Szokatlan erőlködés tapasztalható a Biden-kormányzat Közel-Kelet politikájában, leginkább az Izrael és Szaúd-Arábia közötti normalizálást célozva. Az USA számára külső és belső tényezők egyaránt befolyásolják ezt a sietős aktivitást. Regionálisan ugyanis a szaúdi-izraeli normalizálás diplomáciai megfelelője lenne az Irán és Szaúd-Arábia közötti, Kína által közvetített megállapodásnak, amely komoly arcvesztés volt Washington számára.
Ennek érdekében Biden elnök és Mohammed bin Szalmán (MbS) szaúd-arábiai koronaherceg végre találkozhat hétvégén a G20-ak újdelhi csúcstalálkozóján. Mivel Oroszország meglehetősen függetlenül jár el az energiatermelés terén, a Rijáddal fenntartott kapcsolatok javítása hasznosnak bizonyulhat a globális energiaköltségek szabályozásában az Európa perifériáján folyó háború idején.
A belpolitikai számítások
De a Fehér Ház diplomáciai lépései hevesen vitatottak. A Demokrata Pártra egyre nagyobb nyomás nehezedik az Izrael támogatása körüli belső szakadás miatt.
Eközben az Izrael-barát „Kongresszusi Izrael Szövetségesek Csoportja” kétpárti konszenzusra tör a Capitoliumon olyan kérdésekben, mint az oszthatatlan Jeruzsálem, a BDS Mozgalom, az antiszemitizmus elleni küzdelem, valamint Izrael biztonságos határokhoz való jogának támogatása. Az USA politikai spektrumának jobb oldalán az olyan csoportok, mint az „Israel Victory Caucus” és a Kongresszus más, Izrael-barát csoportjai nyomást gyakorolnak a Biden-kormányzatnak az arab világgal kapcsolatos, látszólagos megengedő álláspontjára, amely szerintük Izrael ellen is értelmezhető.
Az USA térségbeli erőfeszítéseit az is vezérli, hogy a poszt-afganisztáni jelenlét megreformált indoklást igényelhet a térségben, ahol a Kínával folytatott gazdasági verseny felülírja a hagyományos, katonailag vezérelt politikáját. Ez az elmozdulás alkalmazkodást igényel az USA részéről a régióban. A Republikánus Pártban eközben sokak számára úgy tűnik, hogy Biden megközelítése túlságosan engedékeny, és csak keveset kap a stratégiai alku során.
Nem utolsó sorban pedig Biden törvényhozási akadályokba ütközik a Kongresszusban, ahol legalább 67 szenátor támogatására lenne szükség a kétharmados többség eléréséhez. Márpedig Szaúd-Arábia ügyében az amerikai politikai osztály továbbra is megosztott. A fegyverek Rijádnak történő eladásáról szóló legutóbbi szavazáson 2021-ben szembetűnő megosztottság volt tapasztalható a demokraták és a demokrata irányzatú függetlenek között a szenátusban.
Washington térségbeli nehézségei
Stratégiai szempontból az Egyesült Államok számára a tágabb közel-keleti régióban az Afganisztánból való kivonulást követő fejlemények nem igazán inspirálóak. Washington nagyobb kiszámíthatóságot akar, miközben Szaúd-Arábia hűvös távolságot tart és Katar bővíti kétoldalú kapcsolatait az energia-, befektetési és biztonsági szektorban Kínával. Biden térségbeli elkötelezettségét alátámasztja, hogy a közelmúltban 6 milliárd dolláros megállapodást kötött az irániakkal, hogy kiszabadítson öt fogságba esett amerikai állampolgárt.
Bár túl korai lenne megjósolni, Biden diplomáciai előnyök megszerzésére irányuló erőfeszítéseit meghiúsíthatják a régió saját politikai és gazdasági zavarai. Érezhető elmozdulás tapasztalható ugyanakkor a középhatalmak álláspontjában, hogy ne legyenek részei az USA–Kína „mi-versus-ők” narratívának.
