Pleschinger: Vért és verejtéket izzadunk, hogy megállapodjunk az IMF-fel

- A múlt hét közepén Fellegi Tamás tárca nélküli miniszter ismét Washingtonba utazott az IMF-hez egy informális találkozóra. A magyar IMF-delegációnak Ön is tagja. Hogyan működik ez a grémium, összeülnek egyeztetni néha, vannak "hivatalos keretek"?

- Ez a delegáció igazából akkor kezdi meg a munkáját, ha valóban elkezdődnek a hivatalos tárgyalások az Unióval és a Valutaalappal, addig mi informálisan "egyeztetünk", de formális ülések nincsenek. Pillanatnyilag mi azon munkálkodunk, hogy azokat az előfeltételeket, amiket az Európai Unió és az IMF a tárgyalások megkezdése érdekében támasztott, megpróbáljuk kielégíteni.

- Mozgalmas volt az év eleje Önnek? Hányszor mentek eddig együtt tárgyalni Fellegi Tamással?

- Úgynevezett "bemutatkozó" látogatáson voltunk Washingtonban, Frankfurtban, Brüsszelben és Bécsben is, tehát elég sok helyen megfordultunk már, találkoztunk a Bizottság, az IMF és az Európai Központi Bank (EKB) illetékes vezetőivel, bankvezetőkkel és pénzügyminiszterekkel.  A találkozókon elmondtuk, mi a mi mandátumunk és milyen keretek között dolgozunk.

- Milyen volt a hangulat ezeken a tárgyalásokon? A "kipaterolt" IMF részéről nem érzékeltek valamifajta sértettséget? A kormányfő Barroso úr leveleit is udvariasan visszautasította, majd tavaly év végén gyorsan elfogadtatta a stabilatási törvényt és az MNB-törvényt is, amit Brüsszel most több ponton kifogásol. Voltak a tárgyalásokon nehéz pillanatok?

- Nehéz pillanatok mindig vannak. Az IMF-fel tulajdonképpen a vitás kérdésekről nem nagyon tárgyaltunk. Az ő álláspontjuk ugyanis az volt, hogy a tárgyalásokat alapvetően az Unióra hagyják, és ha a Bizottság úgy gondolja, hogy megértek a feltételek a tárgyalások elkezdésére, akkor az IMF bekapcsolódik azokba. Tulajdonképpen az IMF részéről egy udvarias várakozás tapasztalható.

A Bizottsággal folytak és folynak egyeztetéseink. Én nem érzek különösebb sértettséget, azt gondolom, hogy elég tárgyszerű légkörben folynak ezek a tárgyalások. Az kétségtelen, hogy elég sok dologba belekapaszkodnak, amik talán egy kicsit túlzottak. Alapvetően pénzügyi témájú tárgyalások megkezdésének előfeltételéül lényegében politikai, a pénzügyitől egészen távol álló feltételeket is hozzákapcsolnak, mint a bírák nyugdíjazása vagy az adatvédelmi ombudsman helyzete. Összességében azt nem mondanám, hogy rossz indulatot tapasztalunk, de nem könnyűek ezek a tárgyalások.

- Január elején egy, a Wall Street Journalnak adott nyilatkozatát felkapta a hazai sajtó, ezek alapján azt mondta, "nem tragédia, ha nem egyezünk meg a nemzetközi szervezetekkel". Ehhez képest Fellegi Tamás az elmúlt hetekben többször is hangsúlyozta, hogy nincs B-terv, meg kell állapodnunk. Mi változott?

- A januári nyilatkozat egy sajnálatos félreértés volt, egy félmondat ugyanis lemaradt - ezt később javították is. Jelesül: én azt mondtam, hogy nem tragédia, ha nem állapodunk meg a két pénzügyi intézménnyel rövid időn belül. Ezzel arra céloztam, hogy az nem baj, hogyha a tárgyalások elhúzódnak, mélységében megismerjük egymás álláspontját, oda-vissza meg tudjuk egymást győzni.

