A szeptember 19-i törvényhozási választás előtt a Kreml több hullámban vezet be állami elnyomó lépéseket. Ezek meglepően kemények és széleskörűek, korábban érintetlen területekre terjednek ki, mindinkább behatolva az oroszok magánszférájába.
Szeptemberben az orosz szövetségi parlament alsóházát (az Állami Dumát), 12 régió vezetőjét (kilencet közvetlenül, hármat közvetve) és 39 régió törvényhozásának képviselőit fogják megválasztani.
Elő a fenyítéssel!
A kormányzó Egységes Oroszország párt népszerűsége mára 30 százalék alá esett, a moszkvaiak közül pedig mindössze 15 százalék szavazna az orosz kormánypártra – derült ki a Jurij Levada Független Elemzőközpont felméréséből – így a jelek szerint elő kellett venni a furkósbotot.
Éveken keresztül az orosz állam megelégedett azzal, hogy propagandával és a független média partvonalra szorításával ellenőrzi az információs teret. Az állampárti politikai vezetés tehát ezt már nem tekinti elegendőnek hatalma megőrzéséhez, és egyre inkább támaszkodik az elnyomásra.
A „VTimes” nevű független híroldalt a hatalom június 12-én zárta le, stílszerűen Oroszország Függetlenségének Napján. A Kreml egy hónappal korábban sorolta be az üzemeltetőt „külföldi ügynöknek”, amely révén a VTimes szerkesztőit és újságíróit akár büntetőeljárás alá is vonhatták volna.
Csúcson a járvány
Putyin nem véletlenül ideges, hiszen Oroszországot telibe kapta a COVID-19 járvány harmadik hulláma. Tegnap már 24 ezer új megbetegedést regisztráltak a hatóságok – ez kétszer annyi, mint tavaly májusban, az első hullám tetőpontján – és 725 halottat. Szergej Szobjanyin moszkvai polgármester szerint az új delta variáns felelős az orosz fővárosban az új fertőzések 90 százalékáért.
Márpedig a törvényhozási választási kampány most még nehezebbé teszi a járvány elleni védekezést, és az uralkodó Egységes Oroszország párt még kevésbé hajlandó olyan népszerűtlen intézkedések meghozatalára, mint például a lezárások. Az állami média az elmúlt másfél évben más nemzeteket tett nevetségessé a szigorú lezárásaik miatt – amelyet a Kreml soha nem vezetett be – és egyben folyamatosan ásta alá a külföldi vakcinák hitelességét.
Így látják a világot
A Kreml világképének jobb megértéséhez ad támaszt az a 45 oldalas Nemzetbiztonsági Stratégia, amely Putyin elnök július 2-án írt alá. A dokumentum jóval több, mint az előző, 2015-ben kelt stratégia frissítése. Akkor a Nyugat és Moszkva kapcsolatai már az ukrán krízis miatt válságban voltak, de még megmenthetőnek tekintették a stratégák.
Az új stratégia már egy teljesen új korszakot jelenít meg: ezt az Egyesült Államokkal folytatott intenzív konfrontáció, és az orosz hagyományos értékek visszatérése jellemzi. A dokumentum szerint világunkat egyszerre jellemzi az átalakulás és a felfordulás.
A Nyugat hegemóniája letűnőben van, de ez több és súlyosabb konfliktushoz vezet a világban. Az Egyesült Államokat és egyes NATO szövetségeseit már hivatalosan „barátságtalan” államoknak bélyegzi. Kínát és Indiát stratégiai partnernek nevezi a dokumentum. A Sanghaji Együttműködési Szervezetet, a BRICS szervezetét jelentőségére külön kitér.
Összességében az idei stratégia megpróbálja az országot megfeleltetni egy széttöredező világhoz, amelyet egyre élesedő ellentétek szabdalnak szét. Ráadásul a törésvonalak nem is elsősorban az országok között húzódnak, hanem azokon belül, legyenek azok a táguló társadalmi különbségek, vagy az élesedő kultúrharc.
A modern világ ellen
Mark Galeotti Oroszország-szakértő szerint a dokumentumon erősen érződik Nikolaj Patrusev, az orosz Biztonsági Tanács befolyásos titkárának a keze nyoma. Ő az egyik héja Putyin belső környezetében, aki nem is titkolja, hogy Oroszország már titkos küzdelemben áll a Nyugattal.
Márciusban egy interjújában Patrusev leszögezte, hogy „Oroszország feltartóztatása érdekében” a Nyugat megpróbálja „destabilizálni az ország társadalmi-politikai helyzetét, miközben fűti és radikalizálja a tiltakozó mozgalmakat, valamint erodálja a hagyományos orosz spirituális és erkölcsi értékeket”.
Galeotti is kiemeli írásában a stratégia 19-es pontját, amely kiterjeszti a „biztonsági veszély” fogalmát. Ebben már nemcsak a kibertámadások és a dezinformáció került be, hanem a „szándékos kísérletek a hagyományos értékek aláásására, a világtörténelem eltorzítására, ebben Oroszország szerepének újraértékelésére, a fasizmus rehabilitálására és az etnikumok, valamint felekezetek közötti konfliktusok szítására”.
Galeotti szerint ilyen megfogalmazásokkal Moszkvának egy laza mozdulattal sikerült egy akolba terelnie az amerikai külügyminisztériumot, az al-Kaidát és a Facebookot. A stratégia szerinte ezzel gyakorlatilag veszélynek állítja be a modern világot és annak összes társadalmi, valamint gazdasági forradalmi elemét.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Lakóépületek, oktatási épületek is voltak a támadás célpontjai között. 
