Bár az uniós szankciók tavaly az orosz olajipart is elérték – tengeri úton már nem lehet behozni kőolajat Oroszországból, csak vezetéken keresztül, az uniós import mintegy 90 százalékkal csökkent –, az EU-n kívüli és a szankcióktól tartózkodó országokba továbbra is exportál kőolajat Moszkva a tengeren keresztül is. Ugyanakkor rá van szorulva a nemzetközi hajózási cégekre, amelyek elviszik a folyékony aranyat a nagyrészt fekete-tengeri orosz kikötőkből a célországokba.
Zsíros biznisz
A háború kezdete óta a biznisz fő haszonélvezője Görögország lett, a szállítások többségét ugyanis görög tankerek (olajszállító hajók) bonyolítják le a Die Welt friss elemzése szerint.
„Röviddel az Ukrajna elleni invázió megindulása után Görögország orosz kikötőkbe helyezte át tankerflottáját az orosz olaj szállítása céljából” – mondta Robin Brooks, a Nemzetközi Pénzügyi Intézet (IIF) vezető közgazdásza a német lapnak. – „Mivel a többi nyugati hajózási cég visszahúzódott, a marzsok megemelkedtek, az üzlet nagyon nyereséges lett.”
A Fekete-tengeren az egyik fontos kikötő Novoroszijszkben van, ahol a hajókra kerül az orosz olaj (az itteni haditengerészeti bázist már támadták ukrán drónok). A másik fő kiindulópont pedig a CPC kőolajvezeték terminálja, ahol a Kazahsztánból érkező olaj mellett orosz nyersolajat is kezelnek.
Mivel az EU-ba tengeri úton nem érkezhet orosz olaj, a görög tankerek a Földközi-tengeren és a Szuezi-csatornán keresztül közvetlenül Ázsiába, például Indiába viszik a szállítmányokat.
A szakértő szerint ezzel nem sértik meg az uniós szankciókat: “ez a gyakorlat teljesen legális. Az már más kérdés, hogy erkölcsileg vállalható-e.“
Nemzeti érdekek
A legalitásnak egy feltétele van: a szállított orosz kőolaj hordónkénti eladási ára nem érheti el a 60 dollárt – az ársapkáról még múlt év decemberben állapodott meg az EU, a G7-ek és Ausztrália. Ezen ár alatt nyugati cégek is szállíthatnak orosz olajat nem EU-országokba, valamint biztosíthatják is a szállítmányokat. (A világ legfontosabb hajózási és biztosító társaságai nyugatiak.)
A globális árplafont azért vezették be, hogy Oroszország ne profitálhasson az olajár emelkedéséből. Szakértők egy része szerint ugyanakkor az intézkedés későn jött – Moszkva tavaly sokat keresett az olajárrobbanáson –, a határt pedig túl alacsonyan szabták meg. Lengyelország, a balti államok és Ukrajna például 30 dolláros plafont szeretett volna, Görögország, Ciprus és Málta viszont ellenezte ezt, sikerrel.
A görög ellenkezés abból a szempontból érthető, hogy Athén saját érdekeit védi.
A görög tengeri szállítmányozási ipar ugyanis az egyik legnagyobb a világon, és jelentősen hozzájárul a GDP-hez. Beszédes tény, hogy – 2021-es adatok szerint – a tankerek 30 százaléka görög kézben van globálisan.
Bár a görög kormány hamar Ukrajna oldalára állt a háborúban, és fegyvereket is szállított az ukrán hadseregnek, az uniós elvárások mellett kénytelen saját nemzeti érdekeit és a hazai közhangulatot is figyelembe venni. A görögök 60 százaléka ugyanis elutasítja a fegyverszállításokat, az Oroszország elleni szankciókat pedig mindössze 29 százaléka támogatja.
Veszélyes vizeken
Ukrajna ugyanakkor – szintén érthetően – nem nézi jó szemmel a görög tankerek tevékenységét. Emiatt az ukrán Korrupciómegelőzési Ügynökség augusztus elején ismét feltett öt görög hajózási céget a háború támogatóinak a listájára, mivel – mint írják – az olajszállítások az orosz büdzsét hizlalják, és így végeredményben „finanszírozzák az orosz inváziót.” (Jelenleg még mindig az olajexport adja az orosz költségvetés bevételeinek mintegy negyedét – a háború előtt a harmadát adta.)
Emellett – részben válaszul arra, hogy Oroszország júliusban felmondta a gabonaegyezményt – az ukrán erők fokozták aktivitásukat a Fekete-tengeren: új fejlesztésű tengeri drónjaik már fenyegetést jelentenek az orosz hajókra a tenger északi részén. Ez hamarosan a kereskedelmi hajók forgalmát – így feltehetően a görög tankerekét is – komoly mértékben hátráltathatja.
Az ukrán hajózási hatóság már ki is adott egy figyelmeztetést, miszerint augusztus 23-tól a fekete-tengeri orosz kikötők és az oda vezető útvonalak a “háború által veszélyeztetett” területnek fognak számítani. A kereskedelmi szállítóhajóknak tehát alig több mint két héten belül el kell hagyniuk a területet.
A Politico szerint mindez az egekbe lövi a hajók biztosítási díjait.
Oleg Ustenko, Volidimir Zelenszkij ukrán elnök gazdasági elnök tanácsadója mindenesetre úgy véli: „jogi és morális szempontból sem igazolható”, hogy nyugati cégek hajói orosz olajat szállítanak. Szerinte a biztosítási díjak megugrása miatt ez már gazdaságilag sem lesz kifizetődő, a tankerek és azok legénysége pedig „hatalmas veszélynek lesz kitéve”.
Hamarosan megkezdődhet a gázai tűzszünet második, a Gázai övezet jövőjét rendező szakasza. 
