Aszad és az oroszok sikerei
Az orosz bombázások 10 napja folynak, eddig úgy tűnik, pontosak és hatékonyak. Az ellenséget összezavarják, meggyengítik, és így utat nyitnak Aszad hadseregének, akik a Hezbollah harcosaival karöltve visszafoglalják a korábban elveszett területeket. Közben teljesen nyilvánvaló, hogy nem csak az iszlám állam terrorszervezetet támadják, hanem tulajdonképpen többé-kevésbé minden ellenzéki erőt.
Ebből az a következtetés adódhatna, hogy minden szunnita erő ellen fellépnek, és így az esetleges győzelem után a szunniták ismét síita elnyomás alá kerülnek mind a szír, mind az iraki területen, vagy magukra maradnak valami kisebb területű terrorállamban. Feltételezhetőleg erről szó sincs, az oroszok stratégiájában nyilván szerepel a kérdés valamilyen ésszerű megoldása, csak még nem látták elérkezettnek az időt, hogy erről nyilatkozzanak.
Tárgyalás a szaúdiakkal
Mindenesetre máris tárgyalásokat folytattak a síiták legnagyobb ellenségével, Szaúd-Arábiával, aki túl befolyásos tényező ahhoz, hogy nélküle bármilyen békét létre lehetne hozni. Putyin a szaúdi védelmi miniszterrel tárgyalt, aki egyúttal a szaúdi király egyik fia, tehát a legmagasabb szintet képviseli. A tárgyalások után az orosz külügyminiszter azt közölte, hogy igyekeztek Szaúd-Arábia aggodalmait enyhíteni, és közös érdekük, hogy ne hagyjanak semmiféle „terrorista kalifátust” létrejönni vagy megmaradni Szíria területén.
A szaúdi külügyminiszter szerint Szaúd-Arábia, több arab állammal együtt azt szeretné, ha Aszad távozna a hatalomból. Ez nyilván nem egyszerű azok után, hogy Moszkva Aszad erőit támogatja, de elképzelhető, hogy később kompromisszumos megegyezés születhet. A szaúdiak egyaránt tartanak a síita hatalomtól és a szélsőséges szunnita terrorizmustól. A mérsékelt szunnita erőket támogatnák, és mindenkinek az lenne a legjobb, ha egy ilyen szunnita állam létre is jöhetne.
Jut a közös ellenségnek is
A szaúdiak egyik legfőbb aggodalma, hogy az oroszok nem csak az iszlám államot bombázzák, hanem a mérsékelt szunnita erőket is. Persze az is igaz, hogy olyan kavarodás, és annyi szekta van a helyszínen, hogy szinte lehetetlen megkülönböztetni a csoportokat. Közben azért az orosz légierő az iszlám állam erőit is „aprítja”, találat ért egy konvojt, amelyik a csoport vezetőit szállította. Az első jelentések szerint köztük volt a terrorszervezet vezetője, al-Bagdadi is, de úgy tűnik, a vezető megúszta a támadást.
A közös érdek a két tárgyalófél között az iszlám állam, és minden más szélsőséges csoport felszámolása. A legfőbb eltérés: Aszad erőinek támogatása, ill. ellenzése. A támogatók oldalán az oroszok, Irán és a libanoni síita Hezbollah, az ellenzők oldalán szinte mindenki más. Egy ilyen patthelyzetnek tűnő állapot feloldása az lehet, ha Aszadot végül vagy menesztik, vagy hatalmát az alaviták lakta szír régióra korlátozzák, amely akár önálló állam is lehetne. Végül nem ártana egy olyan rendezési terv, melyet Irán és a szaúdiak is elfogadnak, és abbamaradna a különböző szekták felfegyverzése és lázítása ezen országok részéről.
A Tisza-hatás. 
