Hoffmann Mihály, az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) elnök-vezérigazgatója a 63. Közgazdász-vándorgyűlés pénteki szekciójában tartott előadást. Elmondta: mostanra a fejlett országok államadóssága a 2. világháború idején tapasztalt szint közelébe emelkedett, miközben a likviditás is jelentősen nőtt. A globális államadósság közel kétharmadát három ország adja össze: az Egyesült Államok, Kína és Japán – közülük is az USA a legjelentősebb adós, a teljes globális állomány mintegy harmadával. Japán és Kína esetében főként belső forrásokból finanszírozzák az adósságot, míg az USA külső forrásból – ez azonban mégsem rontja lea hitelminősítését.
A régiónk folyamatait az elmúlt 15 évben szintén az államadósság növekedése jellemezte – ám míg a régiónkban átlagosan háromszorosára nőtt az egy főre jutó államadósság, Magyarországon csupán az 1,9-szeresére. Ehhez Hoffmann Mihály szerint azt is hozzá kell tenni: a rendszerváltásba Magyarország lépett be a legnagyobb, 120 százalék körüli GDP-arányos államadóssággal – Lengyelországban ez a 100 százalékot közelítette, a többi ország viszont lényegesen alacsonyabb, Románia pedig 0 százalékos adósságrátával indult neki a '90-es évtizednek. Ezekhez a számokhoz képest mostanra Magyarország mutatta a legnagyobb csökkenést – más országban még növekedés is történt.
Fotó: Youtube / Magyar Közgazdasági Társaság közvetítése
A költségvetési hiány tekintetében is inkább pozitív folyamatokat emelt ki nemzetközi összehasonlításban, ez ugyanis több országban is jobban nőtt, mint Magyarországon – a gazdasági növekedés tekintetében viszont Magyarország a leggyengébben teljesítő volt az elmúlt években a régiós országok közül. A kockázati (CDS) felár tekintetében is Magyarország rendelkezik a leggyengébb mutatóval.
A finanszírozók között a legnagyobb szerepet Magyarországon az intézményi befektetők adják, de a lakosság szerepe is jelentősen nőtt az elmúlt években. Ennek persze megvolt az ára: a lakossági papírokat az állam magas hozammal, az állam szempontjából tehát magas költséggel bocsátották ki – az inflációkövető állampapírok értelemszerűen a magas infláció idején drága finanaszírozást jelentettek. A lakosság által előnyben részesített papírok változó kamatozásúak a fixszel szemben – ez pedig okoz bizonytalanságot, aminek kezelésére az ÁKK is felhívja a figyelmet.
A devizaadósság részaránya hosszú évek csökkenése után 2020 óta újra emelkedésnek indult, mostanra elérte a 30 százalékot. Hoffmann Mihály itt is a történelmi léptékű összehasonlítást hozta be: korábban ennél jóval magasabb arányú is volt. Arra is felhívta a figyelmet: önmagában a devizaalapú finanszírozás nem jelent negatívumot, fontosabb, hogy milyen befektető áll mögötte.
