Izrael ötödik hónapja háborúzik a Gázai övezet ellen, miközben folyamatos nemzetközi nyomás nehezedik a tűzszünetre. Szaúd-Arábia ennek kapcsán a figyelem középpontjába került: mi lesz a következő lépés, mind az esetleges palesztin állam keretrendszerével, mind az Izraellel való normalizáció sokat hangoztatott kilátásával kapcsolatban? Míg a szaúdi vezetők a múltban is tettek erőfeszítéseket a palesztin-izraeli kérdések méltányos megoldásának biztosítására - mint például az 1981-es „Fahd Terv” és a 2002-es „Arab Békekezdeményezés” -, a jelenlegi felállás már másnak tűnik.
A királyságnak ugyanis jelenleg nagyobb befolyása van a regionális és nemzetközi partnereknél, beleértve a Biden-kormányzatot is, amely továbbra is egy szaúdi-izraeli megállapodást szorgalmaz a novemberi amerikai elnökválasztás előtt.
Az a kérdés, hogy hogyan, mikor és hol játsszák ki a szaúdi kártyát.
Szaúd-Arábia befolyása
Amikor Mohammed bin Szalmán koronaherceg tavaly szeptemberben a Fox Newsnak interjút adott, sok megfigyelő arra a kijelentésére összpontosított, miszerint "minden nappal közelebb kerülünk" egy olyan megállapodáshoz (Izraellel), amely - állítása szerint - "a legnagyobb történelmi megállapodás lesz a hidegháború vége óta". Kevesebb figyelmet kapott az a tény, hogy a trónörökös hozzátette: minden áttörésnek a tárgyalásokon az a feltétele, hogy "olyan megállapodásra jussunk, amely kielégíti a palesztinok igényeit", anélkül, hogy részletekbe bocsátkozott volna.
Szintén nagyrészt figyelmen kívül hagyták akkoriban az Arab News 2023. október 4-én megjelent véleménycikkét, amelyet annak főszerkesztője, Faiszal Abbász írt "De mi lesz a palesztin ügyekkel?" címmel. Abbász azt sugallta, hogy a szaúdi külügyminisztériumban egy külön erre a célra létrehozott csoport az elmúlt két évben azon dolgozott, hogy "minden elképzelhető részletet" megvizsgáljon "egy olyan kezdeményezésen, amely mindkét fél számára vonzóbbá teszi a békét, mint a háborút".
Mindössze három nappal az Arab News véleménycikke után az október 7-i szörnyű események mindent megváltoztattak. Abbász talán megérezhetett valamit, ugyanis azzal a kérdéssel fejezte be írását: "De mi van, ha a Hamász úgy dönt, hogy ismét szabotálja a megállapodást?"
A háború borzalma
Amikor aztán a gázai izraeli katonai válaszlépés mértéke nyilvánvalóvá vált, a szaúdi tisztségviselők jelezték, hogy szüneteltetik a normalizációs tárgyalásokat,. Ez a döntés valószínűleg a szaúdi érdekek érzékelt egyensúlyát tükrözte, szem előtt tartva a királyság politikai hitelességét az arab világban, valamint vallási legitimitását az iszlám világban.
A Gázai övezetben tanúsított izraeli magatartással kapcsolatos szaúdi nyilatkozatok keményebbé válását - bár valóban tükrözi a királyságban uralkodó harag mélységét - az a vágy is motiválja, hogy Irán vagy az "Ellenállási Tengely" tagjai ne emelhessenek kizárólagos igényt az Izraellel szembeni kiállásra, ahogyan ez a 2006-os izraeli-libanoni háborúban történt.
Ha a szaúdiak egyik fő célja a regionális konfliktus elkerülése volt, akkor a királyság nagyrészt sikerrel járt. Iránt nem vonták be egy szélesebb körű háborúba, amely földrajzi elhelyezkedésénél fogva az összes Öböl menti államot a konfliktus célkeresztjébe helyezné.