- Április van. A tárgyalások elhúzódtak. Ön szerint mikor kötjük meg a megállapodást?

- Én most azt gondolom, hogy nem nálunk van a labda. Korábban egy mintegy 100 oldalas dokumentumot küldtünk Brüsszelbe, amiben az EU aggályaira igyekeztünk választ kapni (a január elején indított három kötelezettségszegési eljárásról van szó - A szerk.). Erre visszajött két, úgynevezett jogilag is megalapozott kifogás és visszajött egy tájékoztatást kérő levél, ez utóbbi a jegybank függetlenségével kapcsolatos álláspontunkat érintette. Mi lassan két hete kiküldtünk újra egy nagyon-nagyon részletes válaszlevelet az MNB-vel kapcsolatos álláspontunkról Brüsszelbe (az EKB és az MNB elnöke is kapott ebből másolatot). Igyekeztünk még világosabbá tenni az álláspontunkat erről az ügyről, úgy gondolom, ez a levél már elegendő érvanyagot és kompromisszumkészséget tartalmaz ahhoz, hogy a Bizottság ezt most már pozitívan értékelje.

Pleschinger Gyula

1977-ben végzett a BME-n okleves építészmérnökként, amit négy évvel később városépítési-városgazdasági szakmérnöki diplomával toldott meg. 1989-ben kormányösztöndíjat kap, Amszterdamban már a pénzpiacokról tanul, hitelelemzéssel foglalkozik. Később az osztrák bankszövetség programjában képzi tovább magát, majd 2001-ben elvégzi a közgázt is, így már hivatalosan is "pénzügyi szakértő" lesz belőle. Szakmai életútja is igen gazdag, többek között 10 évig vezette az OTP Értékpapír RT-t, majd a Raiffeisienhez igazol. 2010-ben vállal komoly állami feladatot, az Államadósságkezelő Központ vezetője lesz, innen csábítják át a nemzetgazdasági tárcához.

Remélem, hogy a Bizottság végül csak a jegybank ügyéhez kapcsolja a tárgyalások megkezdését és a másik két ügyet hagyja menni "a maga útján" (adatvédelmi ombudsman és bírák nyugdíjazása - A szerk.), mert azok sem a makrogazdasághoz, sem a finanszírozhatósághoz nem igen kapcsolhatóak.
Ugyanakkor persze készek vagyunk ezeket is végig tárgyalni.

Így én abban reménykedem, ha rendezzük a jegybank ügyét, akkor elkezdődhetnek a tárgyalások, és ha az így lesz, akkor én elég optimista vagyok: szerintem pár hét alatt megkezdhetjük a párbeszédet. A lényeg, hogy jelenleg nem nálunk van a labda, és reméljük, hogy a Bizottság gyorsan fog tudni dönteni.

- Szóba került az eddigi informális megbeszéléseken a hitelkeret nagysága, hogy hány milliárd euró lehet elegendő Magyarországnak?

- Bár a magyar tárgyaló bizottság még tulajdonképpen nem kezdte meg munkáját, tavaly december közepén már találkoztunk az IMF és az EU képviselőivel. Összegről nem volt szó, bár már több szám is felröppent 5-20 milliárd euró között.

- Ön szerint mekkora hitelkeretre lehet szükségünk?

- Engedje meg, hogy először is leszögezzem, hogy hitelkeretről kívánunk tárgyalni, azzal a céllal, hogy extrém piaci körülmények között se okozzon gondot a finanszírozás. Mi alapvetően büszkék vagyunk arra, hogy finanszírozási igényeinket a hazai és a nemzetközi pénzpiacokról tudjuk kielégíteni, és szeretnénk ezt a gyakorlatot a jövőben is folytatni. A megállapodás tehát alapvetően a piacok megnyugtatását célozza.

