Vezető demokrata szenátorok szerdán arra szólították fel Biden elnököt, hogy biztosítsa a kulcsfontosságú feltételek teljesülését, mielőtt aláírja a Szaúd-Arábia és Izrael közötti nagyszabású diplomáciai normalizálási megállapodást. Az elnöknek írt levelében 20 szenátor komoly előfeltételekről ír, mielőtt az Egyesült Államok beleegyezne a szaúdi követelésekbe, mint például az USA biztonsági garanciája és a polgári nukleáris programhoz való segítségnyújtás. Ragaszkodnak ahhoz is, hogy Izrael tegyen olyan lépéseket, amelyek lehetővé teszik egy palesztin állam létrehozását, beleértve a telepépítés leállítását is.
Bident arra emlékeztetik, hogy Szaúd-Arábia „egy olyan tekintélyelvű rezsim, amely rendszeresen aláássa az USA érdekeit a régióban, aggasztó emberi jogi gyakorlattal, valamint agresszív és meggondolatlan külpolitikai vonalvezetéssel”. A törvényhozók azt állítják, hogy „nyitottan gondolkodnak” a megállapodással kapcsolatban, de előfordulhat, hogy a feltételek teljesítése lehetetlen - Izraelt például egy szélsőjobboldali kormány vezeti, amelynek nem áll szándékában palesztin állam létrehozása.
A megállapodásról szóló tárgyalások a múlt hónapban lendületet kaptak, miután Biden elnök találkozott Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel az ENSz közgyűlésének oldalvizein.
Titkos látogatások
Közben a befolyásos Axios média megtudta, hogy Biden vezető tanácsadói titokban ellátogattak Szaúd-Arábiába a múlt héten, hogy tárgyaljanak egy lehetséges mega-megállapodásról, amely magában foglalhatja a királyság és Izrael közötti békemegállapodást. Biden tanácsadói külön is tárgyalnak izraeli és palesztin tisztviselőkkel, amely izraeli engedményeket is tartalmazhat a megszállt Ciszjordániában.
A bonyolult kirakós játék legújabb darabja, hogy Rijád egyezzen bele az ENSZ Nemzetközi Atomenergia Ügynökségének nukleáris felügyeletébe. Egy másik vitatott kérdés a Washington-Rijád biztonsági paktumát érinti.
Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceg itt tojástáncot jár, hogy ne kelljen feláldoznia erősödő kapcsolatát Pekinggel és Moszkvával. Szaúd-Arábia formális biztonsági garanciát kér az Egyesült Államoktól, lehetőleg a legmagasabb szintűt, oly módon, hogy a Szaúd-Arábia elleni támadást maga az Egyesült Államok elleni támadásként kezeljék.
Egy amerikai biztonsági garancia elriasztaná Iránt, míg a dúsítási képesség rövid utat biztosítana Szaúd-Arábiának az atomfegyverekhez, ha Irán átlépné ezt a küszöböt. Ahogy a szaúdi koronaherceg őszintén elmondta a Fox Newsnak: „Ha ők megszerzik az atomfegyvert, nekünk is meg kell szereznünk.”
Ez is az oka annak, hogy Washington egyes befolyásos körei nyugtalanok az események kibontakozási üteme miatt.
A Fehér Ház motivációi
Biden számára a szaúdiak és az izraeliek közötti diplomáciai kiegyezés egy komoly külpolitikai győzelem lenne, éppen akkor, amikor belép a várhatóan heves választási évbe. Továbbá, ha Kína learatta az Irán és Szaúd-Arábia közötti enyhülés gyümölcsét, az Egyesült Államok is egy hasonló nagyságrendű diplomáciai áttörést akar magának tudni.
De egy gyors és tökéletlen normalizálás a mozgósítás új korszakát indíthatja radikális iszlamista csoportok számára.
Az olyan helyszínek, mint Afganisztán a tálibok uralma alatt és a visszaeső Száhel-övezet ilyen szélsőséges csoportok inkubátoraivá válhatnak, így Rijád támadások célpontjává válhat. A terrorcsoportok már jól tudják, hogy a sivatagi királyság legyőzhető, amint azt Kabul eleste is bizonyította.
A szaúdiak, mint az iszlám két legszentebb helyének őrzői, tudják, hogy minden Izraellel kötött elismerési megállapodás, amely elmarad a palesztin államiság megteremtésétől, magában hordozza annak a veszélyét, hogy a muszlim világ ezt kiárusításként fogja föl. Ezért megpróbálnak valamilyen hiteles előrelépést elérni egy palesztin állam felé.
Az izraeli darázsfészek
Eközben az izraeli rezsim ultranacionalistái elleneznek minden területi engedményt Ciszjordániában, és ellenségesek a palesztin állam megteremtésével szemben. Ciszjordániát Izrael részének tekintik, és politikai projektjük nagy részét Izrael e terület iránti igényének megerősítésére fordítják.
Egyébként is azzal érvelnek, hogy míg az 1993-as osló-i egyezmény elfogadásakor az izraeli telepesek száma 115 ezerre volt tehető, ez mára nagyjából 700 ezerre növekedett, megvalósíthatatlanná téve egy független palesztin állam létrehozását. Márpedig az Izrael és Szaúd-Arábia közötti bármilyen normalizálás feltétele a palesztinai fronton elért érdemi előrelépés.
Az izraeli kormány pedig attól tart, hogy ha a szaúdiak dúsítási képességet szereznek, az regionális dominóhatást indítana el. Egyiptom, Törökország és az Egyesült Arab Emírségek is valószínűleg ragaszkodna ehhez, és Irán nukleáris programja gyakorlatilag normalizálódna. Izrael státusza pedig a régió egyetlen nukleáris hatalmaként aláásásra kerülne.
A közel-keleti darázsfészek tehát most is hű önmagához.
Brüsszel és Tokió közös fellépést sürget. 
