Jean-Claude Trichet szerint egyáltalán nem kell temetni az eurót, most akkora válságot élünk át, amilyen 100 évente egyszer van, a közös európai pénz jegyzése mégsem ment a dollárral szemben a bevezetéskori 1,17-es szint alá. Az Európai Központi Bankot (EKB) nyolc évig vezető jegybankár az Alapblognak adott exkluzív interjút.
Üzenet a magyaroknak
Inkább azt kellene látni Magyarországon, hogy micsoda fantasztikus pályát futott be eddig Európa. Hogy mindig képesnek bizonyult rendkívüli kihívások legyőzésére. És haladt előre. Rendületlenül. Hogy Magyarország talán még ma sem lenne szabad, ha hatvanhárom évvel ezelőtt nem veszik maguknak a bátorságot hosszú távlatokban gondolkodni képes európai vezetők, történetesen két francia, Robert Schuman és Jean Monet, hogy deklarálják a nagy európai egység tervét. Én úgy gondolom, hogy – ahogy eddig, úgy ezentúl is – további nagyon bátor lépések fognak következni Európában. Lépések a föderáció létrejötte irányába. Hogy teljes gazdasági-, pénzügyi-, költségvetési- és – természetesen ebből következően – politikai társulássá váljon Európa. |
A nem eurózónatagok kapcsán Trichet azt mondta, nincs semmifajta devizaháború a világban, a feltörekvő országok különböző módon próbálnak meg alkalmazkodni a válság okozta új körülményekhez (például leértékelik nemzeti valutájukat), és közben konfliktusuk támadhat, de devizafronton ez nem elintézhető. Az euró jelenleg Magyarországot sem "köti", Trichet szerint ugyanakkor aláírtuk az EU alapszerződését, vagyis vállaltuk, hogy bevezetjük a közös pénzt. Azt tanácsolja, hogy ne csak a száraz számoknak feleljünk meg, fontos, hogy a közös pénz bevezetése mögött társadalmi-politikai konszenzus legyen hosszú távon.
Az eurójegybank egykori vezetője azt üzeni Magyarországnak, hogy eddig csak ott volt sikeresnek mondható a válságkezelés, ahol a jegybank elvált a kormánytól és a politikától, hangsúlyozta, fontos a kiszámíthatóság is, hiszen a befektetők ezt preferálják.
Trichet szerint a központi bankoknak a II. világháború utáni legsúlyosabb krízissel kellett megküzdeniük most, de sikerült megőrizni a pénzpiacok stabilitását, ami független jegybankok nélkül nem sikerült volna. A válság idején lehetett csak igazán kitapintani, mennyire helyesen tették korunk demokráciái, hogy függetlenséget adtak a jegybankoknak - véli Trichet. Ugyanis ez a hitelt érdemlő szuverenitás tette lehetővé 2008-ban, 2009-ben és 2010-ben – az abszolút a frontvonalba került – jegybankok számára, hogy szuverén helyzetfelmérésük alapján tudjanak dönteni – vakmerően, bátran és időben.
Ugyanakkor a reálgazdaságok szenvednek, a tőkepiacok profitáltak eddig az aktív jegybanki beavatkozásokból. Tricher szerint a válság nem más, mint a nemzetállamok alkalmazkodási periódusa egy új, globális gazdasághoz. Ez pedig nem megy könnyen. A befektetők megüzenték egy-két európai államnak, hogy nem finanszírozzák tovább a hiányukat, amit "komolyan kell venni", a fájdalmas korrekció azonban a kilábalás felé vezet az EKB egykori elnöke szerint.
Megszorítás-e a megszorítás?
"Ha valakinek az életben maradása érdekében vissza kell szereznie a saját hibái miatt elveszített hitelességét, és ezért elhatározza, hogy értelmes, fenntartható életvitelt folytat ezentúl, akkor az ennek érdekében tett erőfeszítéseit vajon nevezhetjük-e megszorításnak?" - teszi fel a kérdést Trichet. szerinte a növekedés nem más, mint "intelligens országmenedzsment". Szerinte ez is a kilábalás egyik eszköze, ami persze nem fájdalommentes, de a szélesebb társadalmi csoportoknak is meg kell értenie, hogy az új gazdasági rendhez való alkalmazkodásnak előbb-utóbb meglesznek az eredményei - elsők között épp az, hogy ha a helyzet nem is lesz azonnal jobb, de rosszabb sem.
Hogyan tovább?
Ahol elkerülhetetlenül tovább kell lépni, az az, hogy a korábbinál sokkal szigorúbban kell betartania minden országnak a helyes gazdasági, pénzügyi, politikai kormányzás alapelemeit. Ezeket egyrészt a Stabilitási- és Növekedési Paktum határozza meg, másrészt – ez a másik alappillér – az MIP-nek (Macroeconomic Imbalance Procedure) nevezett nemzetgazdasági szintű rendszeres kockázatfeltárási folyamatban való részvétel szabályoz pontosan. Az európai bankunió működtetése ugyancsak alapvető a hosszú távú stabilizálódásban, mert annak létezése és hatékony működése meghatározó módon biztosítja – egy ennyire banki finanszírozáson alapuló gazdasági együttesben –, hogy a központi banki döntések teljességgel érvényesüljenek az egész reálgazdaságban - mondja Trichet.
Euróövezet: sokkal ellenállóbb, mint bárki is gondolta volna
Az euróövezet sokkal ellenállóbb, mint azt bárki korábban feltételezte - mondta Trichet. Én e mögött négy okot látok. Először is: az övezet minden országa – a politikusok retorikájától, a külföldi, illetőleg a médián keresztül történő kritikáktól és a valós társadalmi feszültségektől függetlenül –képesnek bizonyult alkalmazkodni a bennmaradáshoz szükséges követelményekhez: még a legsúlyosabb eseteket jelentő országok is le tudták vinni a fizetésimérleg-hiányukat 8-ról nagyjából 1 százalékra. Ez egyszerűen fantasztikus teljesítmény - jelentette ki az EKB volt elnöke.
A második dimenziója annak, amit most tapasztalunk, hogy az övezet, az egész Unió minden egyes kormánya szilárdan eltökélte magában, hogy jobban fogja menedzselni az országa ügyeit. És tény, hogy a kormányzás minősége mindenütt javult. A harmadik ok: minden érintett kormány és törvényhozás, beleértve a legnagyobbakat, a német Bundestagot, Franciaország és Olaszország parlamentjeit, a lehető legegyértelműbben adta tudtára a világnak, hogy stratégiailag, megkérdőjelezhetetlenül kötődnek az euróhoz, az euróövezet fennmaradását létérdeknek tekintik. Végül, de nem utolsósorban rendkívüli erejű kapaszkodó volt a piacok számára mindaz, amit mi tettünk: azok az akciók, amiket a Központi Bankkal az élen a jegybankok indítottak. Ezek azok a tényezők, amelyekben szilárd kapaszkodót érzékelnek a piaci szereplők - így Trichet.
Az interjú teljes szövege ITT és ITT érhető el, az Alapblog.hu-n.
Nem válogatta meg a szavait a dán EP-képviselő. Nem mindenki olyan boldog az új amerikai elnöktől, mint a magyar Patrióták? 