Ami az összegszerűséget illeti: ha azt nézem, hogy kicsit kevesebb mint 12,5 milliárd eurót hívtunk le a korábbi keretből, azt gondolom, hogy egy 10-15 milliárd eurónyi keret ennek a célnak megfelelne. De ez az én személyes véleményem, a Bizottsággal és az IMF-fel folytatott megbeszéléseinken összegről nem történt említés.

- Ön az Államadósságkezelő Központtól (ÁKK) jött át a szaktárcához, nehéz szívvel hagyta ott a korábbi állását?

- Nem mondhatnám, hogy könnyű szívvel hagytam ott, nagyon jól éreztem magam az ÁKK-nál. Egy nagyon összeszokott és jól felkészült, professzionális társasággal dolgoztam ott, nagyon szívesen végeztem azt a munkát, de más feladatok szólítottak. A kapcsolatom nem szakadt meg a központtal, az igazgatóság elnökeként is, meg egyébként is napi munkakapcsolatban vagyunk.

- Az idei év nagy kérdése, hogy tudjuk-e magunkat finanszírozni a piacról, mit gondol, sikerülhet ez egy IMF-megállapodás nélkül is?

- Nyomatékosan leszögezném, hogy lesz megállapodás. Ha egyszer bejelentettük, hogy meg akarunk állapodni a két pénzügyi intézménnyel, akkor meg kell állapodnunk. Ha ehhez képest visszatáncolnánk, az nagyon rossz üzenet lenne a piacok felé, ami megjelenne a felárainkban és a befektetők hozzáállásában. Nagyon sok befektetővel találkozunk rendszeresen, és nagyjából egyöntetűen képviselik azt az álláspontot, hogy azok után, hogy bejelentettük, szükség van az IMF-megállapodásra.

- Mennyire optimisták ezek a befektetők a megállapodással kapcsolatban?

- Azt gondolom, értik és elfogadják azt az üzenetünket, hogy meg akarunk állapodni.

- Nem érződik rajtuk valamifajta türelmetlenség? Az elemzők korábban az első negyedévre tették a megállapodást, a prognózis folyamatosan csúszik és egyre többen dobják be, hogy Magyarország a török sztorival próbálkozik...

- Azt valóban sokan felvetik, de leginkább újságírók és nem annyira elemzők, hogy Magyarország megpróbálja eljátszani a török forgatókönyvet. A helyzet azonban egészen más. Ahogy Fellegi miniszter úr ezt már ezerszer bejelentette, mi nem gondolkozunk B-tervben. Mi tényleg meg akarunk állapodni és ennek érdekében vért és verejtéket hullajtva tárgyalunk, elsősorban Brüsszelben, másodsorban Washingtonban.

Ami a finanszírozhatóságot illeti, amikor befektetőkkel találkozunk, akkor mindig az IMF az első kérdés. Erre az a válaszom, hogy meg fogjuk kötni a megállapodást, és igyekszünk erre minél hamarabb sort keríteni, de egy pillanatra toljuk félre ezt a megállapodás-témát és figyeljünk oda a fundamentumokra is.

Nézzük meg, a strukturális változásokat, amiket a kormány elért, illetve azokat a számok, eredményeket, amiket a kormány eddig produkált. Jelesül: ha csak az elmúlt évre gondolunk, ott van az 1,7%-os gazdasági növekedés, ami majdnem duplája a korábbi piaci konszenzusnak... Vagy a 4,3%-os, ugyan egyszeri hatásoknak köszönhető költségvetési többlet, amit ha megtisztítunk ezektől a hatásoktól, akkor kijön a 2,43%-os hiány, ami nagyon szépen belül van a 3%-os hiánycélon. Ezt az adatot most már megerősítette a KSH és az MNB is. A folyó fizetési mérlegünk pozitív, az export növekszik, sikerült valamennyivel növelni az aktivitási rátát - tehát tulajdonképpen egészséges és jó folyamatok indultak el a magyar gazdaságban.
Én mindig próbálom erre terelni a befektetőket és azt gondolom, hogy  a mi hagyományos befektetőink fogékonyak erre. Ha megnézzük az ÁKK aukcióit, végül is sikeresnek mondhatók, egy-két likviditási diszkontkincstárjegy-aukció nem volt akkora siker, de összességében jók az eredmények. Az a finanszírozási terv, amit az ÁKK összerakott, működik, sőt annak időarányos részét túl is teljesítette az államadósságkezelő. Ez mindenféleképpen a befektetői bizalom jeleként értékelhető.

