Augusztus elejétől a heti rendszerességgel megtartott Kormányinfókon visszatérő téma a hitelmoratórium kérdése. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter például a múlt héten tartott eseményen beszélt arról, hogy a fizetési moratórium 3000 milliárd forint fizetési kötelezettség elhalasztását eredményezte, és a koronavírus-járvány második hullámában is érvényes maradt a banki adósságok felfüggesztése.
Marad-e a moratórium?
Ahogy arról még tavasszal döntöttek, a hitelmoratórium nem az akkor kihirdetett veszélyhelyzethez kapcsolódott, hanem az idei naptári évben volt meghatározva, vagyis december 31-ig él. Egy korábbi, augusztusi tájékoztatón laptársunk, az Mfor.hu megkérdezte a minisztert, hogy a Bankszövetséggel folyó, a hosszabbításról szóló tárgyalások csak a vállalkozásokat érintik, vagy a lakosságot is. Erre válaszul Gulyás Gergely a tárgyalásokra hivatkozva nem kívánt részleteket elárulni, de arra felhívta a figyelmet, hogy bár jövőre növekedhet a gazdaság, el kell kerülni az érintettek eladósodását.
A probléma az, hogy a korábbi előrejelzésekhez képest a magyar gazdaság idei visszaesése nagyobb lehet, és várhatóan a kilábalás sem lesz olyan gyors, mint amilyenben többen – így a kormány, de inkább a jegybank – reménykedett. Mindez pedig azért lehet fontos, mert például az OTP féléves eredményeinek ismertetésekor lapunk kérdésére a bank vezérigazgató-helyettese, Bencsik László azt mondta, hogy várakozásaik szerint a gyors gazdasági talpra állás miatt ez a kérdés a határidő lejárta körül kevésbé lesz majd gond.
A járványhelyzetet és a gazdasági folyamatokat látva jelenleg inkább annak látszik nagyobb esélye, hogy ez a szituáció az év végére nem fog megoldódni. Már csak azért sem, mert számos szektorban – elég csak az idegenforgalmat és a vendéglátást említeni, de a járműgyártás kapcsán is ködös a kép – továbbra is a nehézségek dominálnak. Így vélhetőleg a következő hetekben, hónapokban nem az lesz a kérdés, hogy meghosszabbítsák-e a moratóriumot, hanem az, hogy a bankoknak mekkora „békát kell majd lenyelniük”.
Az egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a kormány rászorultsági elven fogja módosítani a moratórium feltételeit 2021. január 1-jétől. Ezt javasolja a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is, ahogy azt Fábián Gergely, az MNB ügyvezető igazgatója el is mondta egy szakkonferencián. Kérdés, mit szólnak ehhez a bankok. Kerestük az érdekeiket képviselő szövetséget, de megkeresésünket még elhárították – még név nélkül sem voltak hajlandók véleményt formálni –, mondván, majd akkor beszélnek, ha nyilvánosságra kerül a kormányzati döntés. Most úgy tűnik, megoldás lehet a kamatfizetési kötelezettség fenntartása vagy a teljes törlesztések ütemezett visszavezetése. Fábián Gergely szerint a moratóriummal élő ügyfelek 10-15 százaléka, 160-240 ezer háztartási adós lehet sérülékeny a jövedelmi helyzet és a munkaerőpiaci státusz változása, a moratórium nélkül várhatóan fellépő fizetési nehézségek alapján.
Bajba kerülhetnek jövőre a hazai cégek
A vállalatoknak biztosított moratórium kapcsán egyébként annak a teljes gazdaságra gyakorolt hatása is számottevő, hiszen az ilyen módon védett cégeknek több esélyük van a túlélésre. Ez pedig azzal jár, hogy több embert tudnak foglalkoztatni, majd a vállalati csődöket ily módon elkerülve a gazdasági növekedés is gyorsabb és erőteljesebb lehet, mint enélkül. Egy szerdán publikált felmérés szerint ugyan a magyar helyzet némileg jobb, mint a globális, ám a kockázatok számottevőek. Az Euler Hermes hitelbiztosító szerint a vállalati fizetésképtelenségek száma világszerte a 2009-es rekordot is megdönti idén, de Magyarországon átmenetileg jobbak a kilátások.
A vártnál kedvezőbb számokat a szakértők a hitelfizetési moratórium, a bírósági ügyek időleges felfüggesztése, a fogyasztási hitelek kamatplafonjának bevezetése, és a közteherfizetési könnyítések hatásaiban látják. Korábban a hitelbiztosító a vállalati fizetésképtelenségek számában jelentős, 13 százalékos emelkedést várt az idénre – megtörve ezzel egy hosszú és pozitív trendet Magyarországon. A kormányzati intézkedések hatását figyelembe véve 5 százalékra javították a prognózisukat 2020-ra.
