A világ vezetői holnap Dubajban gyűlnek össze az éghajlatváltozás megfékezésére  Ahogy a kéthetes csúcstalálkozó neve is mutatja, a COP28 a 28. alkalommal megrendezett ENSz éghajlat-változási konferencia. És ahogy a pusztító szélsőséges időjárás újabb éve halálosan világossá tette, a problémák csak halmozódnak.

A tudósok szerint fogy az idő, hogy a globális felmelegedést az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 Celsius-fok alatt tartsák – a COP21-es párizsi megállapodásban foglaltak szerint.

Mit várhatunk a COP28-tól?

Az elnökség a tárgyalási folyamat mellett négy fő célt tűzött ki erre az évre:

1. Az igazságos, rendezett és méltányos energiaátalakítás felgyorsítása.
2. Az éghajlatváltozás finanszírozásának rendbetétele.
3. A természet, az élet és a megélhetés középpontba helyezése az éghajlat-változási intézkedésekben.
4. És az eddigi legmegosztóbb COP érdekében való mozgósítás.

Az energiaátállás felgyorsítása kiemelt téma lesz, mivel az országok továbbra is megosztottak abban, hogy miként kezeljék a fosszilis tüzelőanyagok használatát a világon.

Az első jelentés a teljesített kötelezettségekről

A COP28 résztvevői elé kerül a 2015-ben a párizsi éghajlat-változási csúcstalálkozón kitűzött célok teljesítése terén elért globális előrehaladás kétéves értékelésének eredménye, az első globális helyzetfelmérő jelentés.

A jelentés meglehetősen riasztó képet fest.

Globális szinten az országok még mindig nagyon messze vannak a 8 évvel ezelőtt Párizsban kitűzött céltól, hogy a globális felmelegedést az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 Celsius-foknál megállítsák. A határidő, amelyben a nemzetek megállapodtak a globális kibocsátás megállítására, a végéhez közeledik.

Ha a jelenlegi éghajlat-politika folytatódik, a hőmérséklet 2100-ra akár 2,7 Celsius-fokkal is magasabb lesz, ami jóval meghaladja az ígért és előre jelzett 1,5 Celsius-fokos emelkedésnél.

Az ilyen aggasztó megállapítások miatt a helyzetfelmérés arra kéri az országokat, hogy tegyenek sokkal nagyobb erőfeszítéseket annak érdekében, hogy 2050-re elérjék a nettó nulla kibocsátást. Nem tűnik azonban valószínűnek, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását az évtized végéig legalább 43 százalékkal csökkenteni fogják, ahogyan azt a jelentés kéri.

Ez különösen igaz, ha figyelembe vesszük, hogy a fő iparosodott országok a globális felmelegedést befolyásoló változók folyamatos növekedését regisztrálják, nem pedig csökkenését.

Hol csattan az ostor?

A Globális Délen eközben kimondottan aggódnak amiatt, hogy a gazdag nemzetek és a nemzetközi vállalatok olyan politikákat fognak erőltetni, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a szokásos módon folytassák a tevékenységüket, miközben a szegényebb nemzetek - amelyek a legkevésbé felelősek az éghajlatváltozásért -, viselik az éghajlati válság fő terhét.

A Világbank előrejelzése szerint 2050-ig a klímaváltozás 143 millió embert kényszeríthet az otthona elhagyására, ebből 86 millióan afrikaiak.

A Max Planck Institute és a Cyprus Institute kutatóinak előrejelzése is azt támasztja alá, hogy a Közel-Keleten és Észak-Afrikában 2050-re elviselhetetlenné válhat a hőség, ami a homokviharok erősödésével együtt komoly kihívást jelent a térség 500 milliós népességének, így ugrásszerűen megnő az öko-menekültek száma. 

Meg kell jegyezni, hogy a COP-ok 30 éve nagyon kevés előrelépést hozott az üvegházhatású gázok csökkentése, szabályozása, vagy eltávolítása terén. A kormányok ugyanis soha nem vették elég komolyan. Eközben ugyanezen időszak alatt a CO2 mennyisége 60 százalékkal nőtt, és soha nem volt olyan év, amikor csökkent volna. Na jó, kivéve 2020-at, amikor az üvegházhatású gázok mennyisége 4,6 százalékkal csökkent a világméretű COVID-zárlat alatt, hogy aztán 2021-ben új rekordszintre emelkedjen.

Kecskére a káposztát

Véletlen-e, hogy a COP28 elnöke, Szultan Al Dzsaber, aki megosztó tárgyalópartner hírében áll, az Adnoc, az Egyesült Arab Emírségek állami olajvállalatának vezetője? A válasz: nem.

A Tyndall Éghajlatváltozási Kutatóközpont munkatársának, Kevin Andersonnak a COP28-ról adott interjúja szerint: "A fosszilis tüzelőanyag-iparnak mostanra teljesen sikerült korrumpálnia a COP-folyamatot... egy olyan COP-folyamatot kaptunk, amelyet teljesen átvettek a fosszilis tüzelőanyag-ipari vállalatok."

Európai aggodalom

A választóknak az ukrajnai és közel-keleti háborúk, az állandó migrációs és gazdasági válság, az Európa-szerte zajló palesztinbarát tüntetések miatt már így is van elég gondjuk. A Covid-járvány három éve után a jelek szerint senki sem akar hallani a klímával kapcsolatos rémhírekről.

A populista jobboldal - különösen Németországban és Hollandiában – mára a Zöld átmenet politikai pártjai ellen pozicionálják magukat. A Zöld politika régen azok közé a dolgok közé tartozott, amelyeket mindenki támogatott, egészen addig, amíg nem volt következménye a saját életére nézve.

Most viszont már igen. Az AfD jelenlegi sikere nagyrészt a nyíltan Zöld-ellenes nézetein alapul. Az olyan uniós tagállam, mint Lengyelország, különösen ellenállt az EU éghajlat-változási politikáinak, mivel viszonylag nagy a kibocsátása és kisebb a gazdasági kapacitása az átállás finanszírozására.

Az EU-n kívül az Egyesült Királyság a COP28 stratégiája szerint az 1,5°C "elérhető közelségben" tartását tűzte ki célul, azonban úgy tűnik, hogy nincs egyértelmű menetrend ennek az eredménynek az eléréséhez. A megélhetési válság és a következő parlamenti választásokon elszenvedett választási vereséggel kapcsolatos aggodalmak közepette Sunak brit miniszterelnök aztán idén szeptemberben fordulatot tett a Zöld kötelezettségvállalások tekintetében. A miniszterelnök "pragmatikusabb, arányosabb és reálisabb megközelítésként" jellemezte a lépést, amely továbbra is 2050-re vállalta a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátást.

A döntést megdöbbenéssel fogadták a klímavédelmi aktivisták, akik várhatóan megtámadják a határozatot a brit bíróságokon.

Az Egyesült Királyság államtitkára nem megy el a COP28 konferenciára, de Károly király tartja a nyitóbeszédet. A király november 8-i beszédében utalt a kormány elkötelezettségére az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése elleni küzdelem iránt, de a miniszterelnök nemrégiben tett bejelentésére tekintettel nem tett említést a konkrét intézkedésekről.

A korábbi Trump-stábtagokban is bővelkedő új amerikai republikánus kormányprogram mindennek tetejébe különösen kegyetlen a zöld programmal: nemhogy leállítaná a haladó Zöld kormányzati projekteket, hanem visszafordítaná azokat a fosszilis irányba.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)