„Ez az Oroszország totalitárius, nacionalista, imperialista, vissza akarja állítani az Orosz Birodalmat és egy poszt Szovjetunió típusú államot akar létrehozni” – jelentette ki még egy májusi interjúban Mateusz Morawiecki.
Kemény szavak
A lengyel kormányfő már akkor háborús bűnösnek nevezte Vlagyimir Putyint, és a bucsai vérengzésre utalva hozzátette: „Oroszország genocídiumot követ el Ukrajnában”. Szerinte az ukránok „a barikádokon nemcsak a saját szabadságukat, hanem egész Európa biztonságát és békéjét védik.”
Élesen fogalmazott a lengyel kormányfő a napokban is azzal kapcsolatban, hogy szombaton egy kilencemeletes lakóházat talált el egy orosz rakéta a kelet-ukrajnai Dnyipróban, aminek következtében legkevesebb 35 ember életét vesztette, további 35 ember pedig eltűnt.
"Oroszország szándékosan folytatja háborús bűnök elkövetését a civilek ellen. Ez embertelen. Most kell cselekednünk és megállítanunk őket" – közölte Morawiecki Facebook-oldalán vasárnap.
Az ukrán légierő szerint egy Kh-22 típusú rakétáról van szó, amelyet még a szovjet érában fejlesztettek ki hadihajók ellen, pontatlannak számít, az ukrán légvédelemnek pedig nincs megfelelő eszköze a megsemmisítésére. (Ugyanakkor még nem tisztázott, hogy pontosan mi történt – Olekszij Aresztovics ukrán elnöki tanácsadó a 444.hu szerint szombaton azt mondta, hogy a rakétát lelőtték és az ezt követően találta el a lakóházat és robbant fel. Moszkva szerint katonai és ipari célpontokat támadtak.)
Morawiecki fenti két nyilatkozata mindenesetre jól mutatja, hogy mennyire elítélő álláspontot képvisel a lengyel kormány Oroszországgal szemben az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban.
Mindez élesen szemben áll a magyar kormány álláspontjával, amely általában még a szimpla kritikától is óvakodik Putyinnal kapcsolatban, és legtöbbször csak „Mi békepártiak vagyunk” szintű lózungokat hangoztat.
A dnyiprói rakétacsapással kapcsolatban például sem Orbán Viktor miniszterelnök, sem Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nem szólalt meg eddig.
Mindez törést okoz a magyar-lengyel szövetségben és a Visegrádi Négyek között is, ahogy erről itt is írtunk:
Legyőzni Oroszországot
A lengyel kormányfő korábban azt is világossá tette, hogy Oroszország legyőzését tartja az egyetlen elfogadható megoldásnak. Ha Ukrajna nem nyeri meg a háborút, akkor egész Európa veszíteni fog, jelentette ki november végén Kijevben, ahol ukrán és litván kollégájával találkozott.
A lengyelek elutasítják az alkudozást is.
„Célunk, hogy mindörökre feltartóztassuk Oroszországot. Nem szabad belemennünk kétes kompromisszumba” – idézte a Die Welt a múlt héten a lengyel külügyminisztérium egyik magasrangú diplomatáját.
„Az orosz feltételeknek megfelelő fegyverszünet olyan fegyvernyugváshoz vezetne, amely csak addig tartana, amíg Oroszország ismét össze nem szedi magát. Ez nem érdekünk.” Jaroszlav Kuisz lengyel liberális publicista szintén úgy véli, hogy Oroszországnak „nagyon el kell veszítenie” a háborút.
Ez a vélemény – írja a német lap – az egész lengyel politikai elit álláspontját tükrözi. Helyi politikusok napi szinten kimondják, amit német vagy francia politikusok általában nem mernek (vagy nem akarnak): Oroszországot mindenképp és a lehető legnagyobb mértékben meg kell gyengíteni.
Lengyelország a tetteket tekintve is beáll Ukrajna mögé. 1,5 millió ukrán menekültet fogadott be (ők ténylegesen ott is maradtak), a szankciókat tekintve is élen jár, már a háború kitörése előtt megkezdte az ukrán hadsereg felfegyverzését, és drónok és mozsárágyúk mellett több száz harckocsit is küldött Ukrajnának.
Jönnek a Leopardok
A legfrissebb hírek szerint 14 darab Leopard típusú német tankot is szállít majd Kijevnek – a német kormány valószínűleg nem gördít akadályt ennek útjába –, valamint 8 ezer Starlink-terminál beszerzésében is segített (a Starlink telekommunikációs rendszert Elon Musk amerikai milliárdos cége, a SpaceX fejlesztette ki, és a helyiek kommunikációját segíti azokban a térségekben, amelyekben a kommunikációs hálózatok nem működnek az orosz támadások okozta áramkimaradások miatt). Varsó városa pedig múlt héten 10 metrókocsit ajánlott fel az ukrán fővárosnak.
A Kiel Intézet év végi összesítése szerint Lengyelország 1,8 milliárd dollár értékben szállított és szállít hadi eszközöket az ukrán hadseregnek.
Ezzel a negyedik helyen áll a támogatás mértékét tekintve a toronymagasan vezető Egyesült Államok, valamint Németország és Nagy-Britannia mögött. A V4-ek közül egyébként Csehország is ott van a top 10-ben, 440 millió dollár értékű katonai támogatással.
