Az orosz-ukrán háború kitörése óta zajlanak a találgatások azzal kapcsolatban, hogy milyen szerepet játszik az eseményekben a leghíresebb, más szempontból leghírhedtebb amerikai hírszerző ügynökség, a CIA. Ha az orosz propaganda állításait nézzük, akkor már 2014-ben a CIA keze volt a Viktor Janukovics elnököt menekülésre kényszerítő forradalom kirobbantásában, majd Ukrajna Nyugat felé fordításában, és így abban is, hogy Oroszországnak „nem maradt más választása”, mint Ukrajna lerohanása. Volodimir Zelenszkijt pedig e körökben divat egyenesen a CIA bábjaként bemutatni, aki saját népére és országára tekintet nélkül szolgálja ki az amerikai/háttérhatalmi/mélyállami érdekeket. A háborúban pedig a legkülönfélébb akciók mögött vélték felfedezni a CIA ügynökeinek árnyát, ahogy az ukrán hadsereg oldalára is a CIA által kiképzett zsoldosok ezreit vizionálják, mint az ukránok vártnál erősebb ellenállásának egyik fő okát.
A nyugati hivatalos álláspont természetesen egész máshogy néz ki. Persze egy hírszerző ügynökség békeidőben sem szereti nagydobra verni a tevékenységét, de Ukrajnában további súlyt adott a helyzetnek, hogy a CIA esetleges direkt szerepvállalása – legalábbis annak napvilágra kerülése – Oroszország és az Egyesült Államok közti közvetlen összecsapásként is értelmezhető lett volna, veszélyes eszkalációs folyamatokat elindítva.
Sokat segítenek
Nem csoda tehát, ha kezdetben Washington következetesen tagadta, hogy akár csak hírszerző szervezetein keresztül közvetlen szerepet vállalna a háborúban. De ahogy az események haladtak, azért egyre több dolog derült ki innen-onnan, ukrán és amerikai tisztviselők elszólásaiból, névtelen források, oknyomozó újságírók révén az amerikai hírszerzés ukrajnai szerepvállalásáról. Ezek egy részét, ha el nem is ismerték Washingtonban, de „se cáfolni, se megerősíteni” nem akarták, és ilyen esetekben ez sokszor gyakorlatilag beismerésnek tekinthető.
Már tavaly tavasszal kiderült például, milyen fontos szerepet játszott abban a CIA, hogy Ukrajna és az Európai Unió vezetőivel elhitesse, az orosz készülődés nem blöff, hanem egy valódi katonai akció előkészítése, és hogy milyen erőfeszítéseket tett ezzel párhuzamosan a CIA, és személyesen az ügynökséget vezető William (Bill) Burns, hogy Putyint eltérítse terveitől.
Ma már egyértelmű, hogy az amerikai hírszerzés nagyon sok mindent megoszt az ukránokkal arról, amit az orosz haderő terveiről, állapotáról, gyengeségeiről megtud, és az is nyílt titok, hogy konkrét célkoordinátákat is kapnak az ukránok Amerikától például a szintén Amerika által átadott HIMARS-rendszerek minél hatékonyabb bevetéséhez. Azt is lehet tényként kezelni, hogy a NATO (amerikai) információk szerepet játszott az egyik leglátványosabb ukrán hadisiker, a Moszkva cirkáló Fekete-tenger erőviszonyait átíró elsüllyesztésében is.
De mi a helyzet a még ezeknél is rizikósabb ügyekkel, például az Északi Áramlat ellen elkövetett szabotázsakicóval, a kercsi (krími) híd elleni immár két sikeres támadással, vagy a nemzetközileg elismert orosz határokon túli szabotázsakciókkal, illetve a Kreml elleni dróntámadással? Azt sem tudjuk biztosan, hogy ezeket mind az ukránok követték-e el, de ha igen, volt köze a CIA-nek is hozzájuk? Tudtak róla, vagy segítették is ezen akciók megtervezését, netalán aktív szerepük is volt egyikben-másikban? Ezekre a kérdésekre már jóval nehezebb válaszolni.
