Ismét eltelt három hónap, amit abból is lehet érzékelni, hogy kedden ismét olyan ülést tart a Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris tanácsa, amelyen megtárgyalja a jegybanki stáb aktualizált előrejelzéseit tartalmazó inflációs jelentést. A fogyasztóiár-indexre és a gazdasági növekedésre adott prognózisról alkotott véleményét az MNB vezetése – az eddigi gyakorlat szerint Matolcsy György elnök és három alelnöke – a kamatdöntés bejelentését követően meg is osztja a nyilvánossággal, míg a többi makrogazdasági adatot csütörtökön ismerhetjük meg.
Idézzük fel, mit várt az MNB tavaly december közepén.
Jól tetten érhető a koronavírus-járvány lefutásával kapcsolatos bizonytalanság: míg a korábbi – mondhatni, békebeli – években a hosszabb távú GDP-előrejelzéseknél volt a megadott sáv nagyobb tartományú, ezúttal a közeljövő megítélése viszonylag nagy amplitúdójú. Tükrözve, hogy gyakorlatilag senki nem tudta (és nem tudja ma sem) megmondani, a gazdaság annyira várt (és érthetően sokak által szuggerált) visszapattanása mikor kezdődhet el, és mennyit „hozhat vissza” a 2020 tavaszán berobbant járvány miatt jócskán mínuszossá vált GDP-adatokból.
A december közepén publikált inflációs jelentés még így fogalmazott: „...a járvány második hullámának következményeként a gazdasági kilábalás a korábban vártnál jobban elhúzódik. A gazdasági élet normalizálódása a koronavírus elleni vakcina széles körű elterjedésével párhuzamosan, 2021 második negyedévétől indulhat meg.”
Ma már tudjuk, hogy a járványhelyzet azóta rosszabbodott. Immár nem második, hanem harmadik hullámról beszélhetünk, amely jóval durvább – a Covid-korszak alatt soha nem látott – fertőzöttségi és halálozási számokhoz vezetett. Amelyek láttán a kormány március 8-án kénytelen volt a tavaly tavaszinál ugyan enyhébb, ám a nőnap előtti időszaknál szigorúbb intézkedéseket bevezetni. Először csak két hétre, amit aztán további egy héttel, március 29-éig meghosszabbított, de a legfrissebb adatok alapján nem lennénk meglepve, ha további prolongálás következne be, akár április 19-éig – ahogy azt a kormányzati intézkedésekben általában jól értesült Index megszellőztette. Annak ellenére, hogy a nemzeti konzultációs kérdőíveket kitöltők többsége már nyittatna, s a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara is ezt kéri.
Mindenki érzékeli ugyanis, hogy az éttermek és szállodák bezárása fontos GDP-faktort vesz ki a rendszerből. Vélhetően az MNB-ben most ennek a hatását próbálják számszerűsíteni. Finoman szólva sincs könnyű dolguk. „A GDP-előrejelzés tekintetében 2021-re lefelé mutató kockázatot jelent a járvány kiújulása, az előrejelzési intervallum így tovább tágulhat” – írja elemzésében a Danube Capital R&A Zrt. (Amire azért is érdemes figyelni, mert e csapat tagjai is vájtfülűeknek számítanak, lévén, hogy a cég a kormányközelinek számító MKB Bank Nyrt. stratégiai és elemzési csapatából verbuválódott 2019-ben, egyesek még most is a bank főállású alkalmazottjai.)
Mindenesetre a kormány részéről Varga Mihály március elején azt mondta, „a korábbi prognózisokat nem kell felülvizsgálni, a második negyedévben jelentős változás történhet”, hozzátéve: „ha húsvét után, megfelelő átoltottság esetén nyitni lehet, akkor van remény arra, hogy a magyar gazdaság a tavalyi év 5 százalékos visszaesése után az idén 4-4,5 százalékos növekedést érjen el”. De a pénzügyminiszter két és fél héttel ezelőtti kijelentésekor még úgy volt, hogy a vakcinára regisztráltak közül mindenkit beoltanak, azóta azonban ez már úgy módosult, hogy már csak az idősek oltását ígérik április 4-éig. E sorok írásáig nem jelent meg információ arról, hogy a megnevezett feltétel változása tükrében Varga felülvizsgálta-e (vagy fogja) a prognózisát. Az MNB-stáb mindenesetre már ennek tudatában véglegesítette inflációs jelentését, még ha azt a hagyományok szerint egy héttel a publikálás előtt meg is tette, esetünkben tehát múlt csütörtökön.