Tény és való, hogy vannak forint-és devizalejárataink, de erre megvannak a forrásaink. Tehát nem vagyunk  különösebb időszorításban.

Ezzel együtt az IMF-megállapodás abban segítene, hogy a kamatszintjeink lejjebb csússzanak. Az én becslésem szerint egy aláírt megállapodás 1-1,5 százalékos hozamcsökkenést tudna eredményezni, ami jelentős megtakarítást eredményezne a kamatkiadásaink terén.

- Ami a fundamentumokat illeti, a számok most meggyőzőek. Az a kérdés mennyire tartósak. A túlzottdeficit-eljárást ellenünk azért folytatták, mert nem tartottuk be az ECOFIN-csoport ajánlásait, hiába teljesült a hiánycél. A lengyelekkel például a Bizottságnak semmi baja nem volt, ők ugyan nem teljesítették a hiánycélt tavaly, de megfogadták, amit a pénzügyminiszterek tanácsa ajánlott, tartós kiigazítást hajtanak végre. Mi arrra a garancia, hogy a magyar államháztartás hiánya a jövőben nem fog elszállni?

Olli Rehnnel egy februári ECOFIN-találkozón

- Induljunk a kályhától! A fő probléma az volt Magyarországgal, hogy 2004 óta eljárás alatt álltunk, 2011-ig egyszer sem sikerült teljesíteni az előírt kritériumokat. Ezzel mi csúcstartók vagyunk. Ez egy elég komoly érv lehetett a Bizottság számára, hogy velünk szemben szigorúbbak legyenek.

Én azt gondolom, hogy azt tudomásul veszi a Bizottság, hogy bizonyos egyszeri lépésekre egyszerűen szüksége volt a magyar kormánynak. Emlékezzünk vissza! Az új kormány első útja, azt hiszem, Brüsszelbe vezetett, ahol bemutatta, milyen reformokra készül és ehhez a Bizottság megértését kérte, hogy futhassunk egy magasabb hiánypályát egy darabig. Erre elutasítás volt a válasz. Ebből volt még egy kör más régiós országokkal együtt, hogy a hiányból levonhassuk a nyugdíjreform okozta hiányt, erre megint csak elutasító választ kaptunk.

A kialakult helyzetben a kormánynak nem nagyon maradt mozgástere, csak hogy meglépje ezeket az egyszeri és bizony hazai és nemzetközi érdekeket esetenként  sértő lépéseket. De ezzel sikerült azt elérni, hogy a tavalyi évet szufficittel zártuk és neki lehetett kezdeni annak a reformsorozatnak, amit Széll Kálmán Terv néven ismert meg a világ közvéleménye.

Ezt a tervet nagyon pozitívan fogadta a befektetői közösség, hiszen ha visszagondolunk a Széll Kálmán Terv bejelentésére, illetve az azt követő globális devizakibocsátásokra, az hihetetlen nagy siker volt, hihetetlenül jó volt a fogadtatása. A terv 80-85%-a már teljesült, beépült a 2012-es költségvetésbe is, és ennek alapján is, illetve a további intézkedések kapcsán - melyek a strukturális reformok irányába mutatnak - azt gondoljuk, hogy a 2012-re célként kitűzött 2,5%-os és a 2013-ra megcélzott 2,2%-os hiány tartható lesz. Erről folynak az egyeztetések az Európai Bizottsággal.