Nemrég megjelent egy nagyon alapos írás a témáról a Newsweek oldalán, amely talán minden eddiginél alaposabban feltárja, mit és hogyan csinál a CIA Ukrajnában és Ukrajnával kapcsolatban. Ebből sokkal összetettebb kép bontakozik ki az ügynökség tevékenységéről és helyzetéről, mint az olyan leegyszerűsítések, hogy a CIA zsinóron rángatott bábként irányítja az ukránokat, vagy az, hogy szövetségesi háttértámogatást nyújt csupán a szervezet.
A CIA-t akár a sátáni gonoszság megtestesítőjének, akár a szabadságot és a fennálló világrendet kicsit kétes eszközökkel védelmező szervezetnek látja valaki, hajlamos szinte mindenhatónak képzelni. A CIA mindenhol ott van, mindent lát, mindent hall, ügynökei minden eszközt, pénzt, paripát, fegyvert megkapnak, bármilyen akciót végre tudnak hajtani, és az amerikai kormányzat is úgy táncol, ahogy ők fütyülnek.
Félkézzel, sötétben
A valóság ennél jóval árnyaltabb, különösen Ukrajnában. A CIA sok mindenre képes, de nem mindenre, és sok mindent tud, de messze nem mindent.
„Az ukrajnai háború legnagyobb titkainak egyike az, hogy mennyit nem tud a CIA”
– kezdődik a cikk, majd azzal folytatódik, hogy az ügynökség ugyanannyira bizonytalan Volodimir Zelenszkij észjárásával és szándékaival kapcsolatban, mint Vlagyimir Putyinéval, és ez most, a zajló ukrán ellentámadás, a Wagner-lázadás és a háború hatalmas veszteségei miatt minden korábbinál instabilabbnak látszó putyini rezsim árnyékában még nagyobb kihívást jelent az ügynökség számára.
Ha jobban meg akarjuk érteni a CIA ukrajnai helyzetét, akkor valami olyasmit kell elképzelni, mintha egy nagyon jól képzett harcművésznek egyik kezét hátrakötve kéne egy sötét szobában harcolnia, ahol vegyesen vannak ellenségek, barátok és civilek, de azt sem mindig tudja, ki kicsoda, és nem üthet meg senkit, akit nem szabad.
A CIA kétségtelenül sok mindenre képes, és ha annyi lenne Ukrajnában feladata, hogy okozzon, vagy segítsen minél nagyobb károkat és veszteségeket okozni az oroszoknak bármilyen eszközzel, akkor minden bizonnyal látványosabb eredményeket tudna elérni. Csakhogy, az egész Nyugathoz hasonlóan az ügynökség is óvatos kötéltáncot kell járjon az eszkaláció tekintetében. Vegyünk egy hipotetikus példát. Amikor idén márciusban Vlagyimir Putyin hirtelen feltűnt Mariupolban (a példa kedvéért tegyük fel, hogy valóban az orosz elnök vállalkozott ilyen kockázatos útra), arról valószínűleg valamit legalább már előre tudott a CIA. Nem nehéz elképzelni, hogy tudtak volna olyan információkat adni az ukránoknak, amelyek alapján lecsaphattak volna az orosz elnökre, sőt akár az akciót tevékenyen is segíthették volna az amerikai ügynökök. De a morális megfontolások mellett ez hihetetlenül kockázatos is lett volna – de mi lett volna akkor, ha az ukránok egy elkottyantott információból maguk rakják össze a képet és maguk hajtják végre az akciót? Az amerikai hírszerzés akkor sem moshatta volna le magáról soha, hogy részt vállalt az orosz elnök elleni merénylet(kísérlet)ben.
