4,8 százalék volt, 2025-ben 4,7 százalék. 2024-ben pedig rosszabb, 5 százalék.

A koronavírus-járvány óta jelentősen felpuhuló és több esetben is felfüggesztett maastrichti kritériumokban 3 százalékos célszint szerepel. Ezt Magyarország 2012 és 2019 között folyamatosan teljesítette. Nagy kérdés, hogy az euró bevezetését a zászlajára tűző Tisza Párt a folyamatos válságok miatt a magasabb költekezés és a kevésbé fegyelmezett költségvetési politikák irányába elmozduló világgazdasági környezetben képes lesz-e legalábbis közelíteni a 60 százalékos államadósság és a 3 százalékos költségvetési hiány irányába. A hitelminősítők és az Európai Unió is ezt várnák el.

GDP: az igazi feketeleves

Az igazi problémát ugyanakkor a gazdasági növekedés, pontosabban az elmúlt három évben annak a hiánya jelenti. A Fitch is kiemeli, hogy a magyar gazdaság 2023 óta gyakorlatilag stagnál: ebben az időszakban a GDP éves átlagban 0,1 százalékkal nőtt, vagyis a növekedés üteme messze elmaradt a 2015-2019 közöti időszak 4,2 százalékos éves átlagától.

A mostaninál rosszabb növekedési adatokkal csak 2010-ben vette át a hatalmat az aktuálisan megválasztott új kormány (akkor a Fidesz-KDNP a Magyar Szocialista Párttól). 2009-ben éves alapon 6,6 százalékkal csökkent a GDP. Ha pedig a hároméves átlagot figyeljük (2007-2009 között), akkor évente 1,7 százalékos volt a visszaesés (most ugyebár 0,1 százalékos „növekedést” láthatunk).

A 2014-es, 2018-as és 2022-es kormányalakításnál viszont sokkal kedvezőbb volt a helyzet: a megelőző évben 2,1, majd 4,3, legutóbb pedig 7,1 százalékos GDP-növekedést mért a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).

Magyar Péter már a győzelmi beszédében is megígérte, hogy harmadik útja kormányfőként (Lengyelország és Ausztria után) Brüsszelbe vezet majd, hogy hazahozzák „a magyar embereket megillető uniós forrásokat”.

A mezőgazdasági alapokat nem számítva Magyarország összesen mintegy 26,5 milliárd euró forrásra jogosult, ami a GDP 12 százalékának felel meg. Ennek jelentős része jelenleg befagyasztott állapotban van. Magyar Péter 20 milliárd eurónyi, még meg nem érkezett összegről beszélt.

A UBS svájci pénzügyi intézet szerint ezek a források 50-100 bázispontos növekedési többletet jelenthetnek 2027-re. Alappályájuk szerint a magyar GDP 2,9 százalékkal nőhetne ebben az évben, de az EU-s pénzekkel együtt ez a szám a 3,4-3,9 százalékos sávba is emelkedhet. Erről bővebben itt írtunk:

A Fitch már szkeptikusabb. Szerintük „egyelőre nem egyértelmű, hogy az uniós folyósítások teljes körű felújítása milyen gyorsan javítaná a magyar gazdaság növekedési kilátásait.” A hitelminősítő jelenleg 2026-ra 2, majd 2027-re 2,4 százalékos bővülésre számít.

Sarkalatos pontok a költségvetésben

Ami a költségvetés rendbetételét illeti, ott számos érdekes kérdés felmerülhet az előttünk álló időszakban. Tavaly a kormányzati szektor kiadása 41 147 milliárd forint volt. Ennek nagyjából a harmada kapcsolódik a nyugdíjkifizetésekhez és a szociális juttatásokhoz, ötöde pedig a bérek kifizetéséhez. A kamatkiadások általában „csak” 5-10 százalékot tesznek ki, azonban itt a tendencia a lényeges, hiszen 2021 óta nagyon elszaladt ez a mutató.

Olyannyira, hogy 2024-ben a magyar állam az Európai Unióban egyedülállóan a GDP 5 százalékát költötte el kamatkiadásokra (ebbe az állampapírok, kincstárjegyek, devizaadósság kamatai számítanak bele). A második helyen záró Izlandon is „csak” 4 százalék volt ez az arány, Olaszországban pedig 3,9 százalék. Kamatkiadások nélkül 2024-ben az eredményszemléletű államháztartási egyenleg enyhe többletet mutatott volna Magyarországon.

