Zsiday Viktor befektetési szakértő, a Citadella Alap portfóliómenedzsere a 63. Közgazdáz-vándorgyűlésen tartott előadást Fiskális végjáték: globális hozamgörbe-rögzítés? címmel.
Előadása elején hosszabb távra, évszázadokra tekintett vissza: az Egyesült Királyság államadósság-mutatóján szemléltette, hogy leginkább háborús időszakokban ugrott meg az adósság – mostani korunk újdonsága, hogy békeidőben adósodunk el. Ennek egyik oka, hogy az aranystandard rendszerének megszűnésével eltűntek azok a fékek is, amelyek a politika útjába álltak az eladósodás felpörgetésére. Másik oka a szavazati jogok kibővülése: a tömegdemokráciákban mindig vannak olyan csoportok, amelyek megkövetelik, hogy „lefizessék” őket – válságok esetén is be kell avatkoznia a gazdaságba a kormányoknak. Így tehát megvan a képesség és a szükségszerűség is az államadósság emelésére.
Az államoknak ráadásul további költésemelésre van szüksége Zsiday Viktor szerint. Többet kellene fordítani az infrastruktúra fejlesztésére Magyarországon, például a víz esetében 4 ezer milliárd forint fölötti beruházásra lenne szükség. Többet kell költeni a hadiiparra is, ami el is indult a világban. Emellett a zöld átmenethez is jelentős beruházások szükségesek – a fosszilis energiahordozók helyett a megújulókra való átállásra. Ez mind-mind további növelő tényezőt jelent majd az államadósságra nézve.
Fotó: YouTube / Magyar Közgazdasági Társaság közvetítése
Ki fogja ezt kifizetni? – tette fel a költői kérdést Zsiday Viktor. A demográfiai folyamatok nem kedveznek – egyre kevesebb az adófizető, miközben növekszik az államadósság. A befektetési szakértő szerint ráadásul a végbemenő folyamatok a reálkamatok növekedéséhez vezetnek majd. Ez a rendszer fenntarthatatlannak tűnik.
Mi lehet akkor a megoldás? A brit miniszterelnök, Liz Truss példáját hozta fel, aki az Egyesült Királyságban további eladósodáshoz vezető intézkedéseket jelentett be, amit azonban a piacok „lázadással” fogadtak – a jegybanknak kellett beavatkoznia, a kormány pedig megbukott. Mindezek nem tudták teljes mértékben megállítani a beindult folyamatokat, a brit állampapírhozamok azóta is kúsznak felfelé. Ez tovább drágítja az egyébként is költséges finanszírozást. Erre az egyik megoldás a megszorítás, ennek azonban politikailag vállalhatalan lehet a költsége, következménye.
A másik lehetséges forgatókönyv a pénzügyi elnyomás – a kötvénytulajdonosok tulajdonképpeni kifosztása. Ez az állampapírhozamok rögzítését jelenti
– erre volt példa korábban is, az Egyesült Államok az 1940-es években bevezette, aminek következtében a kötvények nagy része a többi piaci szereplőtől átkerült a Fedhez. A mostani nyitott világban ezt nehezebb megtenni, könnyen odébbállhatnak a befektetők: de vajon meg lehet állítani a tőkét a határokon? – tette fel a kérdést Zsiday Viktor. Ez lehetetlennek hangzik, de nem az a modern világban sem: Görögországban és Izlandon is volt erre példa, amikor a külföldi befektetők nem tudták kihozni tőkéjüket az országból. Ennek a forgatókönyvnek kisebb valószínűséget ad Zsiday Viktor.
Nagyobb az esélye annak szerinte, hogy
a várhatóan 10 éven belül bekövetkező adósságválság hatására a jegybankárok és a politikusok leülnek, és minden nagyobb fejlett országban rögzítik a kötvényhozamokat
– a feltételek egységesítésével elejét veszik a nemzetközi tőkemenekítésnek.
Donbasz sorsáról nem döntöttek. 
