„Oroszország kész a bizalomerősítésről tárgyalni az Egyesült Államokkal és a NATO-val” - jelentette ki tegnap Vlagyimir Putyin elnök, miután kedden Moszkvában több mint három órán át tárgyalt Olaf Scholz német kancellárral.
Továbbra is Putyin osztja a kártyákat
A Fehér Ház és az amerikai külügyminisztérium az utóbbi órákban a sebeit nyalogatta, hiszen egy kiváló taktikai húzásként a Kreml nem adta ki az Ukrajna elleni támadási parancsot, helyette inkább „részleges” csapatvisszavonást jelentett be. Az amerikai titkosszolgálat is blamálta magát, hiszen a múlt heti értesülései szerint éppen ma kellett volna megindulnia az orosz offenzívának.
A harctér helyett tehát az információs hadviselés terepén folytatja huzakodását Washington és Moszkva. Putyin elnök tehát továbbra is a biztonságpolitikai szürke zónában maradva vegyíti a diplomáciai, információs, katonai, energiapolitikai és politikai-pszichológiai intézkedéseket, amellyel teljes bizonytalanságban tarthatja a Nyugatot.
Szemfényvesztés mesterfokon
De a Kreml taktikai húzását már csak azért is maximális óvatossággal kell fogadnunk, mivel az elmúlt hetek karcsörtetésének eredményeképpen semmilyen kézzelfogható eredményt sem tudott kicsikarni a NATO-tól, cserébe viszont a katonai szervezet megerősítette jelenlétét Kelet-Európában. Továbbra sincsen semmifajta garancia arra, hogy Ukrajna ne csatlakozhasson a NATO-hoz, mint ahogyan arra sem, hogy Kijev végrehajtaná a 2015-ös Minszki Megállapodást.
A tegnap bejelentett részleges visszavonulás csak a nyugati és déli katonai körzeteket érinti, amelyek állandó bázisa egyébként sincsen távol az ukrán határtól. A Távol-Keletről és Szibériából érkezett csapatok a válságövezetben maradnak. Moszkva már korábban is jelentett be hasonló részleges csapatvisszavonást, amelyek aztán jelentéktelennek bizonyultak. A Maxar nevű vállalkozás keddre virradó éjjel tett közzé műholdfelvételeket, amelyek bizonyítják, hogy a Krímbe 10 darab Szu-34-es vadászgép érkezett. A nyugat-oroszországi Belgorod térségébe pedig több tucat szállító- és harci helikoptert vezényeltek át.
Európa lakossága eközben kimondottan pesszimista a kilátásokat illetően. A Külügyek Európai Tanácsának (ECFR) friss felmérése szerint a németek 52 százaléka számít idén orosz támadásra Ukrajna ellen. Lengyelországban ez az arány 73 százalék.
Új, átfogó stratégia kell
A jelenlegi válság és az orosz manőverezés arra is rámutat, hogy Washington és London eddigi erőfeszítései Moszkva kiszorításáról kudarcra vannak ítélve. Ahogyan Anatol Lieven, a „Quincy Institute for Responsible Statecraft” kutatója rámutat, Oroszország egy kulcsállam az európai biztonságpolitikai építményben. A kutató ennek kapcsán idézi Macron elnököt, aki szerint Oroszország túl nagy, túl erős és túlságosan is beágyazott közvetlen szomszédságába ahhoz, hogy ki lehessen zárni az európai biztonsági rendből.
A kutató szerint ezért a NATO-nak megnemtámadási szerződést kellene kötnie a Moszkva által vezetett és volt szovjet tagállamokat tömörítő „Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetével” (CSTO). Valójában egyik félnek sem áll szándékában a másik megtámadása, de a dokumentum csökkentgetné a paranoiát. Az EU-nak pedig teljes körű diplomáciai szerződést kellene kötnie az Eurázsiai Gazdasági Unióval.
Michael McFaul, az Obama kormányzat volt moszkvai nagykövete is egy átfogó megállapodásban látja a háború elkerülhetőségének egyedüli garanciáját. Szerinte egyfajta „Helsinki 2.0” megállapodás alapján lehetővé kell tenni, hogy az orosz ellenőrök rendszeresen meglátogathassák a Lengyelországba és Romániába telepített amerikai rakétavédelmi létesítményeket, míg a NATO ellenőrei ugyanilyen hozzáférést kapnának az orosz kalinyingrádi exklávé Iszkander rakétabázisaihoz.
McFaul leszögezi, hogy egy új, átfogó biztonságpolitikai megállapodás nélkül Putyin továbbra is Európa és Észak-Amerika országainak megosztására fog törekedni – még akkor is, ha nem indít átfogó támadást Ukrajna ellen.
Rajan Menon politológus is ezt a narratívát vallja magáénak. Szerinte az európai biztonságpolitikai architektúra elavult és Washingtonnak új stratégiát kell kidolgozni kontinensünkre, amelynek az Atlanti-óceántól az Urálig kell terjednie.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