Korábban már konszenzus volt a tekintetben, hogy 2012-ben 3% alatt tudunk maradni, és a Bizottság előrejelzése 2013-ra vonatkozóan is csak mintegy 0,25%-kal haladta meg a 3%-os határt.  Az eurózóna növekedési kockázatai miatt a Bizottság azonban a korábbi előrejelzéseit "leporolta", és egy új makropálya alapulvételével  újraértékelik az előrejelzéseinket, így az idei és a jövő évi hiánycélt is. A prognózisokról folynak egyelőre a tárgyalások.

- Mennyire kezelik azt prioritásként a minisztériumban, hogy a magyar kisbefektetők kezében minél több állampapír legyen? A külföldiek kezében lévő állomány folyamatosan rekordokat dönt, ezzel nem leszünk mi sérülékenyebbek?

- Ezt két oldalról is lehet vizsgálni. Egyfelől az, hogy a külföldiek állománya rekordszinten van, az jelent egyfajta bizalmat. Bíznak abban, hogy meglesz a megállapodás és hogy Magyarország komoly vívmányokat ért el a strukturális reformok terén, fenntartható pályára kerül a gazdaság és az adósságcsökkentés, miközben a hiányt a megfelelő szinten tudjuk tartani, és a növekedésben is tudjuk tartani azt, amit ígértünk. Ez a bizalom jele.

Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a magas külföldi részarány az adósságfinanszírozásban jelent egyfajta kockázatot. Egy nagyobb globális összeomlás esetén ebből például komoly gondok lehetnek. Ez ellen viszont az szól, hogy ilyen esetben csak iszonyatos veszteségek árán tudnának kivonulni innen gyorsan a befektetők. Az EU-IMF megállapodás egy ilyen helyzetre nyújthat biztonságot.

A lakossági források növekvő mértékű bevonása mindenképp egy támogatandó és elérendő cél ezzel együtt is. A lakosság tipikusan "buy and hold" típusú befektető az állampapírpiacon, vagyis a lejáratig tartás híve, ami mindenféleképpen stabilizálja az adósságfinanszírozást.  De ennek is két oldala van. A lakossági források bevonása drágább, mint az egyéb piaci források bevonása, hiszen nekünk a bankrendszer lakossági betéteivel kell felvennünk a versenyt. Összességében ez növeli a finanszírozás költségeit. Másrészt meg kell találni az optimális egyensúlyt, hiszen azon túlmenően, hogy a lakossági források finanszírozhatják az államadósságot, van más "feladatuk" is: a gazdaság finanszírozásában is számolni kell a bankokon keresztül (vállalkozások hitelezése) a háztartások megtakarításaival. A költségvetés túlzott kiszorító hatása tehát az egész gazdaság szempontjából nem előnyös.

Az Államadósságkezelő bejárata: nyitva mindenki előtt?

Volt idő, amikor a lakossági részvétel az államadósság finanszírozásában elérte a 10%-ot. ma ez 2-3% körül mozog. ha ezt vissza tudnánk „tornászni” 8-10%-ra, akkor azt hiszem, elégedettek lehetnénk magunkkal .

- Nem lesz túl drága elérni ezt a 10%-ot? Láthatóan a magyar kisbefektetőket a magas hozamok vonzzák (ezt bizonyítja az inflációkövető kötvényük is, ami nagy siker). Vannak olyan európai országok (pl.: Olaszország), ahol civil kezdeményezésre szerveztek kampányt, hogy az állampolgárok vegyenek állampapírt...

- A 8-10% személyes becslésem. Úgy gondolom, ekkora lakossági részesedés még nem emelné jelentősen a finanszírozás költségeit, viszont érezhető lenne a stabilizáló hatása. Ez a mérték még nem sértené a költségvetés és a gazdaság egésze finanszírozásának hatékony összhangját.