Ez nyilván egy extrém példa, de azt sok, a CIA ukrajnai tevékenységéről nyilatkozó forrás kiemeli, hogy az ügynökség kötéltáncot kell folytasson Ukrajnában. Miközben egyértelmű, hogy az Egyesült Államok nagyon jelentős támogatást nyújt Ukrajnának, hivatalosan nem szövetségese az országnak, ahogy Oroszországgal sem áll háborúban. Egyfelől ott van a Biden-kormányzat mind saját polgárai, mind Oroszország felé tett ígérete, hogy nem lesznek „amerikai csizmák a terepen”, azaz az amerikai fegyveres erők nem vállalnak részt a konfliktusban. Ennek egyik folyománya, hogy a Newsweek forrásai szerint egyszerre nagyjából száz CIA-munkatársnál több nem tartózkodhat Ukrajnában, így a különböző feladatokat folyamatos, főleg Lengyelországból történő rotációval látják el az embereik. Közvetlenül a CIA nagyon kevés fedett akciót hajt végre Ukrajnában, és azokat is nagyon óvatosan, a lehető legkevesebb embert bevetve, hogy látványosan semmiképpen ne sérüljön a közvetlen amerikai szerepvállalás elkerülésére tett kormányzati ígéret.
Rejtett szabályok
Munkából azonban így is van bőven. Az ügynökség alapvető feladatai közé tartozik, hogy a lehetőségek szerint garantálják az Ukrajnában tartózkodó amerikaiak biztonságát, de persze az információgyűjtésről sem mondhatnak le. Mivel Ukrajna hivatalosan nem szövetségese az Egyesült Államoknak, még arra sem számíthat Washington, hogy minden fontos dologról tájékoztatni fogja az ukrán kormányzat, ráadásul lehetnek dolgok, amelyeket az ukrán kormány vagy egyes ukrán személyek, csoportok direkt el akarnak titkolni a nagy amerikai testvér elől.
A CIA egyik fontos feladata lenne, hogy a lehető legpontosabb képet alkosson Zelenszkij (és persze a másik oldalon Putyin) gondolkodásmódjáról, terveiről. Ha másért nem, azért hogy adott esetben közbe tudjon lépni, ha például súlyos, a háború eszkalációjával fenyegető kockázatot lát. A Newsweek írása nagyjából tényként kezeli, hogy az Északi Áramlat vagy éppen a Kreml elleni támadásokat az ukránok hajtották végre, ám amerikai jóváhagyás és előzetes egyeztetés nélkül.
A cikkből az is kiderül, hogy William Burns az orosz invázió előtti moszkvai látogatása ugyan kudarcot vallott Putyin a támadásról való lebeszélése tekintetében, de más szempontból mégis fontos sikereket ért el. A korábban a moszkvai nagyköveti poszton is szolgáló, Putyint személyesen is jól ismerő Burns abban reménykedett, hogy személyesen tud tárgyalni az orosz elnökkel, de végül csak egy biztonságos telefonvonalon hívhatta fel a Szocsi rezidenciáján tartózkodó Putyint. Azonban a látogatás során lefektették azokat a „láthatatlan határokat”, amelyeket a két hatalom tiszteletben fog tartani az akkor már elkerülhetetlennek látszó konfliktus során.
„Vannak rejtett játékszabályok, amelyek nincsenek papírra vetve – különösen, ha egy ország nem totális, megsemmisítő háborút vív – világít rá egy magas rangú hírszerzőtiszt. – Az oroszok általában tartották magukat ezeket a vörös vonalakhoz, hiába maradtak láthatatlanok.”
Milyen határokról is van szó? A kémkedési tevékenység normális kereteken belül tartása, egymás vezetőinek és diplomatáinak meg nem támadása, bizonyos államhatárok át nem lépése. Mint tudjuk, az Egyesült Államok és a nyugati szövetségesei azokkal a feltételekkel adtak át fejlett fegyverrendszereket Ukrajnának, hogy azokat nem használják a 2014 előtti orosz határokon túl végrehajtott csapásokra.