Ráadásul a legnagyobb, térségen kívüli eszkaláció Jemenben azt eredményezte, hogy a húszik rakéta- és dróntámadásaikat a Vörös-tenger és az Ádeni-öböl tengeri célpontjaira összpontosították, nem pedig szaúdi városok és infrastruktúra ellen, ahogyan az 2015 és 2022 között történt.
Szaúd-Arábia nem csatlakozott az Egyesült Államok vezette haditengerészeti koalícióhoz, a „Prosperity Guardian” hadművelethez, amelyet 2023 decemberében indítottak a nemzetközi hajózás biztonságának támogatására. Az Öböl-menti (GCC) országok közül egyedül Bahrein csatlakozott, mégpedig inkább adminisztratív, mint operatív minőségben.
A királyság 2015 utáni jemeni beavatkozásának olyan módon történő befejezése, amely tartósan kezeli a Szaúd-Arábiára leselkedő húszi-kockázatot, továbbra is alapvető biztonsági cél, amely a stabilitás kivetítésének szükségességével függ össze, mivel a Vörös-tenger partvidékén a megaprojektek érdemben megkezdődnek.
Szaúdi elvárások
Mit szeretnének tehát a szaúdi tisztviselők látni, ha Izrael gázai hadműveletének katonai szakasza lezárul, és átadja helyét a politikai tárgyalásoknak és a konfliktus utáni helyreállítási folyamatnak? A szaúdiak központi szereplővé válhatnak-e, vagy fognak-e válni a palesztin kérdésben, és ha igen, ez milyen formában valósulhat meg a gyakorlatban?
A Hamász politikai szereplőihez való közvetítői képességük fényében nem meglepő, hogy Egyiptom és Katar vezette eddig a közvetítői erőfeszítéseket a Gázában fogva tartott izraeli túszok szabadon bocsátása érdekében, cserébe az izraeli katonai offenzíva humanitárius szüneteltetéséért.
Ehelyett viszont a következő fázisban a királyság befolyása komoly tényezővé válhat egy olyan háború utáni rendezés körvonalainak meghatározásában, amely több okból sem jelenthet visszatérést egy olyan status quo ante-hoz, amelyet politikailag lehetetlen lenne minden fél számára fontolóra venni, még kevésbé elfogadni.
A Fehér Ház megfontolása
Ha (és amikor) egy új, technokrata palesztin vezetés alakul, és az izraeli katonai műveletek megszűnnek a Gázai övezetben, a figyelem valószínűleg újra a Szaúd-Arábia és Izrael közötti megállapodás kilátásaira fog összpontosulni, amelyet a Biden-kormányzat prominens tagjai továbbra is szorgalmaznak. Brett McGurk, a Fehér Ház közel-keleti és észak-afrikai koordinátora állítólag lehetőséget lát egy "nagy alkura", amely magában foglalná a szaúdi-izraeli normalizációt, cserébe az életképes palesztin állam létrehozására irányuló érdemi, ha nem is visszafordíthatatlan intézkedésekért.
Ami most más, az az, hogy a megállapodás lényege - legalábbis szaúdi részről - sokkal inkább a palesztin komponensre összpontosít, amely október 7-e előtt időnként úgy tűnt, hogy az amerikai tisztviselők számára nem több, mint egyes négyzetek kipipálása.
Bár a jelenlegi izraeli belpolitikai helyzet kevés teret enged az optimizmusnak, az egymást követő amerikai kormányok a normalizációt regionális politikai prioritássá tették. Ráadásul a Gázában október óta zajló szörnyű pusztítás rámutatott, hogy sürgősen szükség van egy új békefolyamatra, amelynek középpontjában a palesztinok állnak, amit az Ábrahámi Megállapodások nyilvánvalóan nem tudtak biztosítani.
A szaúdi vezetés ezért tesztelheti, hogy amerikai és izraeli tárgyalópartnerei meddig hajlandóak elmenni az "évszázad üzletéért", ha meghívják őket, hogy tegyék meg konkrét javaslataikat egy olyan történelmi megállapodásra, amelyre Mohammed bin Szalman a Fox Newsnak adott tavaly szeptemberi interjújában már utalt.
Amiben Benjámin Netanjahu is fontos szerepet vállalt. 
