|
| Vlagyimir Putyin orosz elnök fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt a moszkvai Kremlben 2018. július 15-én. MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs |
A hazai 2012-es nemzetbiztonsági és a 2013-as kiberbiztonsági stratégia rögzíti, hogy az információs hadviselés nemzetbiztonsági kockázatot jelent, viszont egy szó sincs ezekben az anyagokban Moszkva hiperaktív tevékenységéről térségünkban. Márpedig a hatályos orosz katonai doktrínában kerek-perec lefektették, hogy az információs hadviselés a klasszikus haderőnemekkel egyenértékű. A magyar miniszterelnök napjainkra harmonikusan belesimul a Kreml doktrínájába: folyamatos Nyugat-ellenes kampányt folytat, bizalmi emberei segítik az orosz információs műveleteket a Balkánon és Putyin utasítására elüldözi a CEU-t.
Ahogyan 2010-ben Lázár János Fidesz frakcióvezetőként kifejtette: „Az Oroszországhoz fűződő viszony egyben értékválasztást is jelent. A kapcsolat gazdaságilag, stratégiailag előnyös lehet, ugyanakkor Keletről sok minden jöhet, de demokrácia és szabadságjogok biztosan nem.” Nos, azóta Orbán értékválasztása látványosan megtörtént – amelynek eredményeképpen az országban olyan közállapotok alakultak ki, hogy hazánk ma már nem lehetne az EU tagja.
A kinyújtott kéz
Pár nappal a Putyin-barát volt macedón miniszterelnök hazánkba csempészése után Orbánnak újra sikerült címlapokra tenni hazánkat a világsajtóban azzal a szürreállis történettel, amelyben Mészáros Lőrinc, Matolcsy Ádám, Schmidt Mária, Habony Árpád és Tombor András egy nonprofit alapítványnak ajándékozták (sic) lapjaikat. A nyugati médiumok egyöntetű megállapítása szerint a médiagólem létrehozásával tovább gyengül a sajtószabadság Magyarországon és sérülnek az alkotmányos ellensúlyok. Valóban, soha demokratikus országban ilyen sajtókonglomerátum még nem létezett.
De hogy jön ide a Kreml kinyújtott keze? Nos, az orosz állami Gazprom és egyben a hazai kormány strómanjának tartott Heinrich Pecina osztrák üzletember két éve aktívan részt vett a kiegyensúlyozott hazai médiapiac megrendítésében a legnagyobb ellenzéki napilap ledarálásával. Múlt héten Pecina szintén bedobta magát felsőbb politikai utasításra. Idén tavasszal pedig az egyik hazai ellenzéki párt külügyi vezetője szivárogtatta ki, hogy „Nyugati diplomáciai körökben gyakori téma, hogy a pénzforrások mögött, amelyek révén Orbán oligarchái Macedóniában, Szlovéniában s egyebütt szélsőjobbos médiavilágot teremtenek, bizony Moszkva áll”.
Mogiljevics és Pintér
Ki lepődik meg ezek után azon, hogy az új jobboldali médiagólem vezetője az a Liszkay Gábor lesz, aki egy személyben volt ügyvédje a hirhedt KGB-s bűnözőnek, Szemjon Mogiljevicsnek, azaz Szeva bácsinak. Egy ügyvéd természetesen nem felel közvetlenül ügyfele bűneiért, de az is nyilvánvaló, hogy az 1990-es évek legbefolyásosabb nemzetközi maffiózója, a „Vörös Maffia” feje nem akárkit kér fel mocskos ügyeinek jogi védelmére. De mennyire voltak Mogiljevics cselekményei égbekiáltóak?
|
| Káncz Csaba |
Nos, csupán annyira, hogy 1999-ben komoly magyar-amerikai politikai feszültség keletkezett abból, hogy a hazai elhárítás nem volt hajlandó fellépni ellene, holott éppen a NATO-csatlakozás hajrájában voltunk. 2000-ben pedig Mogiljevics miatt egy külön FBI egység repült Budapestre, de Pintér Sándor akkori belügyminiszter (azt megelőzően országos rendőrfőkapitány) működése alatt a bűnözőnek a haja szála sem görbült. A Kremlhez szorosan bekötött maffiózó egy évtizedet élt háborítatlanul Budapesten, holott a nyugati titkosszolgálatok már a 90-es években is szinte mindent tudtak róla.
Mennyit változott Magyarország ebben a tekintetben az 1990-es évek vége óta? Nos, szinte semmit. A belügyminisztert újonnan Pintér Sándornak hívják. Napjainkban pedig az orosz hírszerzés főnökének, Szergej Nariskinnak a fia letelepedési kötvénnyel költözik hazánkba, de pénzért bebocsáttatást kapott egy olyan Kreml-közeli üzletember is, akit a kinti sajtó egy maffiacsoport vezetőjeként ismer.
Káncz Csaba jegyzete
Szerzői oldala itt érhető el.
Lelkes a részvénypiac. 