De nemcsak az ukránokat kellett rávenni arra, hogy tiszteletben tartsák a határokat, hanem egyes európai országok, főleg Nagy-Britannia és Lengyelország is jóval több rizikót lenne hajlandó bevállalni, mint amit Amerika még elfogadhatónak tartana. Más országok viszont vonakodtak beállni a sorba, és támogatni Ukrajnát, ezeknek a vezetőit pedig abba az irányba kellett nyomni, hogy ne akadályozzák a közös erőfeszítést és vállaljanak nagyobb részt Ukrajna támogatásából. Ennek a kaotikus, jórészt a színfalak mögött játszódó alkudozásnak is a nagy részét a CIA végezte el, elsősorban nem a politikusokkal, hanem a szóban forgó országok hírszerző ügynökségeivel a nyilvánosságtól távol tárgyalva.
Feszegetik a határokat
De sikerült? Nagy visszhangot kapott Magyarországon az az állítólagos kiszivárgott hírszerzési jelentés, amely szerint Zelenszkij a Magyarország irányába szállító Barátság kőolajvezeték felrobbantásáról beszélt. Ugyan ez végül nem történt meg, és a szövegből is egyértelmű volt, hogy nem tervezgetésről, hanem inkább egy dühös kifakadásról volt szó, de el lehet képzelni, mekkora diplomáciai balhé lett volna abból, ha ez mégis megtörténik.
És bizony nem lehet kizárni azt, hogy valami hasonló egyszer be fog következni, hiszen az ukránok már többször is átlépték azokat a bizonyos láthatatlan határokat. Jelenleg még nem lehet biztosat tudni minden olyan kockázatos akciónak a hátteréről, amelyekkel kapcsolatban felmerül Ukrajna érintettsége. Az Északi Áramlat esetében például még mindig rengeteg a kérdőjel, az Oroszországban végrehajtott szabotázsakciók és merényletek esetében pedig a CIA arra jutott, hogy ezeket legalább részben valóban orosz csoportok hajtották végre – egy másik részük viszont az ukrán titkosszolgálatok munkája lehet.
De ott van a belgorodi régió ellen indított, hivatalosan orosz „szabadságharcosok” által indított támadás, amelyet nyilvánvalóan ukrán (sőt részben talán az ukránoknak átadott nyugati) fegyverekkel hajtottak végre, vagy éppen a kercsi (krími) híd elleni két támadás, valamint a mélyen orosz területen fekvő légibázisok, illetve maga Moszkva ellen végrehajtott dróncsapások. Mit tudott ezekről a CIA? Jóváhagyta, netán segítette, vagy éppen ellenkezőleg, elítélte és próbálta ezeket megakadályozni?
A helyzet az, hogy a mindentudó és mindenható ügynökség jórészt a sötétben tapogatózott ezekkel kapcsolatban. A helyzetet bonyolítja, hogy az sem világos, maga Zelenszkij milyen szerepet játszott ezekben az akciókban.Tudott róluk? Jóváhagyta ezeket?
„A CIA a krími híd elleni [első] támadáskor szembesült azzal, hogy Zelenszkij vagy nem tartja teljesen irányítása alatt saját haderejét, vagy nem akar tudni bizonyos akciókról”
– állítja a korábban már idézett amerikai katonai hírszerzési forrás.
Egy lengyel kormánytisztviselő is a CIA korlátairól beszélt a Newsweeknek, és arról, hogy szerinte Kijevet a lehetetlenséghez közel álló feladat a hivatalosan nem létező határok átlépésétől visszatartani.
„Szerény véleményem szerint a CIA nem képes megérteni az ukrán állam működését és hogy milyen vad csoportok működnek benne.”