Bujdosó Tünde, az Euler Hermes kockázatkezelési igazgatója arra figyelmeztet, hogy a gazdasági visszaesés likviditásra gyakorolt hatását a kormány intézkedései csak elodázni tudják, megszüntetni nem. Szerintük az idei 3-4. negyedév gazdasági teljesítménye fogja eldönteni, hogy a jövő évi fizetésképtelenségi sokk milyen mértékben lesz hatással a magyar teljesítményre. A jövő év eleje pedig azon múlik, hogy lesz-e további kormányzati forrás, illetve banki támogatás a nehéz helyzetbe került vállalatok megsegítésére.
Nem csak nálunk fenyeget likviditási sokk
A járvány miatt számos ország kormánya és jegybankja tett határozott lépéseket a likviditás bővítése érdekében. Ennek keretében akár az USA-ban, akár az EU-ban a központi bankok óriási összegeket pumpáltak ki. Problémát jelent ugyanakkor, hogy ezek a pénzek nem, vagy nem feltétlenül a reálgazdaságba vándoroltak, hanem sok esetben tőzsdei eszközök óriási áremelkedését okozták.
Éppen ezért a világ fejlett részein a szakértők fenyegetőnek tartják a vállalati eladósodottság mértékét. A közelmúltban például az egyik legnagyobb hitelminősítő, a Moody’s vezető közgazdásza, Mark Zandi írt arról, hogy joggal aggasztják a befektetőket a most zajló folyamatok, amelyek a 2008-as hitelválságnál is magasabb kockázatokkal fenyegetnek. A szakértő szerint a túlzott tőkeáttétellel működő cégek további hitelfelvétele berobbanthatja azt a szikrát, amely a 2009 óta tartó szakadatlan gazdasági növekedést megtörheti. A közgazdász szerint persze túl korai azt a következtetést levonni, hogy a nem pénzügyi vállalkozások úgy zárják le a jelenlegi expanziós ciklust, ahogyan a másodlagos jelzálog-hitelfelvevők 2008-ban tették az előzővel. Úgy látja, bár jelentős különbségek vannak a tőkeáttételes és a másodlagos jelzálogkölcsönök között, a hasonlóságok hátborzongatóak.
Az egy évtizede látott hitelválság előzménye az volt, hogy a rossz hiteleket „összecsomagolták” magas minősítéssel rendelkezők adósságával és ezeket adták el a viszonylag magas hozamra éhes közönségnek. Ez a színjáték addig működött, amíg az ingatlanpiacon az árak emelkedtek. Amikor viszont lejtőre kerültek, akkor gyorsan kiderült, hogy nincs a papírok mögött sem megfelelő fedezet, sem fizetési képesség. Az elúszó sok-sok milliárd dollár és euró pedig a bankrendszert is megingatta.
A Moody's közgazdásza szerint a nagy tőkeáttéttel rendelkező vállalatok adóssága 1400 milliárd dollár, és hasonló nagyságrendű a jelentős kockázatú, úgynevezett junk kötvények piaca. Összességében ezek az összegek alig maradnak már el a hitelválság összeomlásakor látott 3000 milliárdos másodlagos jelzálogkötvény-állománytól. A korábbi válsággal analógiát mutat az is, hogy a tőkeáttételes hiteleknél is csomagban árulják a termékeket, részben elfedve a kockázatokat. Ahogy a rendkívül laza hitelezési politikában is párhuzamra lelhetünk.
Ami megnyugtatónak tűnik, hogy a GDP-arányos vállalati hitelállomány még nem tűnik fenyegetőnek. Hogy a jövőben se legyen az, ahhoz arra lenne szükség, hogy a GDP mielőbb ismét növekedésnek induljon. A szakértők szerint emellett az is kulcskérdés, hogy a mostani nullás kamatkörnyezet – vagyis, hogy a hitelekre fizetendő kamat elenyésző – mennyire lesz tartós. Ha ugyanis ez még jó ideig így marad, miközben a gazdasági növekedés jelentősen gyorsulna, akkor a problémás hitelek is kisebb eséllyel dőlhetnek be. Ha viszont az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed kamatot emel, vagy a gazdasági válság elnyúlik, akkor a most ketyegő hitelbomba könnyen felrobbanhat, ami óriási gazdasági pusztítással járna az Egyesült Államokon túl is.
