Az orosz elnök a Kreml Szent György-termében tartott beszédét a „népszavazások” eredményének ismertetésével kezdte, azt állítva, hogy ezeken egyértelmű döntést hoztak az érintett területek lakosai. Bejelentette, hogy
„négy új régiója van Oroszországnak”, és biztos benne, hogy az erről szóló döntést az orosz törvényhozás el fogja fogadni, mert ez „emberek millióinak akarata”. Kitért arra is, hogy az önrendelkezés joga az ENSZ alapokmánya által is elismert jog.
Ezután megismételte azokat a vádakat, hogy a donyecki és luhanszki „népköztársaságok” lakói évek óta „népirtásnak és ágyúzásnak” voltak kitéve, Herszonban és Zaprizzsjában pedig elnyomás volt az osztályrészük, és egy perces csöndet kért az egybegyűltektől, hogy „azokra a hősökre emlékezzenek”, akik életüket áldozták e harcban és a „különleges katonai művelet során”.
Az 1991-es döntés, hogy a Szovjetuniót felosztották, tönkretette az ország különböző területei között, de minden nehézség ellenére e négy régió lakói megőrizték szívükben a szeretet Oroszország iránt, és ezt senki nem tudta kiirtani.
Elmondta, hogy nem a Szovjetunió feltámasztására törekszik, mert
„nem térhetünk vissza a múltba, a Szovjetunió már nem létezik, de nincs erősebb az emberek akaratánál, akik vissza akarnak térni történelmi gyökereikhez”.
Leszögezte, hogy a most annektált területek lakói „örökre orosz állampolgárok lesznek”, és ezt mindenkinek el kell fogadnia.
Arról is beszélt viszont, hogy Kijevnek vissza kell térnie a tárgyalóasztalhoz, és Oroszország „nyitott erre, ahogy ezt számos alkalommal ki is nyilvánította”.
Furcsa történelem
Ezután egy hosszú, és meglehetősen zavaros történelmi kitekintés következett, amelyben az orosz elnök megismételte azokat a vádjait, hogy a Nyugat régóta Oroszország és a Szovjetunió tönkretételéért ügyködik.
„Azt hitték, hogy 1991 után nem állunk fel a csapások után, és mindig abban reménykedtek, hogy kis, egymással harcoló államokra bonthatják ezt a gazdag, természeti kincsekkel teli országot”
- mondta például, majd arról beszélt, hogy a Nyugat még mindig gyarmatosítóként viselkedik, „első- és másodosztályú” országokra bontja a világot, és mindenkire rá akarja kényszeríteni neoliberális elveit.
Szóba kerültek az ópiumháborúk is, majd egy még Putyintól is meglepő fordulattal kijelentette, hogy „mi”, vagyis a Szovjetunió és Oroszország, a 20. században az elnyomott nemzetek önálló fejlődését lehetővé tevő fő erő volt. (Itt nem említette meg sem a cári Oroszország hódító háborúit, sem Kelet- és Közép-Európa nagy részének megszállását, sem a katyni mészárlást, sem 1956-ot, 1968-at, sem az afganisztáni háborút).
Felhozta azt is, hogy az Egyesült Államok vetett be atomfegyvereket Japán ellen, rombolta le Hamburgot, Drezdát „katonai okok nélküli” szőnyegbombázásokkal. Ezután kijelentette, hogy Amerika ma is megszállva tartja Koreát, Japánt, sőt Németországot is, miközben szövetségeseinek nevezi ezeket az államokat.
Hozzátette, hogy
„az európai vezetők többsége meghajol az amerikai akarat előtt a szankcóik kérdésében, ezzel elárulják saját népüket”.
Megismételte azt a vádat is, hogy az Egyesült Államok mért csapást az Északi Áramlat gázvezetékekre.
Elmondta, hogy Oroszországot nem törték meg a szankciók, és Európa fog majd igazán szenvedni ezek miatt.
„Pénzt nyomtatnak, de senkit sem tudnak ezzel megtéveszteni. A nyomtatott pénzzel nem lehet fűteni az otthonokat, és nem lehet megetetni vele az embereket”
- figyelmeztetett.
Visszafordíthatatlan a Nyugat végromlása
A beszéd utolsó részében előkerült az a Magyarországon is gyakran hallható állítás, miszerint a „nyugatiak” erkölcsi végromlásba döntenék a világot, ha ezt hagynák nekik.
„Akarjuk-e hogy anya és apa helyett szülő egy és szülő kettő legyen, hogy az iskoláinkban e szexuális elhajlásokat reklámozzák már egész kicsi kortól, hogy felajánlják gyermekeinknek a nemváltoztatás lehetőségét?”
- tette fel a szónoki kérdést, majd megnyugtatta közönségét: „Visszafordíthatatlan a nyugati hegemónia pusztulása, a világ már soha nem lesz ugyanolyan.”
Szavait így zárta:
„Az igazság velünk van, Oroszország mögöttünk áll!”
A hosszú taps után pedig megkezdődött a ceremónia, amelyen a négy „új orosz régió”, nevezetesen a „Donyecki Népköztársaság”, a „Luhanszki Népköztársaság”, valamint Herszon és Zaporizzsja Oroszország által elismert vezetői és az orosz elnök kölcsönösen aláírták a négy okmányt a négy régió csatlakozásáról.
A beszéd során Putyin nem tért ki arra, hogy pontosan mi is lenne a területe ezeknek az új régióknak, beleértik-e például Ukrajna megyéinek jelenleg is ukrán ellenőrzés alatt álló részeit.
