Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.
Az elmúlt napok orosz csapatösszevonásainak fényében szükséges megvizsgálni a hátországot is. Hétfőn ugyanis aláírta a 68 éves Vlagyimir Putyin a választási törvény módosítását, amely összhangba hozza az orosz elnökválasztás rendjét a tavaly elfogadott alkotmánymódosítással, megnyitva a lehetőséget, hogy még kétszer jelöltesse magát a tisztségre, így akár 2036-ig hatalomban maradhat.
Rezignált oroszok
De mit gondolnak minderről az oroszok, milyen erős a Kreml lépésének a belföldi legitimitása?
Nos, a Levada Központ februári felmérése szerint az oroszoknak csupán 48 százaléka szeretné, ha Putyin a 2024-es ciklusának lejárta után is pozícióban maradna – és csupán 32 százalékuk bízik a személyében. Mint minden autokratának, Putyinnak is folyamatosan egyensúlyoznia kell a személyét körülvevő elitcsoportok esetleges összeesküvése és a köznép esetleges felkelése között.
Ami az oroszokat ezekben a napokban kimondottan aggodalommal tölti el, az az egyre szélesedő szakadék a jövedelmeik és az egekbe törő fogyasztói árak között, különös tekintettel az élelmiszerekre, amelyek árindexe februárban 7,7 százalékkal állt magasabban, mint egy évvel korábban. Egy friss felmérés szerint a válaszadók csupán 25 százaléka gondolta úgy, hogy a jövedelme magasabb, mint az, amit minimumnak tekintenek.
Mindez annak ellenére, hogy a kormány központilag árplafont vezetett be egyes alapélelmiszerek esetében: ez a cukor esetében június 1-ig él, míg a napraforgó olaj esetében október 1-ig.
A Kreml más világban él
Putyin elnököt mintha kevéssé érdekelnék ezek a hétköznapi problémák, de szükségét érzi annak, hogy lépéseket tegyen csökkenő népszerűségének ellensúlyozására. Tapasztalatait figyelembevéve pedig semmi sem szolgálja jobban ezt a célt, mint egy válság Oroszország határain. Ukrajna kényelmes célpontot biztosít, egyben kifejezheti irritációját Kijev lépéseivel kapcsolatban. Az egyik ilyen Viktor Medvedcsuk, Moszkva-párti ukrán oligarcha ügye.
Medvedcsuk nem egy könnyű súlyú játékos az ukrán politikában, hiszen pártja (’Ellenzéki Platform – Az Életért’) a 2019 júliusi általános választásokon 13 százalékát szerezte meg a szavazatoknak. Nyilván nem amerikai jóváhagyás nélkül Ukrajnában sorra zárnak be orosz-párti médiumokat, februárban pedig a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (NSDC) szankciókat hozott a Moszkvához közelálló párt vezetője ellen „terrorizmus finanszírozásának” vádjával. Medvedcsuk és a Kreml kapcsolatáról legyen elég annyit kiemelni, hogy lányának Putyin elnök a keresztapja.
Dezinformációs offenzíva
Az orosz csapatösszevonásokkal párhuzamosan megnyilvánuló amerikai politikai nyomásgyakorlás egyelőre nem késztette érzékelhető visszavonulásra a Kreml propagandistáit. Az orosz állami kampány az elmúlt napokban is a további eszkalációt támogatta.
A hivatalos orosz kommentárok az sugallják, hogy Washington hajszolta bele Ukrajnát a Donyec-medencei támadásokba. Megint más, Kreml-közeli véleményvezérek arról értekeznek, hogy Biden elnök alaposan leszidta Zelenszkij elnököt az elmaradt ukrán reformok és a széleskörű korrupció miatt. Az Ukrajnát érintő dezinformációs hadjárat mára Moszkva egyik fő fegyvere lett.
Napjainkra az eltorzított politikai realitások virtuális háborúskodást vetítenének a polgárok elé. Kijevet sem kell félteni: jelenleg mindkét érintett fél masszírozza a közvéleményt, és többé-kevésbé felkészíti a háborúra. Az ukránok a nacionalista vonal mentén, az oroszok a népmentés és a fasizmus terjedésének veszélye mentén.
Két külön világ
Pedig a közvéleménykutatások világosan mutatják, hogy az orosz társadalom többsége belefáradt a külpolitikai kalandozásba és nem támogatna egy újabb katonai offenzívát Ukrajnával szemben – mindezt a szeptemberi parlamenti választások előestéjén.
De Putyin elnöknek és Lavrov külügyminiszternek teljesen más a világképük, amely egyben agresszív lépésekre is sarkallhatja a Kremlt. Ők egy olyan Ukrajnát látnak, amelyet mesterségesen hoztak létre és amelyet belső ellentétek feszítenek szét. Egy olyan Európai Uniót, amely cívódó nemzetek konglomerációjaként képtelen a fő kérdésekben megegyezésre. Valamint egy olyan Egyesült Államokat, amely hanyatló globális hegemónként egyre inkább belső viszálykodásba süllyed.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Két egyezményt írt alá Milojko Spajiccsal. 
Helyén maradhat a forint, ha odafönt el nem tolják
Lengyel, magyar – két tőzsdei jó barát
