A brit Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete felmérése szerint a kínai földi csapatok létszáma a csökkentés után is mintegy kétszerese az amerikai szárazföldi egységek létszámának, míg fegyverzetét még csak részben sikerült modernizálni. A pekingi vezetés idén júliusban kiadott Fehér Könyve is utal rá: kétséges, sikerül-e befejezni a korszerűsítést a korábban tervezett dátumra, 2021-re, a Kínai Kommunista Párt alapításának 100. évfordulójára.

Az eredeti, 2008-ban kiadott tervek szerint a centenáriumra alapvetően gépesíteni kell a földi erőket és „jelentős haladást„ kell elérni azoknál a digitalizált információs rendszerek bevezetésében. A közelmúltban kiadott Fehér Könyvben viszont az olvasható, hogy „a jó előrehaladás ellenére befejezésre vár még a gépesítés és sürgetően szükség van az információs rendszerek javítására.”

A brit tanulmány szerint a földi seregnél várható elmaradás 2020-ra. Óriási feladat ilyen méretű erő korszerű fegyverzettel való felszerelése – különösen akkor, ha elsőbbséget élveznek a fejlesztésnél a hadiflotta, a légierő és a rakétás csapatok.

Az IISS nyilvántartása szerint

Kína 5.800 harckocsijának mintegy 60 százaléka tekinthető korszerűnek, kétezer a szovjet T-54-es licence alapján épült, elavult típus.

Hadrendbe állították ugyan a ZTQ-15 jelzésű könnyű harckocsit, de azzal eddig csak egy, legfeljebb két dandárt szereltek fel. Még rosszabb a helyzet a páncélozott járművekkel, önjáró lövegekkel: a mintegy 50 brigád közül csak 20 rendelkezik ezekből a legújabb típusokkal.

A gyakorlatban a teljes modernizáláshoz arra volna szükség, hogy több ezer löveget, páncélozott járművet állítsanak hadrendbe a következő két évben, ami igencsak valószínűtlen. Realistább becslések azt mutatják, hogy a járművek, a lövegek és légvédelmi rendszerek 50 százaléka lesz korszerűnek tekinthető 2020-ra. Ugyanakkor tudni kell, hogy a még csak részben modernizált kínai földi haderő is igen jelentős, miközben a hadiflotta és a légierő sokkal előrébb tart a korszerűsítésben.