Szakértő: a mostani rezsicsökkentés hosszú távon nem fenntartható

Az orosz–ukrán háború mesterségesen emelte meg az energia árát, mivel az áram ára a földgáz árához kötődik. Emellett a közel-keleti válság, a vörös-tengeri szállítási útvonal akadályozása pedig a Távol-Keletről származó termékek szállítási idejét, hajózási költségeit emelte meg nagyjából 50 százalékkal. Összességében tehát mindkét geopolitikai válság meglehetősen hátrányosan érintette ez energiaszektort – vélte Kiss Ernő, a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség elnöke a Klasszis Média által szervezett „E”, mint energia című rendezvény panelbeszélgetésén csütörtökön. Szalai Gabriella, a Magyar Hőszivattyú Szövetség szakértője ezt annyival egészítette ki, hogy 2022 őszén, az energiapánik idején a fogyasztók elkezdtek a hőszivattyúk irányába fordulni, ami miatt megnőtt a lakossági rendelési idő. Az energiapánik csillapodásával viszont – tette hozzá – a termékek raktáron vannak, azaz náluk túlkínálat van a piacon.

Felvetődött, hogyan is áll a hazai villamosenergia-hálózat fejlesztésének helyzete. Emlékezetes, 2022 őszén a kormányzat általános visszatáplálási stopot vezetett be. Kiss Ernő felidézte, Palkovics László, az energiaügyekért is felelős akkori miniszter akkor azt nyilatkozta, nincs szükség teljes hálózati stopra, a szakembereknek kell eldönteniük, mely területeken lehet a napelemes rendszereket a hálózathoz csatlakoztatni. Azonban a következő Kormányinfón már a teljes országra kihirdették a visszatáplálási tilalmat.

Kiss Ernő hozzáfűzte, akkor ez egy hatalmas forgalmat generált a napelempiacon, hiszen mindenki ki akarta használni az utolsó lehetőséget. A másik aspektusa a kereskedőknek kiírt 10 gigawattos kapacitástender volt. Mint fogalmazott, nem fedi a valóságot az, hogy a hazai átviteli-elosztói hálózat minden pontja alkalmatlan lenne naperőművek befogadására,

azt, hogy hol lehet ilyet a hálózatba csatlakoztatni, a szakembereknek kellene eldönteniük.

Erre reflektálva Vinkovits András, az Energiabörze Kft. ügyvezető igazgatója úgy válaszolt, sem Magyarország, sem a legtöbb európai ország nem volt felkészülve arra, hogy ilyen szintű megújulóenergia-fejlesztést kelljen megvalósítaniuk. Úgy vélte, valós a probléma a hálózati csatlakozásoknál, mert a korábbiakhoz képest nagyon eltérő igény jelent meg a villamosenergia-hálózaton. A szakember úgy vélte, fordítva kellett volna gondolkodni: meghirdetni, hogy mely pontokon mekkora szabad kapacitás van, és kinek éri meg arra licitálni. A mostani szabályozással azonban megjelent 12 gigawattóra energiamennyiség, ami irreálisan magas, ezért „a fürdővízzel együtt kiöntötték a gyereket”. Példaként említette, hogy egy külső budapesti kerületben kívántak egy 1 megawattos erőművet telepíteni, a környék nettó áramfogyasztó, a villamos energia gyakorlatilag a kerületet sem hagyta volna el, ám mivel az országos döntés az volt, hogy sehol nem lehet ilyet, így ott sem engedték.

Kiss Ernő azt is felidézte, korábban felmérték, a budapesti háztetőkre 5000 megawatt napelemes kapacitás lenne felszerelhető, az E.ON pedig azt közölte velük e projekt keretében, hogy 1500 megawattnyi kapacitást be tudott volna fogadni a főváros hálózata. Hozzátette, azok a piaci szereplők, akik energiatárolókat szerettek volna telepíteni, ők sem kaptak csatlakozási lehetőséget.

Ám a pusztán a piacra termelő naperőművek átvételi garancia nélkül nem finanszírozhatók

– vetette közbe Ország Mihály, a K&H specializált pénzügyi szolgáltatások és pénzügyi piacok igazgatóságának vezetője. Kifejtette, a napenergia árai rendkívül volatilisek, nem egyszer előfordul negatív ár is, ezért ilyen ügyletekhez szükség lenne valamilyen állami intervencióra is. Ehhez kapcsolódóan Kiss Ernő hozzáfűzte, a napelemekre kivetett magas adóterhelés miatt komoly versenyhátrányban vannak a Magyarországon kívüli vállalatokkal szemben. Hiába van 34 ezer gigawattóra hazai termelői kapacitás, emellett közel 19 ezer gigawattóra importra is szükség van.