Az izraeli aggodalom
Mindennek tetejébe Washington térségbeli mozgásterét alaposan beszűkíti a szélsőjobboldali izraeli kabinet tevékenysége. Ez utóbbi agresszíven törekszik olyan politikai és biztonsági struktúrák létrehozására Ciszjordániában, amelyek kizárják az izraeli-palesztin konfliktus kétállami megoldásának lehetőségét, holott ennek megteremtése Washington deklarált célja.
A radikális kormányzat erős portfóliókat ellenőrző tagjai szorosabb együttműködést szorgalmaznak a formális állambiztonsági erők és a nem állami telepes milíciák között Ciszjordániában. Ezek az akciók példátlan hatalmat ruháznak át Izrael katonai rendjének kulcsfontosságú elemei felett Ciszjordániában az izraeli telepes mozgalomhoz igazodó vallási nacionalistákra és az Izraelen belüli szélsőséges vallási nacionalista fegyveresekre.
Célkeresztbe kerülhetnek a segélyek
A jövőt tekintve, ha ez a dinamika folytatódik, az USA Izraelnek nyújtott biztonsági segítségnyújtása bonyolultabbá válik, és két kulcsfontosságú jogi keret által meghatározott korlátozások alá eshet. Egyrészről a Leahy-törvény alá, amely megtiltja a biztonsági segítségnyújtás bármely formáját egy egységnek, ha a külügyminiszter hiteles információval rendelkezik arról, hogy az adott egység (nem az állam vagy a fegyveres erő egésze) súlyosan megsértette az emberi jogokat.
Másrészről a végfelhasználás megfigyelésére vonatkozó (EUM) törvények alá, amelyek megtiltják az USA által értékesített, lízingelt vagy exportált védelmi cikkek (azaz anyagok) harmadik feleknek történő átadását, és tiltják e cikkek felhasználását „azoktól eltérő célokra, amelyekre úgy lettek berendezve, hogy az Egyesült Államok kormánya nem kapott előzetes írásos engedélyt.”
A kongresszusi kutatók szerint Izrael eddig több, mint 158 milliárd dollárnyi kétoldalú segélyben és rakétavédelmi finanszírozásban részesült, amely összeggel a második világháború óta Izrael az Egyesült Államok legnagyobb segélyezettje.
Márpedig egyre több amerikai kezdi megkérdőjelezni az Izraelnek nyújtott támogatást, és az izraeli-palesztin konfliktus fenntartható megoldására irányuló amerikai és izraeli politikai elképzelések folyamatosan távolodnak egymástól. Ebben a légkörben az izraeli kormány által Ciszjordániában megszabott körülmények az Egyesült Államokon belül heves vitákat váltanak ki.
Netanjahu nem szívesen látott vendég
A Fehér Ház egyelőre nem hívta meg hivatalos találkozóra a tavaly december óta regnáló izraeli miniszterelnököt, mert kifogásolja azon arabellenes kijelentéseket, amelyeket a kormány több szélsőjobboldali minisztere tett. Nem fogadja el a kormány palesztinokkal szembeni politikáját, a telepek példátlan bővítését, valamint az igazságügyi felülvizsgálati tervet sem, amely Izrael demokráciájának erodálásával fenyeget.
Netanjahu munkatársai azt mondják, hogy a két vezető találkozójára a Fehér Házban kerülhet sor, de Biden irodája ezt még nem erősítette meg. A The Times of Israel értesülései szerint a találkozót most szeptember 21-re tűzték ki.
Ami Ajalon, az izraeli elhárítás (Sin Bét) volt vezetője viszont figyelmeztet, hogy "Netanyahu hivatalos washingtoni látogatása legitimálná azt a kormánypuccsot, amelyet az igazságszolgáltatás meggyengítése és az izraeli tekintélyelvű rezsim létrehozása céljából akarnak végrehajtani. Elvárjuk az Egyesült Államok elnökétől, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat szellemében tegye világossá: a köztünk lévő szövetség megköveteli Izrael demokratikus identitásának megőrzését."
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Valerij Zaluzsnij, aki most Ukrajna brit nagykövete, kijelentette, hogy az észak-koreaiak közvetlen részvételével az ukrajnai háborúban tulajdonképp már megkezdődött a harmadik világháború. 
