„Hat eurót fizettünk két kávéért és egy kóláért. Sokkot kaptam.” „Júniusban kezdődtek az áremelések. Most ez a figyelem középpontjába került, és még rosszabb a helyzet. Nem vagyunk elégedettek a kormánnyal és azzal, ahogy kezelték a helyzetet.”
Új korszak kezdetén
Így panaszkodtak a zágrábiak a BBC helyi tudósítójának a drágulásról, amit szerintük az euróra átállás okozott a mindennapokban. Horvátország idén január elsején vezette be az eurót – és egyben a schengeni övezetnek is része lett –, január közepétől pedig két hetes átmeneti időszak után az egyetlen hivatalos fizetőeszközzé tette azt, búcsút intve a kunának.
Lapunk tavaly év végén járt a horvát fővárosban: akkor hivatalosan csak kunával lehetett fizetni, de az árak már mindkét pénznemben fel voltak tüntetve. Zágráb akkor nagyjából egy árszinten volt Budapesttel, legalábbis az élelmiszerárakat tekintve.
Tapasztalataink szerint egy espresso a belvárosban 12 kuna (640 forint), egy capuccino 15 kuna (800 forint), egy húsos burek 16,5 kuna (880 forint), két deci forralt bor az utcán 20 kuna (1070 forint) volt – hogy csak néhány példát említsünk. A ruházati cikkeknél a hazaiaknál jóval magasabb árakat is láttunk, bár itt nagy volt a szórás.
A horvát kormány az új év kezdetén mindenesetre úgy érezte, hogy be kell avatkoznia, és figyelmeztette a kereskedőket, hogy nem fogja tolerálni a szerinte nem igazolható áremeléseket. Elrendelte, hogy áraik nem haladhatják meg a tavaly december 31-i árszintet.
A hatóságok az ellenőrzések során egy hét alatt csaknem 200 kereskedő ellen indítottak eljárást, két hét alatt pedig összesen 234 ezer euró (mintegy 94 millió forint) bírságot szabtak ki – a büntetés mértéke cégeknél 26 ezer, magánszemélyeknél pedig 1090 euróig terjedhet.
A vizsgálatok szerint a kereskedők 40 százaléka „nem igazolható” módon drágított.
Megszaladt az infláció
A horvát média szintén tele volt olyan panaszokkal, miszerint év eleje óta a kereskedők egy része felnyomta az árakat. Igor Vujovics, a horvát fogyasztók egyesületének elnöke szerint egy nap alatt 5-20 százalékos drágulás történt, terméktől függően.
Mások szerint ugyanakkor csak fel van fújva a téma.
„Már az euróbevezetés előtt is feltüntettük euróban az árainkat. Most azt mondják, hogy túl drágák vagyunk, pedig az áraink ugyanazok, mint az új év előtt” – mondta egy zágrábi bár pultosa a brit adónak.
A horvát piac két vezető élelmiszerkereskedelmi lánca, a Konzum és a Lidl szintén azt közölte, hogy nem drágítottak január elseje óta.
A kereskedők szövetsége szerint azon cégek, amelyek növelik áraikat, azért teszik ezt, mert drágulnak az alapanyagok és az energia, nem pedig azért, mert nyerészkedni akarnak.
„2022-ben 15-20 százalékkal emelkedtek az árak. Az (euróra) átállás időszakában biztosan nem emelkedtek” – idézte a Reuters Martin Evacicot, a Horvát Munkáltatók Szövetsége kereskedelmi osztályának képviselőjét. Szerinte csak kevés termék drágult.
„Szerintem ez a háború nem a kormány és a kereskedők között zajlik” – mondta, hozzátéve, hogy a kormánynak tennie kell valamit az infláció megállítására.
Horvátországban az év egészében 10,8 százalék, decemberben pedig 12,7 százalék volt az infláció az Eurostat szerint. Utóbbi érték meghaladja az uniós átlagot (10,4 százalék), de jóval elmarad például a magyarországi értéktől, amely a legmagasabb volt az egész EU-ban, a KSH szerint 24, 5 százalék. (Az uniós hivatal statisztikájában még 25 százalék szerepel.)
A hazai és az európai inflációval ebben a cikkben foglalkoztunk részletesen:
A szomszédos Szlovéniában, amely a volt szocialista blokkon belül elsőként csatlakozott az eurózónához, szintén növekedtek az árak az uniós valuta bevezetése után – akkor 7-8 százalékos inflációt mértek –, de három hónapon belül sikerült úrrá lenni a helyzeten.
A 27 uniós tagország közül mindenesetre már csak hét tartotta meg saját fizetőeszközét – Svédország, Dánia, Csehország, Lengyelország, Románia, Bulgária és Magyarország.
Bár elvileg nekik is kötelező lenne előbb-utóbb csatlakozni az övezethez, a BBC összesítése szerint egyelőre csak Bulgáriának van erre konkrét dátuma, nevezetesen 2024.
A magyar kormány továbbra sem törekszik erre, tehát magyar céldátum sincs. „Nincs napirenden és nem szorgalmazom” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök tavaly december végi nemzetközi sajtótájékoztatóján arra a kérdésre, amely az euró előszobájának számító európai árfolyammechanizmusba (ERM) való belépési szándékra, azaz a forint árfolyamának euróhoz kötésére vonatkozott. (Arról, hogyan látták szakértők a 2000-es évek elején a magyarországi euróbevezetés esélyeit, laptársunk, az mfor.hu közöl interjúsorozatot.)
Turizmus és stabilitás
Visszatérve Horvátországra, Boris Vujcic, a Horvát Nemzeti Bank elnöke úgy véli, hogy az ország – a lakosság és az üzleti szféra is – felkészülten várta az euróbevezetést. Annak köszönhetően pedig, hogy a kuna árfolyama az euróhoz lett kötve, náluk nem szabadult el annyira az infláció, mint a zónán kívüli országokban.
„Horvátország esetében a krízis hatása sokkal enyhébb volt, mivel a piacok már beárazták azt a tényt, hogy az eurózóna tagjai leszünk” – mondta Vujcic.
Az euróövezeti csatlakozás érdekében az ország számos gazdasági kritériumot teljesített, ami már önmagában jelez bizonyos stabilitást.
A belépés pedig már középtávon olyan komoly előnyökkel jár majd a remények szerint, amely feledteti a mostani drágulást.
Tovább erősödhet például a már most a GDP ötödét adó turizmus, hiszen az euróövezeten belülről érkezőknek nem kell többé pénzváltással bajlódniuk, és az országba belépéskor sem kell többé várakozni a magyar-horvát és a horvát-szlovén határon.
Szakértők azt is remélik, hogy az ország eurózónatagként még jobban vonzza majd a befektetőket, gazdasága tovább erősödik majd, és így a válságokkal szemben is ellenállóbb lesz.
Helyszíni beszámolónkat Zágrábból itt olvashatják:
A magyar miniszterelnök Rómában négyszemközt tárgyalt Giorgia Meloni olasz miniszterelnökkel. 