Márpedig abban sokan egyetértenek, hogy a határokat – képletesen és valóságosan is – átlépő ukrán akcióknak akár katasztrofális következményeik is lehetnek, akár a háború eszkalációja, akár a nyugati közvélemény Ukrajna ellen fordulása, és ezzel az országnak nyújtott támogatás elapadásának formájában.
Akcióban a szürke flotta
Akkor tehát a CIA alapvetően kudarcot vallott Ukrajnában? Ezt azért túlzás lenne állítani. Az ügynökség a hagyományosabbnak tekinthető feladatait hatékonyabban képes ellátni.
„Az időnk egy jó része a külföldi kormányokba és hírszerző ügynökségekbe történt orosz behatolások levadászásával telik. Sikeresek voltunk az ukrán kormányba, haderőbe és más fontos posztokra beépült orosz ügynökök azonosításában. De a kelet-európai országokban az orosz behatolás nagyon mély, még egyes NATO-tagországokban is, és az orosz befolyásolási kísérletek jelentős aggodalmakra adnak okot” – oszt meg részleteket egy magas rangú amerikai hírszerző.
A CIA fontos szerepet játszik abban is, hogy az amerikai és más támogatás eljusson Ukrajnába. Miközben az óceánon túlról vagy nyugatról érkező katonai eszközök és más szállítmányok nagyobb része nagyjából követhető módon, hajók, repülők, teherautók és vasútvonalak segítségével jut el Ukrajnába, mint most kiderült, a háttérben a CIA működtet egy kereskedelmi repülőgépekből álló „szürke flottát” is, amely keresztül-kasul bejárja Közép- és Kelet-Európát, fegyvereket szállítva. Ennek pontos összetételét, bázisait, működésének módját eddig sikerrel tartották titokban az oroszok elől, és ezt továbbra is így akarják folytatni, mert a CIA-nál attól tartanak, az oroszok megpróbálnának csapásokat mérni erre a hálózatra, ha jobban ismernék működését.
Ez a szürke flotta már csak azért is fontos, mert a CIA nem csupán az amerikai kormányzat és haderő ukrajnai kapcsolattartásában játszik nagyon fontos szerepet, de más államok is részben az ügynökségen keresztül bonyolítják ezt, ezek között vannak olyanok, amelyek a fű alatt támogatják Ukrajnát, de nem szeretnék, ha ezt a világ, és főleg Oroszország tudná. A CIA nem csak a kapcsolatot segít tartani nekik az ukrán illetékesekkel, hanem támogatásaik célba juttatásában is részt vállal úgy, hogy ez ne juthasson az oroszok tudomására.
Legalább egyszer pedig már sikerült egy súlyos eszkalációs kockázatokkal fenyegető esemény kapcsán is közbelépnie a CIA-nek. Miközben Bill Burns tavaly novemberben éppen Törökországból tartott Ukrajnába, hogy személyesen találkozzon Zelenszkijjel, egy rakéta csapódott be a lengyel-ukrán határ lengyel oldalán. A hír azonnal végigszáguldott a nemzetközi sajtón, és a háttérben a diplomaták is megbolydult méhkasként reagáltak – ha orosz támadás történt, akkor az akár a NATO híres 5. cikkelyének aktiválását is jelenthetné.
Az amerikai hírszerzés azonban a nyilvánosság előtt nem reklámozott képességei segítségével e rakétát is követte kilövésének pillanatától, és pontosan tudta, hogy azt nem az oroszok ellenőrizte területekről lőtték ki, hanem Ukrajnából. (Mint később kiderült, egy eltévedt ukrán légvédelmi rakétáról volt szó.) Burns azonnal továbbította a hírszerzési információkat Andrzej Duda lengyel elnöknek, elérve hogy a lengyelek ne tegyenek elhamarkodott katonai és diplomáciai lépéseket, amelyek aztán akkor is beindíthattak volna egy eszkalációs spirált, ha később maguk a lengyelek is rájönnek, hogy a történtek mögött ezúttal nem Oroszország állt.
Egy Aldi, plusz egy társasház. 