A lakosságot tehát kiemelt befektetői szegmensnek tekintjük, melynek érdekében természetesen egy erős marketing kampányt is folytat az ÁKK az állampapírok megismertetésére. Igyekeznek termék oldalról is kielégíteni a lakosság igényeit, olyan széles palettát kínálni, adott esetben új termékek bevezetésével, ami vonzó lehet a lakosság számára is.

Tekintettel arra, hogy versenyben vagyunk a bankszektorral a lakossági megtakarításokért, arra nem lehet számítani,. hogy a bankok élenjárók lesznek majd a lakossági állampapírok értékesítésében. Ezért igyekszünk alternatív csatornákat is kialakítani, itt alapvetően a Kincstárra és esetleg a Postára gondolok. És igyekszünk minél szélesebb körben terjeszteni, hogy az állampapír biztos és jó befektetés.

- Cséfalvay államtitkár úr azt mondta, a piacoknak "sztorit kell adni". A mi sztorink eddig annyi, hogy a kormány januárban tett egy kommunikációs "kanyart", ezzel sikerült is a befektetőket megnyugtatni. De hogyan tovább, mi lesz a mi történetünk?

- Az, hogy megállapodunk az Unióval és az IMF-fel, egy szükséges feltétel, megígértük, meg fogjuk tenni. De ezen kívül készül a magyar sztori! Készül például úgy, hogy április közepére elkészül a konvergenciaprogram aktualizált változata, készül egy fejlesztési stratégia, egy gazdasági akcióterv. Újra összeáll az a nagy betűs sztori, ami tavaly Széll Kálmán Terv néven futott ki, ugyanezt szeretnénk folytatni. Szeretnénk elmagyarázni, mi az, ami a Széll Kálmán Tervből hátra van, amit be kell még fejezni.

- Lesznek ebben új elemek az eredeti tervhez képest?

- Természetesen. A Széll Kálmán Tervre épülően jönnek további strukturális lépések, hiszen még szükség van további átalakításokra.

- Ezek az átalakítások akár fájdalmas intézkedéseket is jelenthetnek? Tudom, hogy kerülik a "megszorítás" szót, de beszéljünk arról, lesznek-e még ilyen jellegű lépések?

- Azt gondolom a nehezén már túl vagyunk. Én azt mondanám inkább, hogy finomhangolások lesznek még. Vannak olyan területek, ahol nyilvánvalóan vannak elmaradásai a Széll Kálmán Tervnek.

- Például?

- Például a tömegközlekedés, a MÁV és a Volánok, tehát a nagy közlekedési hálózatok kérdése, de el vagyunk maradva az elektronikus útdíjjal is. Ezenkívül most már inkább a kialakuló illetve kialakított új rendszerek csiszolása várható, javítani ezeket ott, ahol még lehet. Drasztikusabb lépés már szerintem nem lesz.

- Az Ön államtitkársága az adópolitikáért és a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásáért is felel. Korábban előfordult, hogy egy-egy rémhír gyorsan elterjedt a lakosság körében. Így például az, hogy a kormány ráteheti a kezét a bankbetétekre. Persze megnyugtatták a kisbefektetőket, hogy szó sincs ilyenről, de az, hogy ezt sokan komolyan vették, egyfajta intő jel, a sokszor kiszámíthatatlan gazdaságpolitika kritikájaként is felfoghatjuk ezeket a mozzanatokat.

