|
| Forrás: www.kremlin.ru |
Több oka is van, hogy Oroszországban minden a nagy győzelem körül forog. A jelenhez leginkább köthető ok az, hogy az ország most egy széthullott birodalom romjaiból emelkedik ki ismét nagyhatalomként, visszanyerve státuszából annyit, amennyi az ország mérete, lehetőségei alapján megilleti, és ehhez részben a 70 évvel ezelőtti események adják az alapot, hisz akkor a végveszélyben lévő ország a győzelemmel a szuperhatalmi státuszig jutott.
Városállamból világbirodalom
Oroszország egy városállamból, a Moszkvai Nagyhercegségből nőtt világbirodalommá, ugyanúgy, ahogy annak idején a Római Birodalom. Moszkva begyűjtötte a környező területeket, majd fokozatosan az Urálig terjeszkedve létrejött az orosz cárság, ami később elfoglalta az alig lakott Szibériát, és ezzel a Föld legnagyobb országa lett. A 17-18. században megszerezte Ukrajna és Fehéroroszország jó részét, délen a Fekete-tenger partvidékét. Ekkortól kezdve egyenrangú lett a többi európai nagyhatalommal. Neve már Orosz Birodalom volt, és nem is mert senki komolyabban nekitámadni, kivéve Napóleont, aki csúfosan bele is bukott a vállalkozásba.
Az európai hatalmak közben megkezdték a gyarmatosítást Afrikában és Ázsiában, Oroszország pedig folytatta azt a Kaukázusban és Közép-Ázsiában. A 19. század végére kialakultak a klasszikus imperialista hatalmak, és a világ felosztható részét szépen fel is osztották maguk között.
Átmenetileg meggyengült, majd szuperhatalom lett
Németország úgy érezte, hogy kimaradt az osztozkodásból, és kirobbantotta az 1. világháborút, indult a harc a világ újrafelosztásáért, Az oroszok a győztes oldalon lettek volna, de saját kommunista forradalmuk miatt meggyengültek. Így Európában nagy területeket vesztettek, de ázsiai gyarmataikat megtartották, formálisan már nem birodalmi, hanem szövetségi formában.
A távoli gyarmatok helyett immár Kelet-Európában életteret kereső náci Németország tévesen azt gondolta, hogy egy újabb háborúban ugyanúgy összedől a szovjet rendszer, mint az előző háborúban a cári, ezért rárontott, különösen brutálisan. Nagyot tévedett Hitler: az oroszok, de még az általuk uralt népek jelentős része is beállt Sztálin mögé, és irtózatos küzdelemben megfordították a háború állását, majd a nyugati szövetségesekkel együtt rommá verték a náci birodalmat.
Amikor 1941-ben megtámadták, a Szovjetunió egy nagy területű, de nem túl jelentős hatalom volt, a világpolitikában alig volt szerepe. Amikor 4 évvel később, 1945. május 8-9-re virradó éjszaka kapitulált az ellenség, a világ két, frissen kialakult szuperhatalmának egyike lett. Az addigi imperialista hatalmak eltűntek, gyarmataik fokozatosan felszabadultak. Maradt a két gigász, az USA és a Szovjetunió.
A legnagyobb áldozat
Mindezt kiegészíti az a tény, hogy a legnagyobb áldozatot az oroszok hozták a nácik legyőzéséért. Az európai országok összeomlottak, Angliát ugyan nem szállták meg a németek, de egyedül semmit nem tudott volna tenni a kontinensen. Csak úgy ment a dolog, hogy megjelent Amerika, de igazán komoly, nagy emberveszteséggel járó harcba csak 1944 június 6-án bocsátkozott. Addigra már 3 éve a Szovjetunió jórészt egyedül tartotta fel, majd kezdte visszaszorítani a németeket, iszonyatos, 10 milliós nagyságrendű emberáldozattal. Ráadásul a saját területén, ahol a harcok által érintett részen minden elpusztult.
A java tehát, legalábbis Európában, a Szovjetunióra maradt, ezt a legtöbb nyugati ország is elismeri. Ezért most, amikor ismét ellenséges a viszony köztük és az oroszok között, egy kicsit visszavonulnak, a német kancellár pedig, ha nem is a győzelem napján, de egy nappal később ellátogat Moszkvába.
Önkéntes Trianon és revízió
A mai problémák mind abból adódnak, hogy az utolsó gyarmatbirodalom, a Szovjetunió felbomlása szabályozatlanul, ésszerűtlenül történt. Jelcin, az első „csak” orosz vezető, felelőtlenül hagyta, hogy összefüggő oroszok által lakott területeket válasszanak le a kialakuló új országról, vagyis önként vállalt egy Trianont, ráadásul utána országát teljesen kiszolgáltatta a külföldnek és az oligarcháknak.
Végül jött Putyin, és helyreállította a nagyhatalmi státust. Ennek egyik ideológiai alapja a 2. világháborús győzelem, amely végül is országának legnagyobb diadalát hozta a történelem során, így érthető, hogy ez minden ünnepek ünnepe.
A gond csak ott van, hogy az önkéntes Trianont is visszacsinálná, és ezzel szembekerült a nyugattal, aki maga sem tudja, hová kapjon. Koszovót a nyugat választotta le Szerbiáról, ráadásul háborúban, mintegy példát mutatva Putyinnak, aki ezzel most él is, viszont neki a fejére koppintanának. Skizofrén helyzet, nem lesz rá könnyű megoldást találni. Putyin azonban büszkén állhat ki a díszszemlén népe elé: a porba tiport orosz nagyhatalmi öntudatot ő adta vissza nekik, és ezt népe méltányolja is. Pláne, hogy a korábbiaknál magasabb olajárak mellett, az orosz történelemben korábban soha nem tapasztalt viszonylagos jólétet is biztosít nekik.
Igaz, volt honnét erősödni. 
