Első látásra meglepő hadművelettel indult a hét az orosz-ukrán háborúban: hétfőn ugyanis fegyveresek páncélozott harcjárművekkel és kisteherautókkal átlépték az ukrán-orosz határt, benyomultak a nyugat-oroszországi Belgorodi területre, és összecsaptak az orosz erőkkel.

Orosz faluk tűz alatt

Több orosz község lakosságát evakuálni kellett, mivel állítólag tűz alá kerültek. Egy civil meghalt, többen megsebesültek. Orosz közlések szerint az orosz erők két nap után bekerítették a támadókat, közülük mintegy 70-et megöltek, a többieket pedig visszaszorították Ukrajnába.

A BBC értékelése alapján ez volt az egyik legjelentősebb támadás orosz területen a háború kezdete, 2022. február 24-e óta.

Moszkva szerint a támadók ukrán fegyveresek, „szabotőrök” és „terroristák” voltak, az ukrán vezetés ugyanis így akarta elterelni a figyelmet a bahmuti vereségről.

Kijev viszont azt állítja, hogy orosz állampolgárokból álló, Kreml-ellenes csoportok (az Orosz Önkéntes Hadtest és az Orosz Szabadság Légiója) hajtották végre az akciót, hogy „biztonsági zónát” hozzanak létre az ukrán lakosság védelmére. A két paramilitáris alakulat magára vállalta az akciót.

Ennyi a történet dióhéjban. De mi állhat a háttérben? Kinek állt érdekében mindez? És miként lehetséges, hogy a fegyveresek ilyen könnyen betörtek Oroszországba?

Humvee-k Belgorodnál

A Die Welt elemzése szerint a támadást a két említett paramilitáris csoport hajtotta végre. Kozinkánál áttörték a határt, és minimum egy tankkal, valamint tíz páncélozott járművel nyomultak előre, amelyek között amerikaii Humvee-k és páncélozott teherautók is voltak. A két alakulat márciusban és áprilisban is hajtott végre támadásokat a Brjanszki területen, de akkor azonnal visszatért Ukrajnába.

Kijev örömmel nyugtázta az akciót, ugyanakkor tagadja, hogy köze lenne hozzá – azaz Putyin-ellenes oroszok attakjának állítja be azt.

Az ukrán szervek arról ugyanakkor nem tesznek említést – hívja fel a figyelmet a német napilap –, hogy az „Orosz Föderáció polgárai” páncélozott amerikai járművekkel támadtak, amelyek csak az ukrán hadseregtől származhatnak.

Ráadásul a legfelsőbb katonai vezetés jóváhagyása nélkül egyetlen alakulat sem mehet a határrégióba, és aligha indíthat támadást orosz terület ellen.

A belgorodi akciót valójában hosszú és alapos előkészítés előzhette meg, hiszen a csapatok megfelelő mennyiségű lőszerrel, drónokkal, robbanóanyaggal és állítólag még mozsárral is fel voltak szerelve. A támadás helyszínét is gondosan kiválasztották: azt a területet, ahol elsáncolták magukat, két folyó veszi körbe, a hátországot pedig Ukrajna jelenti.

Az Ukrajnába menekült és a két szóban forgó csoport érdekeit képviselő orosz politikus, Ilja Ponomarjov a Die Weltnek elismerte, hogy a hadifelszereléseket – az orosz hadseregtől szerzett zsákmányok mellett – az ukrán hadseregtől kapják.

Ponomarjov, aki 2014-ben a képviselők közül egyedüliként szavazott a Krím annektálása ellen az orosz törvényhozásban, beszélt arról is, hogy az orosz hadsereg gyakorlatilag nem védte az orosz-ukrán határt. Arra számított ugyanis, hogy a Nyugat úgysem enged Ukrajnának katonai akciót orosz területen. „Az oroszok ugyanakkor sosem ígérték meg a Nyugatnak, hogy nem szabadítják fel a saját országukat. Most éppen ezt tesszük” – fogalmazott.

Orosz láncszem az ukrán gépezetben

Az Orosz Önkéntes Hadtest és az Orosz Szabadság Légiója már tavaly augusztusban összefogott, és félretette az ideológiai különbségeket. Az Orosz Önkéntes Hadtest egyik alapítóját, a Denis Nikitinként is ismert Denis Kapustint szélsőjobboldaliként tartják számon, ő a tulajdonosa például a White Rex nevű neonáci ruházati márkának.

A két csoportot az köti össze, hogy mindkettő ellenségnek tekinti Vlagyimir Putyint. A német lap információi szerint mindkét alakulat integrálva van az ukrán haderő struktúráiba, és már korábban is bevetették őket a fronton, például Bahmutnál.

Ukrajnában egyébként számos hasonló, 500-2000 fős harci alakulat létezik különböző politikai irányultsággal és etnikai összetétellel. Bár néhányuk viszonylag független, végeredményben mindegyikük alá van rendelve az ukrán hadvezetésnek. Amelyik nem áll be a sorba – azaz például  radikális szólamokat hangoztat  –, azt kizárhatják a fegyver- és lőszerszállításokból, erősítette meg néhány egység parancsnoka a Die Weltnek.

Összegezve: az ukrán hadvezetés alighanem tudott az orosz paramilitáris csoportok akciójáról, annak megtervezésében is részt vehetett, és a hadifelszerelést is biztosíthatta mindehhez.

Ami a csoportok összetételét illeti, Kijev szerint azokat orosz állampolgárok alkotják. Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő ugyanakkor arra a kérdésre, hogy a csoportban orosz nemzetiségűek vettek részt, kijelentette: "ők ukrajnai ukrán fegyveresek. Ukrajnában sok orosz nemzetiségű ember él. De ők mégis ukrán harcosok.”

Kijevnek jól jött

Mindeközben az Egyesült Államok próbálja elhatárolni magát a történtektől. Egy külügyminisztériumi szóvivő szerint „Washington nem bátorította és nem tette lehetővé az Oroszországon belüli csapásokat”, valamint szkeptikusan fogadja azokat a beszámolókat, miszerint a támadáshoz amerikai hadieszközöket használtak. „Ukrajna maga dönt arról, hogyan háborúzik” – tette hozzá a szóvivő.

Elemzők szerint mindez minimum kellemetlen az orosz hadseregnek, hiszen azt jelzi, hogy még ilyen relatív kis betöréseket sem képes megakadályozni. Ez egyben elhalványítja az amúgy is óriási áldozatokkal járó bahmuti sikert.

Másrészt az akció megosztja az orosz haderőt a készülő tavaszi ellentámadás előtt (ami egyes hírek szerint már el is kezdődött), azaz Moszkva kénytelen lehet haderőt átcsoportosítani a határvédelemre délről, ahol az ukránok támadhatnak.

A támadás tehát több szempontból is Kijev malmára hajtja a vizet, és a hivatalos cáfolatok ellenére a BBC szerint is „nehéz elhinni”, hogy mindez „az ukrán katonai titkosszolgálat segítsége nélkül kezdődött”.