Tavaly október elejéig szakadatlanul emelkedtek a részvényárfolyamok a világ nagy tőzsdéin, persze leginkább Amerikában. Az amerikai elnök által kirobbantott Kína elleni kereskedelmi háború már javában zajlott, de amíg az árfolyamok egyfolytában csak nőttek, nem volt nagy az aggodalom. A túlvett piacok aztán tetőztek, októberben megkezdődött a régóta esedékes, kiadós visszaesés.
Összeomlás és világvége hangulat
A folyamat azonban nem állt meg, sőt decemberben, miközben a többség karácsonyi ralit várt, rég nem látott összeomlás zajlott a piacokon, melynek a pszichológiai tényezőkön kívül komolyabb okai is voltak, a nagyközönség azonban inkább az ilyenkor sokkal kézenfekvőbbnek tűnő magyarázatot vette elő: vége a nagy fellendülésnek, jön a lassulás, rosszabb esetben a válság. Ebben persze döntő szerepet játszik Kína növekedésének visszaesése, amit jórészt az elhúzódó, sőt durvuló nagyhatalmi kereskedelmi háború okoz.
A villámháború kudarca
Az árfolyamzuhanás karácsonykor véget ért, a piacok szép lassan visszakapaszkodtak a december eleji szintre. A félelmek persze a gazdasági visszaeséssel kapcsolatban egyből el is elpárologtak, ugyanakkor tény, hogy a kereskedelmi háború valóban komoly károkat kezdett már okozni, és persze nem csak Kínának, hanem a vámokat először kivető Amerikának is: visszaesett az iPhone és egyéb Apple termékek értékesítése, csökkent a Starbucks forgalma. Az elhúzódó kereskedelmi agresszió, ahogy a kínaiak megélik, felélesztette a vásárlói racionalitás mellett a patriotizmust is: kevesebb amerikai termék fogy.
Trump kísérlete, hogy megregulázza Kínát annak kereskedelmi többlete miatt, így kezdett visszaütni. A villámháború kudarcot vallott, nehéz az egészből kikeveredni, és az amerikai fél helyzetét az is nehezíti, hogy Kína, mivel nem demokrácia, jobban bírja a háborúból adódó károkat, kevésbé kell odafigyelnie a közvéleményre, míg Donald Trump jövőre újraválasztásáért küzd, neki fontos az eredmény.
A végét várják
Logikus, hogy ezek után egyre többen gondolják úgy, hogy valamiféle elmozdulás várható a megoldás irányában. Mindenki vevő bármilyen hírmorzsára, és most érkeztek is ilyenek, így máris fellángolt a hatalmas optimizmus. Az egyik hír az volt, hogy az amerikai pénzügyminiszter állítólag felvetette, hogy részben vagy egészben törölnék az amerikai vámokat, ezt aztán a pénzügyminisztérium egy szóvivője gyorsan cáfolta is. A másik a Bloomberg értesülése volt, miszerint Kína vállalta volna, hogy 2024-ig annyira megnöveli amerikai importját, hogy ez kiegyensúlyozza a mérleget.
Nos, az első hír a cáfolattal együtt nem túl figyelemre méltó, a másodikkal kapcsolatban pedig felmerült, hogy az időtartamot kevesli az amerikai fél, ők hamarabb akarnak egyensúlyt. Ez pedig azért nem olyan egyszerű: Kína a világ gyára, olcsón termel, ezért is a nagy exporttöbblet, míg Amerikából csak olyan terméket ésszerű vásárolnia, amit maga nem tud előállítani megfelelő mennyiségben.
Mit vegyen Kína?
Nos, ezek egyrészt a szója (amit eddig is nagy tételben vásárolt Kína), a másik az olaj, amelyet eddig döntő részben Ázsiából, ezen belül is főleg a Közel-Keletről szerzett be a hatalmas ország. Miután Amerika palaolaj-kitermelése egészen szokatlan ütemben növekszik és az ország rövidesen nettó exportőr lesz, logikus lehet, hogy Kínának adja el a hatalmas többlet jelentős részét. Ezeken túlmenően azonban nem olyan egyszerű a helyzet, hisz a további amerikai termékeknek piacot is kellene találni.
Örülni akarnak
A világ most belekapaszkodott két kósza hírbe, hisz örülni akar valaminek, okot akarnak találni a befektetők a heves részvényvásárlásra, ahogy egy hónapja okot kerestek arra, hogy sokkal mélyebb árakon gondolkodás nélkül kiszórják papírjaikat. Az árfolyamok csinálják a híreket, és nem fordítva, hogy André Kostolanyt a magyar származású tapasztalt és szellemes börziánert idézzük. Mindazonáltal teljesen érthető, hogy mindenki szeretné, ha véget érne a kereskedelmi háború. A kérdés csak az, hogy ez rövid időn belül megtörténik, vagy Trump egész a jövő évi elnökválasztás előtti napig húzza.
Ez a „gig economy.” 