Tavaly kamatokra már 659 milliárd forinttal, 16,6 százalékkal kevesebbet fizetett ki a magyar állam, de ez még így is jelentős, GDP-arányosan 4 százalék feletti arányt jelent.

A Tisza programjában ezzel kapcsolatban így fogalmaz: „fegyelmezett, kiszámítható költségvetési politikát valósítunk meg, ennek következtében az alacsony infláció leszorítja a banki kamatokat, és a vállalati hitelezésen keresztül növeli a beruházásokat.” Azt a témát most ne nyissuk meg, hogy az egyébként márciusban már enyhén emelkedő infláció csökkentésére mekkora esély mutatkozik a Hormuzi-szoros blokádja miatti energiaárrobbanás következtében.

A kiadási oldalon tavaly a legnagyobb mértékben, 21 százalékkal a kormányzati szektor egyéb kiadásai emelkedtek (1455 milliárd forinttal). Ide tartoznak az Otthon Start-hitelek miatti támogatások, vagy épp a Széchenyi Kártyához vagy a Demján Sándor Programhoz kapcsolódó állami szubvenciók.

Nagy kérdés, hogy az állami támogatások rendszerét hogyan alakítja át a Tisza. Sok információval még nem rendelkezünk ezzel kapcsolatban, de a párt inkább a piaci feltételek javításával igyekszik fellendíteni a beruházásokat és nem az állami szerepvállalás fokozásával.

„A jelenlegi kormányzati intézkedések – így az Otthon Start Program is – kizárólag a hitelképes, jobb anyagi helyzetű rétegek támogatására költ” – olvasható szintén a Tisza programjában. Ez alapján feltételezhetjük, hogy valamilyen, az elmúlt tizenhat évben néha bántóan hiányzó szociális szempont is megjelenhet az állami forráselosztásban.

Rezsicsökkentés, nyugdíjak, családtámogatás

Az előző rendszer „szent teheneivel” kapcsolatban a Tisza a rezsicsökkentés megtartását és szociális alapon történő kiterjesztését vállalta (Rezsicsökkentés+). Emellett a vállalatok számára is megfizethető és versenyképes energiát ígért.

A 13. és 14. havi nyugdíjat megtartják, a személyi jövedelemadóval kapcsolatban azt írják, hogy a „mediánbér alatt kereső 2,2 millió munkavállalónak csökkentjük az szja terhelését.” A minimálbér adóját pedig 15-ről 9 százalékra csökkentik. Emellett semmilyen munkabért terhelő adót nem emelnek meg, az egymilliárd forint feletti vagyonokra viszont 1 százalékos vagyonadót vezetnének be.

A CSOK-kal és a CSOK Plusszal kapcsolatban úgy fogalmaznak, garantálják, hogy válás esetén se kelljen visszafizetni az ennek keretében kapott támogatást. Megtartják és kibővítik a jelenlegi családtámogatási rendszert. A családi pótlékot, az anyaság támogatást, az időskorúak járadékát, a GYES-t és a GYET-et a duplájára emelik, az otthonápolási díjakat pedig 50 százalékkal növelik.

Jelenleg több olyan hatósági intézkedés is érvényben van, amelyeknek hamarosan lejár a határidejük. Így ezek sorsáról szinte azonnal döntenie kell majd az új kormánynak. Az árrésstop május 31-ig, a bankok által az Alkotmánybíróságon is megtámadott kamatstop június 30-ig van érvényben. A Tiszának hamarosan a korábban felvett babaváró kölcsönök visszafizetéséről is határoznia kell.

A kormány 2024 nyarán 2026 közepéig adott haladékot azoknak a babaváró hiteles házaspároknak, akiknek nem sikerül teljesítenük a kamatmentességhez szükséges gyermekvállalást öt éven belül – hívja fel a figyelmet a Portfolio.hu. Meg kell még említenünk a határidő nélkül bevezetett, járműüzemanyagokra vonatkozó védett áras rendszert is.

Hosszabb távon pedig a több szektort (különösen a bankokat és az energiaszektort) érintő kormányzati különadók sorsát is érdemes figyelnünk. A kampány során Orbán Viktor leköszönő miniszterelnök is többször hangsúlyozta, hogy 2010 és 2025 között ezekből az elvonásokból nagyságrendileg 15 ezer milliárd forinttal gazdagodott a költségvetés.

A magyar GDP idén várhatóan 90-92 ezer milliárd forint körül alakulhat, úgyhogy ez nem egy olyan tétel, aminek az esetleges csökkentését ne kellene máshonnan kompenzálni. Pláne akkor, hogyha a költségvetés rendbetétele a cél.