Az infláció megítélése a GDP várható alakulásához képest kétségtelenül kevésbé változott három hónap alatt, noha ezt is természetesen befolyásolja a korlátozások elhúzódása. Már a múlt év végén tele voltak a lapok azzal, hogy „2021 az infláció éve lesz”, abból kiindulva, hogy a szigorítások után a kiszabaduló – és feltehetően beoltott – emberek óriási költekezésbe kezdenek, s a keresletük felhajthatja az árakat, amennyiben azok maradéktalan kielégítésére a kínálat nem lesz elegendő. Bár az kétségtelenül aggasztó, hogy a gazdasági visszaesés ellenére milyen mértékben növekszik az árszínvonal, az MNB tulajdonképpen erre is felkészített minket.
Mint írták, „az árazási döntéseket a következő negyedévekben is nagy változékonyság jellemzi. A dohánytermékek jövedéki adójának év eleji növekedése és bázishatások következtében a fogyasztóiár-index 2021 tavaszi hónapjaiban várhatóan átmenetileg 4 százalék körül alakul.” Hozzátéve: „A járványhelyzet időbeli lefutása és a gazdaság várható helyreállása a továbbiakban is változékony árazási mintázatokat eredményezhet, ezért a tartósabb inflációs hatások megítélésében a szokásosnál is nagyobb óvatosság indokolt”.
Az azonban kétségtelen, hogy a februári inflációs adatok továbbra is jelentősebb árnyomásra utalnak, s ha azok fokozódnak, akkor arra az MNB-nek reagálnia kell. Első körben kommunikációs eszközökkel, ha pedig az nem elegendő, akkor kamatemeléssel. De alapvetően nem a 0,6 százalékos irányadó jegybanki ráta növelésével, sokkal inkább kerülhet szóba az a megoldás, amelyhez tavaly augusztusban folyamodott a bankok bankja: akkor 0,15 százalékponttal, 0,75 százalékra srófolta a kereskedelmi bankok nála egy hétre elhelyezett betétek után fizetett kamatot.
Igaz, akkor az MNB igazgatósága azért tette vonzóbbá az egyhetes betétjeit, hogy megálljt parancsoljon az euróval szemben a 370-es történelmi mélypont közelébe érkezett forint gyengülésének. Bár ezt expressis verbis nem jelentették ki a Szabadság téren, hiszen már Matolcsy György jegybankelnöki kinevezése (2013. március) óta azt hirdetik, hogy az MNB-nek nincs árfolyamcélja, lépéseit kizárólag az határozza meg, hogy az infláció a 3 százalékos középtávú célhoz képest hogyan alakul. Csak ha az több mint 1 százalékponttal eltér attól – s ami a lényeg: tartósan –, az hozza lépéskényszerbe a jegybankot. Kérdés, ez a policy csak a monetáris tanácsé, vagy a betéti kamatokat meghatározó igazgatóságra is vonatkozik, noha a két testület személyi összetételben erős az átfedés.
"Ameddig az inflációs kockázatok indokolják, addig a jegybank az alapkamat és az egyhetes betéti eszköz kamata között különbséget tart fenn" – olvasható a monetáris tanács legutóbbi, február 23-ai ülését követően kiadott közleményben. Kérdés, e megközelítést felülírja-e, hogy a forint az euróval szemben most is gyenge – hétfő délután a 366-367-es sávban cserélt gazdát.
Akár 1500 milliárd dollárt is érhet a vállalat. 