A háború kitörése, 2022. február 24. utáni napokban Zbigniew Rau lengyel külügyminiszter még azt is felajánlotta, hogy azonnal és ingyen a németországi Ramstein légibázisra viszi és Egyesült Államok rendelkezésére bocsátja a hadsereg összes MIG-29-es vadászrepülőjét (amelyek onnan indulhattak volna ukrajnai bevetésre),
Meg nem erősített hírek szerint még olyan ajánlat is felmerült, hogy az ukrán vadászpilóták lengyel katonai bázisokról szállhatnak fel.
A felajánlást az amerikai védelmi minisztérium elvetette, azzal az indokkal, hogy az „az egész NATO szempontjából komoly aggodalomra” adna okot. „Szerintünk nem tartható a lengyel javaslat”, mondta John Kilby, a Pentagon szóvivője, nyilván arra utalva, hogy az észak-atlanti szövetség nem akar nyílt háborút vívni Oroszországgal. (Még ha a tagországok fegyverszállításai révén egyfajta proxy háborúba már így is „belekeveredett”.)
Abban egyébként szinte teljes egyétértés van a NATO-n belül, hogy Ukrajnát fegyverrel is támogatni kell, és Kijev nem veszítheti el a háborút.
A kivétel ebben a tekintetben Magyarország – ahogy azt a német lap is megjegyzi –, amely nem szállít fegyvereket Ukrajnának és nem enged át ilyen szállítmányokat a magyar-ukrán határon.
A magyar kormány azt hangoztatja, hogy egyéb módon – menekültek befogadásával és pénzügyileg – támogatja keleti szomszédunkat.
Szakadás a NATO-ban
Az Oroszország elleni fellépés mértékét tekintve, ahogy a MIG-29-es példa is jelzi, ugyanakkor már szélesebb körben vannak nézetkülönbségek.
A differenciákra világít rá a European Council on Foreign Relations nemzetközi think tank tanulmánya is, amely két részre osztja az európai közvéleményt. Az egyik csoport azt szeretné, ha a lehető leghamarabb véget érnének a harcok, akár még olyan áron is, hogy Ukrajnának le kell mondania egyes területeiről. A másik csoport szerint ugyanakkor a fő cél Oroszország "megbüntetése".
Az első tábor minden országban nagyobb, mint a második, Lengyelország kivételével.
Varsó és a balti államok – de még Csehország és Szlovákia is – jelenleg is a keményebb fellépés hívei, amelynek oka részben a történelmi múlt és ennek részeként többek között az, hogy ezek az államok anno a szovjet befolyási övezethez tartoztak.
„Különböztessük meg az áldozatot a hóhértól. Az áldozat segítséget, a támadó viszont arányos választ érdemel” – jelentette ki Marcin Przydacz lengyel külügyminiszterhelyettes a német lapnak.
„Annak érdekében, hogy a béke tartós legyen, előbb véget kell vetni az agressziónak”, valamint az orosz „neoimperialista és neokolonialista” politikának is, fűzte hozzá. A cél, hogy ismét „tartós béke és stabilitás” legyen Európában.
A német álláspont viszont eltér ettől.
„Lengyelország és Németország alapvetően máshogy ítéli meg, hogy milyennek kellene lennie a háború utáni európai biztonsági rendszernek”, mondta a lapnak Justina Gotkovszka, a lengyel Keleti Tanulmányok Központja nevű agytröszt igazgatóhelyettese.
Szerinte Berlin reméli, hogy ismét párbeszédet lehet majd folytatni Moszkvával, és be lehet vonni az együttműködésbe. Persze a bizalom már így is elveszett, erről itt írtunk:
Ezzel szemben Varsó abból indul ki, hogy belátható időn belül nem lehet helyreállítani a kapcsolatokat Oroszországgal, így Európa biztonságát csak ellenében, nem pedig vele együttműködésben lehet megteremteni. „Ehhez pedig most meg kell gyengíteni Oroszországot”, mondta Gotkovszka.
Ennek részeként – vélik lengyel szakértők – az orosz hadsereget minimum a háború előtti határokig kell visszaszorítani, hogy ne jelenthessen veszélyt a NATO kelet-európai szárnyára. Ehhez többek között harckocsikra és nagy hatótávolságú rakétarendszerekre van szükség.
Ezeket a célokat a keleti NATO-tagországok is támogatják, véli Gotkovszka.
Ukrajnának mindent meg kell adni, amire szüksége van, és cselekvésképtelenné kell tenni Moszkvát a tartós béke érdekében. „Oroszország meggyengítéséért lobbizunk”, mondta egy forrás a lengyel külügyminisztériumból.
Németország mellett azonban az Egyesült Államok és Nagy-Britannia sem ennyire radikális, még ha ők is adják a legtöbb fegyvert Ukrajnának, a brit kormány pedig múlt héten 14 darab Challenger 2 típusú harckocsit ígért az ukrán vezetésnek.
Nem szeretnék sem Oroszország szétesését, sem a közvetlen konfrontációt a NATO-val, ugyanis mindkettő beláthatatlan következményekkel járna. Ezt szem előtt tartva Washington nem szállít Ukrajnának bizonyos hadieszközöket, például nagyobb, 300 kilométeres hatótávolságú rakétákat – legalábbis egyelőre.
A két ország közti kapcsolatok erősítését várják tőle. 
