|
| Santiago Abascal, a Vox vezetője ünnepli a tegnapi eredményt Madridban. EPA/JAVIER LIZON |
A kormányalakítás most még bonyolultabbnak tűnik, mint korábban
– így összegezte a Privátbankár.hu-nak a tegnapi spanyolországi előrehozott választások eredményét Lénárt András, a Szegedi Tudományegyetem Hispanisztika Tanszékének egyetemi adjunktusa.
Mérsékelt győzelem
A dél-európai országban éppen azért tartottak mintegy fél éven belül másodszor is választásokat, mert az áprilisi voksolás után győztes szocialisták nem tudtak kormányzóképes koalíciót alakítani.
A baloldali párt ugyan ezt a választást is megnyerte, támogatottsága ugyanakkor 0,7 százalékponttal 28 százalékra csökkent. Most a korábbinál hárommal kevesebb, 120 képviselőt küldhet a parlament 350 fős alsóházába, azaz a képviselői helyek alig több mint harmada lesz az övé.
A szocialisták a korábbiakhoz képest 800 ezerrel kevesebb szavazatot kaptak, pedig azt remélték, hogy erősíteni tudnak. Tehát ismét keresniük kell a lehetséges szövetségeseket
– véli Lénárt András.
Buktak a szövetségesek
Helyzetüket tovább nehezíti, hogy legközelebbi szövetségesük, a 2016-ban még több mint húsz százalékon végző Podemos kipukkadni látszik: a radikális baloldali tömörülés ezúttal kevesebb mint 13 százalékot szerzett. A két pártnak együtt sem lesz többsége az új parlamentben.
Ráadásul a szocialisták másik potenciális szövetségese, a Ciudadanos szinte megsemmisítő vereséget szenvedett: népszerűsége 16-ról hét százalékra zuhant fél év alatt. A jobbközép-liberális pártot egyébként – a szerzett képviselői helyek számát tekintve – a függetlenségpárti katalán erők koalíciója is megelőzte.
Lénárt András szerint a szocialisták vezetője, Pedro Sánchez miniszterelnök mégis bízik abban, hogy több párt megszavazza őt miniszterelnöknek, vagy a parlamenti szavazás második fordulójában tartózkodik – ilyenkor már az is elegendő a kormányalakításhoz –, és így végül kormányt alakíthat.
Miért izmosodott a radikális jobboldal?
A tegnapi választáson ugyanakkor jelentősen javított a jobboldal: a 2011 és 2018 között kormányzó Néppárt a szavazatok 21 százalékát gyűjtötte be – ez négy százalékponttal több áprilishoz képest –, a radikális jobboldali Vox („Hang”) pedig tízről 15 százalékra növelte támogatottságát, azaz a harmadik legerősebb párt lett Spanyolországban.
A Vox azért erősödött, mert a szavazóknak elegük van a ’nagy pártok’ kormányzó- és döntésképtelenségéből. Ráadásul a katalán helyzet még súlyosabb lett, ami dühíti a spanyolokat, és a Vox áll a kérdéshez a legradikálisabban. Az egész autonómiarendszert megreformálnák, a katalánok már meglévő jogait is elvennék, rendkívüli állapotot vezetnének be Katalóniában, és minden, függetlenséget támogató pártot felfüggesztenének. Egyre több spanyolnak tűnik úgy, hogy a párt vezetője, Santiago Abascal az egyetlen, aki erős kézzel tenne valamit
– mondja Lénárt András utalva arra, hogy Katalóniában október közepén zavargások törtek ki kilenc függetlenségpárti politikus bebörtönzése miatt. (Korábbi cikkünk a témában: Bepöccentek a katalánok, lángolnak Barcelona utcái, videókommentárunk: Megint lángol Katalónia, elmarad a Barca-Real.)
A Vox szárnyalásának további okairól szólva kifejtette:
A szélsőjobboldali párt erősödése a Trump- vagy Bolsonaro-jelenség spanyol megfelelője. Ráadásul pont most exhumálták sírjából Franco tábornokot, ami választási fogásnak tűnt a szocialisták részéről, és ezt a Vox sikeresen felhasználta. Bár a migrációs helyzetre is ez a párt adná a legradikálisabb válaszokat, a mostani kampányban ez a kérdés kevésbé volt hangsúlyos.
Patthelyzet újratöltve
A szegedi Hispanisztika Tanszék oktatója hozzátette: habár a Néppárt is erősödött, a spanyol társadalom még nem felejtette el a kormányzását, különösen a korrupciós botrányait, amelyekbe vezetőjük, Mariano Rajoy korábbi kormányfő 2018-ban belebukott. Ráadásul hiába lett népszerűbb mindkét jobboldali erő, együtt szintén nem tudnának kormányt alakítani.
Kisebb pártok, például a katalánok támogatása kellene mindkét oldal számára, de ez jelenleg nem valószínű
– állítja Lénárt András.
Az év eleje óta tartó politikai patthelyzetnek tehát továbbra sem látszik a vége Spanyolországban, amely a GDP-t és a lakosságszámot tekintve is az EU ötödik legnagyobb állama, és súlya a britek kiválásával növekedni fog.
A spanyol társadalom megosztottságát és a politikai elit döntésképtelenségét egyébként mi sem jelzi jobban, minthogy 2015 óta négy parlamenti választásra került sor.
Négy év, négy választás
Az újabb választások elkerüléséhez a jelenleginél jóval nagyobb kompromisszumkészség szükséges.
Az egyetlen remény, amiről ma már több párt is beszélt, hogy mindenki számára világos: valamit tenni kell, mert egy harmadik választást egy éven belül nem engedhetnek meg maguknak
– véli a Szegedi Egyetem adjunktusa.
|
Miért bukott meg Bolívia elnöke? „Egyértelmű volt, hogy Bolíviában az előző választások eredménye csalással született. A külföldi megfigyelők és a közfelháborodós hatására Evo Morales elnök beleegyezett az új választásokba, de tegnap változott a helyzet: a hadsereg is kiállt mögüle. A fegyveres erők vezetői felszólították a lemondásra, mert nem voltak hajlandóak a tiltakozó bolíviai nép ellen fordulni. Ha nem mond le, pillanatokon belül polgárháború alakulhatott volna ki. A kormány minden főbb képviselője lemondott, és kezd eluralkodni a káosz az utcákon. Jelenleg nincs, aki irányítson. Eközben Morales és több latin-amerikai vezető puccsnak értékeli a helyzetet. A lemondott elnök az életét félti, ezért már menedékjogot ajánlott neki Mexikó elnöke” – mondta Lénárt András azzal kapcsolatban, hogy tegnap lemondott posztjáról Evo Morales, Bolívia 2006 óta hivatalban lévő elnöke. |
Aleksandar Vucic szerb elnök a hanyatló Nyugat-római Birodalomhoz hasonlította Európát. 