- Abszolút célunk, hogy erősítsük a bizalmat. Mi is tapasztaltuk, hogy volt egy ilyen hullám. Volt ennek több oka is, de ha önkritikus akarok lenni, akkor a kommunikáció oldaláról voltunk mi kevésbé hatékonyak. Nem magyaráztunk el mindent olyan részletesen, ahogyan kellett volna. Decemberben elég sok uniós bírálat is érte Magyarországot, és elindult egy hisztériahullám országon belül, hogy „itt össze fog dőlni minden”, „menekíteni kell a pénzeket”. Akik hittek a pánikkeltőknek, alaposan pórul jártak. Kivitték a pénzüket mondjuk Ausztriába, átváltották jó magas árfolyamon euróra, minimális kamatot kaptak, az árfolyamon sokat buktak. De ez a hisztéria csak egy-két napig tartott. Azóta úgy látom, hogy nyugalom van. Nagyon sokat számított, hogy akkor miniszterelnök úr a PSZÁF és az MNB elnökével együtt kiállt a nyilvánosság elé és elmondta, hogy nincs ok a pánikra.   

A kormányzati kommunikáció is fejlődött azóta, igyekszünk elmagyarázni azokat a lépéseket, amiket tettünk, és amit szeretnénk meglépni. Javult a kommunikáció hangneme az Unió irányába, decemberben valóban elég barátságtalan volt a hangvétele a párbeszédnek, oda-vissza. Januárban az ECOFIN még egyhangúan ellenünk szavazott a túlzottdeficit-eljárás (EDP) keretében, most azért már nagyon megosztott volt a csoport Magyarországot illetően. A legutóbbi ülés már egészen más hangulatú volt, mint a korábbi, az európai pénzügyminiszterekhez eljutott az üzenetünk, hogy nézzek még a strukturális átalakításainkat, a számainkat és vegyék figyelembe a megállapodási készségünket. A helyzet javul.

- A kommunikációs bakik mellett a kormányzat több döntésével kapcsolatban is az az érzése az embernek, mintha kapkodtak volna. Maradva az Ön asztalánál, bevezették az egykulcsos adót, az adórendszer egyszerűsítése miatt fokozatosan kivezetik a félszuperbruttót illetve most azt adójóváírást - csakhogy emiatt a kisebb keresetűek nettója csökkent. Ezt nem gondolták át előre? A folyamatosan változó szabályok is szülnek egyfajta bizonytalanságot.

- Az elmúlt másfél-két évben 360 törvényt hagyott jóvá a Parlament, ebbe becsúszhattak apróbb hibák. Elképzelhető, hogy bizonyos dolgok elkerülték a figyelmünket, de a kormány gyorsan és határozottan döntött arra vonatkozóan, hogy ne járjon senki rosszul.

Önmagában az egykulcsos adó mögötti filozófia és az alacsony jövedelemadó alapvetően helyes. A munkához kapcsolódó adók csökkentése és az indirekt, a fogyasztáshoz kapcsolódó adók növelése azt gondolom, hogy mindenféleképpen a munkavállalást, a gazdaság kifehérítését segíti. Ehhez párosul a különböző kedvezmények megkurtítása. A cél nálunk az aktivitási ráta növelése, mely jelenleg Málta után Magyarországon a legalacsonyabb.

Az egykulcsos és arányos adórendszer nem bünteti a többlet munkát, tehát nem tesz túlzott terheket a munkáltatókra, sem a  munkavállalókra, ha bizonyos jövedelemszint felé kerülnek. Vagyis érdemes "tépnie" magát a dolgozónak azért, hogy többet teljesítsen.

- Az adócsökkentés önmagában még nem biztos, hogy elegendő lesz a gazdaság kifehérítésére, számos nemzetközi példa azt mutatja, hogy ennél átfogóbb programra van szükség ennek eléréséhez. Mi van még az Önök tarsolyában?

- Az adózási rendszer átalakítása mellett – mint említettem – a kedvezmények, támogatások átgondolása is azt célozza, hogy minél többen keressék a lehetőséget a munkavállalásra. A kínálati oldal megteremtése érdekében például megállapodtunk a bankrendszerrel, részben - ami a nagy hangsúlyt kapta - a végtörlesztésről és a devizahitelesek egyéb csoportjainak ügyeinek rendezéséről, de ennek a megállapodásnak része volt egy növekedési paktum is. Abban egyeztünk meg, hogy a bankok növelik a kkv és a lakosság irányába a kitettségüket és ezért cserébe mi a bankadó oldaláról támogatjuk a bankrendszert. Ez egy kormányzati törekvés a gazdaság fellendítésére. De el szeretnénk indítani és el is indítunk még különböző  garanciaprogramot, amivel ugyancsak a vállalkozói szektort igyekszünk támogatni.

