A kaukázusi térség geopolitikájában folytatódó tektonikus változásokat Azerbajdzsán két évvel ezelőtti, Második Karabahi Háborúban aratott győzelme és Oroszország folytatódó ukrajnai vergődése indította el. Ezek a változások messze túlmutatnak a dél-kaukázusi és a kelet-európai geopolitikai színtereken. Az elmúlt órákban hazánk „kiemelt stratégiai partnere” hallatott magáról a feszült Dél-Kaukázusban.

Washington és Párizs aggodalma

Az amerikai külügyminisztérium azonnal, éles hangon elítélte azt a vasárnapi lépést, amely szerint Azerbajdzsán katonai ellenőrző pontot állított fel a Lacsini-folyosó kezdeténél, hozzátéve, hogy ez aláássa a térség békéjét célzó erőfeszítéseket.

Washington közölte azt is, hogy a Lacsini-folyosón biztosítani kell az emberek és az áruk szabad mozgását, és mindkét felet a béketárgyalások újrakezdésére szólította fel. A Lacsintól Sztyepanakertig (Hankendi) vezető útvonal az egyetlen közúti összeköttetés Örményország és az Azerbajdzsán területén fekvő, főként örmények lakta körzet, Hegyi-Karabah között.

Azerbajdzsán 135 napja megszakította a gáz-, áram- és internetellátást annak a 120 ezer örménynek, akik Hegyi-Karabahban élnek. Baku szerint a Lacsin-folyosó mentén illegális fegyver- és árukereskedelem zajlik, amit Jereván tagad.

Tizenegy francia − mind Franciaországban, mind pedig az Egyesült Államokban jelentős örmény diaszpóra él − parlamenti képviselő tavaly decemberben levélben fordult Emmanuel Macronhoz, arra sürgetve a köztársasági elnököt, hogy avatkozzon közbe a humanitárius válság megfékezésének érdekében. Ugyanezen célból az amerikai külügyminiszter is felhívta az azeri elnököt.

Ilham Alijev azeri államfő azonban január 10-én ultimátumot hirdetett, felszólítva a Karabahban élő örményeket, hogy vagy vegyék fel az azeri állampolgárságot, vagy távozzanak a hegyvidéki körzetből.

„Megteremtjük azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy azeri állampolgárként otthonaikban maradhassanak a karabahi örmények. Ugyanúgy, mint Azerbajdzsán többi polgára esetében, az ő jogaik tiszteletben tartását is szavatoljuk” – hangsúlyozta Alijev.

Az orosz betli

Örményország és Azerbajdzsán 2020 őszén 44 napos háborút vívott egymással Hegyi-Karabah ellenőrzéséért. A 6500 emberéletet követelő konfliktust, amelyben Azerbajdzsán jelentős területeket foglalt vissza, orosz közvetítéssel létrejött fegyverszünet zárta le. A Baku, Jereván és Moszkva közt köttetett trilaterális egyezmény értelmében a folyosó ellenőrzését és biztosítását az orosz békefenntartók látják el, pontos feladatai­kat, kötelességeiket és tevékenységük részleteit azonban nem fektették le a megállapodásban.

Az EU álláspontja

Összességében az EU támogatja Azerbajdzsán aggodalmait a Lacsin-folyosó mentén zajló illegális fegyver- és árukereskedelem kapcsán. Toivo Klaar, az EU dél-kaukázusi különmegbízottja az azerbajdzsáni médiának, március elején adott interjújában kijelentette: „teljesen jogos az az elképzelés, hogy átláthatónak kell lenniük a Lacsin úton szállított termékeknek”, hozzátéve, hogy ezt az utat nem szabad katonai vagy tiltott célokra használni.”

Az uniós tisztviselő azonban nem tisztázta, hogyan biztosítható ez az átláthatóság.

Ennek ellenére Klaar – Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel ellentétben – nem zárta ki ellenőrző pontok létesítését erre a célra. Valójában az ellenőrző pontok felállítása nagy ugrást jelentene a Karabah régió Azerbajdzsánnal való reintegrációja felé, miközben jelentősen csökkentené az orosz befolyást a régióban.

Az örmény geopolitikai póker

Miközben a Dél-Kaukázusban Törökország és Azerbajdzsán egyesíti erőit Izraellel az Irán elleni fellépés érdekében, Jereván azon találja magát, hogy a 90-es évekre visszanyúló szövetségben ragadt Teheránnal és Moszkvával. Nikol Pashinyan örmény miniszterelnök ezért az utóbbi időben lépéseket tett, hogy hazáját fokozatosan leválassza az oroszországi pályáról, nyitányt indított az Egyesült Államok és az EU felé.

De az orosz befolyás továbbra is erős Örményország nemzetbiztonsági bürokráciájára, ráadásul az ország kritikus infrastruktúrájának nagy része orosz tulajdonban van.

Még aggasztóbb az a tény, hogy úgy tűnik, Örményország kritikus szerepet játszik abban, hogy Irán drónokat és rakétákat szállít Oroszországnak.

Jereván szerint Azerbajdzsán igyekszik eltüntetni a körzet területén minden olyan kulturális és egyéb emléket, amely az örményekre emlékeztetne. Átírják Karabah történelmét is, azt állítják, hogy az örményeket – akik már közel másfél évezreddel ezelőtt telepedtek meg a térségben – a cári Oroszország telepítette be Karabahba azért, hogy harcoljanak az azeriek ellen.

Irán feszülten figyel

Iránnak 750 kilométer hosszú közös határszakasza van Azerbajdzsánnal, és csupán 40 kilométeres Örményországgal. Baku vörös posztó Teherán szemében: kevéssé ismert szélesebb körben, hogy hazánk stratégiai partnere, Azerbajdzsán, már most is engedélyezi az izraeli hírszerző ügynökségeknek Irán-elleni műveletek végrehajtását a saját területéről. 

Baku növekvő haraggal figyeli, hogy az iráni állami média az elmúlt időszakban nyíltan megkérdőjelezte Azerbajdzsán területi integritását. Mivel Iránban az azeriek alkotják a legnagyobb etnikai kisebbséget, az Azerbajdzsán és Irán közötti határokkal kapcsolatos kérdések felvetése Pandora szelencéjének kinyitásához hasonlítható.

Azerbajdzsán az utóbbi is megerősítette biztonsági partnerségét Izraellel azzal, hogy bejelentette nagykövetségének megnyitását a zsidó államban. Izrael és Azerbajdzsán közel három évtizede szoros kapcsolatot ápol - de míg Izraelnek 1993 óta van nagykövetsége Bakuban, a fordítottja ez idáig nem volt így. A nyitásról szóló döntés fontos része Azerbajdzsán stratégiájának, amely az Irán, Örményország és Oroszország közötti regionális tengely ellensúlyozására irányul.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)