A hosszú távú, szezonális hőtárolás kérdésével kapcsolatban felvetődött, hogy az egyelőre technikai nehézségekbe ütközik, gyakorlatilag ilyen időtávon nyersanyagban lehet azt megvalósítani. Az épületeknek a szerkezete képes hőt tárolni, de az is csak napokra képes. Szalai Gabriella felvetett számos egyelőre megoldatlan kérdést a hőszivattyúzásról melyeket szerinte szabályozókkal kellene megoldani. Úgy vélte,

a hőszivattyú a megújuló energiával kapcsolatos szakpolitikai joker is lehetne

– energiahatékonyság szempontjából, megújulóenergia-termelés szempontjából, épületenergetika szempontjából is. Ezek az ország szakpolitikai céljainak megvalósítását is segítik, ugyanakkor a felhasználók szempontjából is hoznak előnyöket.

A finanszírozás kérdésére áttérve Ország Mihály azt mondta, már minden banknak vannak „zöld céljai”, azaz ha egy cégnek van olyan beruházása, mely csökkenti a karbonlábnyomot, azt nagyon szívesen finanszírozzák. Ezt kétfelé választotta. Egyrészt ha egy cég a saját tevékenységén belül kívánja a saját karbonlábnyomát csökkenteni, akkor az ebből eredő teher hogyan alakul a cég eredménytermelő képességéhez, illetve a költségcsökkentés ad-e fedezetet a hitel mögé. Másrészt amikor egy cég nem saját magának kíván megújuló energiát termelni, az egy komplexebb struktúra, ahol a különböző kockázatokat is mérlegelni kell, ehhez kell a hitelt hozzárendelni.

A mindenkori kormányzat szerepéről a kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy

a gondolkodás átfogó megváltoztatására, szemléletformálásra, edukációra lenne szükség.

Többen is kimondottan a kormányzati vízió hiányát jelölték meg, Vinkovits András szerint például korábban mindenki elindult napelemet fejleszteni, mert megawattóránként 200 euró volt az áram ára, miközben ma már sok esetben órákon keresztül negatívak az árak, közben ez egy előre látható történet volt. Úgy vélte, elsőként az államnak kell megteremteni, felvázolni ezt a vízió, mert utána ehhez a piaci szereplők és a finanszírozók is tudnak alkalmazkodni. Ország Mihály ezt annyiban egészítette ki, hogy szerinte nem is csak hazai, hanem európai szintű vízióra lenne szükség, ugyanis az összekapcsolt rendszereken keresztül ezek visszahatnak a magyar árakra is. A pénzügyi vezető úgy vélte, a vízió hiánya és a hosszú távú modellezés pontatlansága miatt „hihetetlen bizonytalan” a helyzet.

A kormányzat által biztosított pénzügyi támogatási rendszerről Vinkovits András úgy vélekedett, „az tart a legelőbbre”, Kiss Ernő viszont a lakossági szegmensre utalva arra hívta fel a figyelmet, a június elején induló Otthonfelújítási Programban nem lehet a támogatást felhasználni sem napkollektorok, sem hőszivattyúrendszer telepítésére. A vállalati szegmenssel kapcsolatban Kiss Ernő úgy vélekedett, ott az államnak arra a politikai döntésére lenne szükség, hogy engedje a piaci szereplőket lépni. Példaként említette, hogy már meglévő naperőművek mellé sem engedik akkumulátoros energiatárolók telepítését. A beszélgetésben itt egy kisebb jogszabály-értelmezési vita alakult ki, ugyanis Vinkovits András arra mutatott rá, hogy igenis telepíthető energiatároló meglévő naperőmű mellé is, csupán arra kell kötelezettséget vállalni, hogy a két készülék együtt nem táplál több energiát a hálózatba, mint amennyit a naperőmű képes. Az Energiabörze Kft. ügyvezetője aláhúzta, számításaik szerint mindössze az év 1-1,5 százaléka az az időszak, maikor a naperőmű és az akkumulátor együttes betáplálása maghaladná a maximális energiamennyiséget.

A szakember arra is utalt, hogy míg korábban napi szinten mindössze 10-20 eurós áringadozások jellemezték az árampiacot, ma már az elérheti az akár 100-200 eurót is.

„Mi minden termelőnek azt mondjuk, csak abba ruházzon be, hogy hogyan tudtok nem délben termelni, hanem kora reggel meg délután”

– hívta fel a figyelmet.