Születtek megállapodások egyes nagy külföldi befektetőkkel (pl. Audi, Mercedes), hogy a beszállítói körben minél több magyar vállalkozás juthasson szerephez. Én ezt nagyon üdvözölném az egyéb nagy külföldi befektetőknél is, akár - és ez most játék a gondolattal - egy támogatási rendszerrel összekötve.  Ezzel jelentős mértékben tudnánk serkenteni a növekedést.

Érdemes megemlíteni azt is még, hogy bár ezer szállal kötődünk az Unióhoz, célszerű új piacokat keresve is bebiztosítanunk magunkat, erre kínálkoznak lehetőségek például Kínában, a volt Szovjetunió utódállamaiban vagy az arab országokban: bővítenünk kell a gazdasági együttműködésünket.

- A Fellegi Tamás vezette fejlesztési minisztérium erre sok kísérletet tett, tárgyalt kínai partnerekkel, a kapcsolat élénk volt, a konkrét eredmény kevesebb. Ezek a tárgyalások, útkeresések mennyire szólnak még a szándéknyilatkozatokról és mennyire mára konkrétumokról?

- Tavaly júniusban hazánkba látogatott a kínai miniszterelnök, aki sok fontos kérdésben, fejlesztésben megállapodott Orbán Viktorral. Kínai delegációk jönnek-mennek, ismerkednek Magyarországgal.

Fellegi Tamás, Orbán Viktor és Ven Csia-pao kínai kormányfő tavaly júniusban. Fotó: Pelsőczy Csaba/kormany.hu

Azt tudni kell, hogy a kínai befektetők rendkívül óvatosak, nagyon körültekintőek, látni akarják, mi az, amibe befektetnek. De itt vannak a kínai befektetők már a BorsodChemben, a Huawei is növeli a kapacitásait, tárgyalások folynak arról, hogy Magyarország egyfajta logisztikai központ legyen Kína és az Európai Unió között. Komoly jelei látszódnak annak, hogy elindul ez a gazdasági együttműködés.
A pénzügyi együttműködés kereteiről korábban Fellegi Tamás oldalán tárgyaltam Kínában, ott is sikerült kisebb eredményeket elérni, de az óvatosságot folyamatosan éreztem. Győzködni kell őket, sok személyes találkozóra van szükség, minél több tárgyalásra, és akkor el lehet érni az eredményeket. Az arab országokkal is hasonló a helyzet, de ott országonként vannak eltérések.

- Államtitkári kinevezése óta mi az, amire a legbüszkébb és mi az, ami a legnehezebb volt ezen időszak alatt?

- A legnehezebb az "igen" volt, már hogy elvállaltam ezt a nagyon nagy felelősséggel járó és igen komplex feladatkört. Sok-sok apró dologra lehetek büszke. Büszke vagyok arra, hogy egy nagyon jó stábot irányíthatok, egy elkötelezett és felkészült csapat, amit igazából még az elődömnek köszönhetek.
A "kézzel fogható" vívmányok közül azt gondolom, hogy a Bankszövetséggel kötött egyezségnek nagyon nagy volt a jelentősége. Azt gondolom, hogy az uniós tárgyalások is szépen haladnak, elég közel kerültünk a megállapodáshoz, bár ez a közvélemény számára még nem annyira nyilvánvaló, és ebben ennek az államtitkárságnak nagyon komoly hozzáadott értékei vannak.

(Az interjú 2012. április 4-én, múlt hét szerdán készült.)