Szalai Gabriella azt hangsúlyozta, hogy teljesen kiszámíthatatlanná vált a rendszerek megtérülése. A szakértő a bivalens, azaz egymással párhuzamosan vagy váltott üzemmódban alkalmazható rendszerek kialakítása mellett tette le voksát, mert – mint fogalmazott – ezzel a hálózati kapacitásproblémákra is bizonyos fokig választ lehet adni. Úgy vélte, ezt a gondolkodásmódot kormányzati szempontból is figyelembe kellene venni. Ország Mihály ezt azzal egészítette ki, hogy a vízióban legalább sarokpontokat kellene leraknia a kormányzatnak, amihez az egyes szereplők később viszonyulni tudnak.

Szalai Gabriella azt elárulta, elég jó kapcsolatot tudtak kialakítani az Energiaügyi Minisztériummal, de – tette hozzá – meg kellene látni, hol vannak azok a pontok, melyek kormányzati beavatkozást igényelnek, itt pedig ő is megemlítette, nekik is azért kell küzdeniük, hogy az Otthonfelújítási Programba a megújuló energiájú hőtermelő berendezéseket, így a hőszivattyúkat is beengedjék. A szakértő úgy vélte, ezzel „fordítva ülünk a lovon”, mert Európában mindenütt az elektrifikáció irányába haladnak, itthon is az lenne az ideális, ha az elektromos áram alapú rendszerek lennének azok, amikre építenünk kell.

Kiss Ernő szintén azt mondta, jó szakmai kapcsolatot ápolnak az Energiaügyi Minisztériummal, rendszeres szakmai egyeztetésen vesznek részt, és számos alkalommal meg is fogadja a kormányzat az ő javaslataikat. Ám – mondta – olyan is előfordul, hogy az ő javaslataikkal szemben születik egy kormányzati döntés, ilyenkor az ő feladatuk, hogy pozitív irányba fordítsák ezeket a feladatokat. Utóbbira hozta fel ismét, hogy a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség a Magyar Hőszivattyú Szövetséggel hiába dolgozott ki és nyújtott be javaslatot a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz, az új Otthonfelújítási Programból ezek a szakmai előterjesztések kimaradtak.

Kiss Ernő a beszélgetés során felhívta a figyelmet az energiaközösségek Németországban vagy az Egyesült Államokban már meghonosodott rendszerére is. Rámutatott, akik már nem kerülhetnek a szaldó elszámolásba (vagy tíz év múlva kikerülnek), gondban lesznek. Az energiaközösségek rendszere úgy működik – fejtette ki –, hogy a kis lakossági napelemes rendszereket (melyek teljesítménye Magyarországon 2300 megawatt) összefogják egy virtuális erőműbe, ahol végzik a menetrendezést, és akkor nem a rezsicsökkentett, 5 forintos hatósági áron, hanem a szabad piacihoz közeli összegben veszik át a megtermelt villamos energiát.

Ezzel kiesne csaknem egy paksi atomerőműnyi igény, azaz hatalmas mennyiséget tudnánk a szabad piacon értékesíteni

– emelte ki a szakember.

A másik fontos edukációs eszköznek az okosmérők elterjesztését nevezte Kiss Ernő, ugyanis ha ezek segítségével tudnánk, ki mikor indítja be a nagy teljesítményű elektromos eszközeit, azzal hatalmas mennyiségű villamosenergia-termelőt, sőt villamosenergia-importot tudnánk kiváltani.

A kerekasztal-beszélgetés végén a környezetvédelem és az emisszió csökkentésének kérdése került szóba. Szalai Gabriella arra hívta fel a figyelmet, az elkövetkező években számos uniós szabályozásnak meg kell felelnie Magyarországnak is. Így például energiahatékonyság szempontjából csökkentenünk kell a fogyasztásunkat, vannak törvényben lefektetett vállalásaink, 2028-tól a közintézményeknek zéró emissziós épületekben kell működniük. Nagyon kevés olyan technológia van, ami ezt hozni tudja – mutatott rá a Magyar Hőszivattyú Szövetség szakértője. Felhívta a figyelmet, hogy az árakba ezek a beruházások valamilyen módon be fognak épülni. „Nem gondolom azt, hogy hosszú távon a mostani rezsicsökkentési mechanizmus fenntartható” – fűzte hozzá a szakember, aki úgy véli, fel kell készülni arra, hogy a rezsicsökkentési támogatást valamilyen módon a szociális helyzettől kell függővé tenni.