A közlemény szerint a lízing mellett számos érv szól, de a vállalatok számára alighanem a leglényegesebb, hogy a lízinghez jutás feltételei könnyebben teljesíthetők a számukra, mint a hitel esetében. Mindez azzal magyarázható, hogy miután lízing esetében az eszköz a finanszírozó tulajdonába kerül, jelentősen csökken a konstrukció kockázata, éppen ezért a lízingcégek kedvezőbb kondíciókat tudnak kínálni a bankhitelhez képest. A lízing előnyeként említhető emellett az is, hogy több járulékos költséget spórolhat meg vele a vállalat (például kezelési költség, számlavezetési díj). Ugyanakkor a megfelelő mértékű önerőt, a rendezett tulajdonosi hátteret és nyereséges működést a lízingcégek is elvárják - hangsúlyozzák.
A mostani válságos helyzetben több vállalat pénzügyi helyzetében is komoly romlás állhat be, ami a havidíjak teljesítésében megmutatkozó problémákhoz vezet. Éppen ezért a lízingkonstrukció igénylésekor is felvetődik a kérdés: mit érdemes átgondolnia előtte egy vállalkozásnak? A Hypo Alpe-Adria Leasing szerint alapvető fontosságú, hogy a termelőeszköz képes legyen kitermelni a saját lízingdíját. "A jelenlegi kedvezőtlen árfolyamok mellett látszik csak igazán, hogy mennyivel kedvezőbb helyzetben van az, akinek bevétele a finanszírozás devizanemével megegyező devizanemben keletkezik és nem fut árfolyamkockázatot" - emelték ki a Hypo Alpe-Adria Leasing Cégcsoportnál.
Ha a vállalat pénzügyi helyzete megrendül - amennyiben az ügyfél jól fizető ügyfél és képes a havi törlesztőit fizetni - csupán átmeneti könnyítésre van szüksége ahhoz, hogy megtartsa a finanszírozott eszközt. A nehéz időszak "átvészelésében" segíthet a futamidő módosítása, vagy akár a futamidőn belüli szezonalitás beépítése.
"Amennyiben az ügyfél konstruktívan áll a probléma megoldásához, egy esetleges átütemezési kéréssel proaktívan megkeresi a lízingcéget, jelezvén, hogy problémái adódhatnak a fizetéssel, akkor legtöbbször meg lehet találni a közös nevezőt"- jellemzi a helyzetet Vilmányi Judit,a cég eszközfinanszírozási üzletágának igazgatója. Az eszköz visszavételére abban az esetben kerül sor, ha az ügyfél nem együttműködő és olyan mértékű tartozást halmoz fel, amely már nem kezelhető - hívják fel rá a figyelmet.
A hazai bankcsoportok esetében is valószínűsíthető az eltolódás a lízingügyletek irányába, azaz a bankhitelek helyett a lényegesen alacsonyabb kockázatú lízingügyleteket helyezik előtérbe - jósolják. Tény ugyanakkor, a válság hatásai alól a lízingpiac sem tudja kivonni magát, ami a finanszírozási feltételek szigorítását is maga után vonta. Így többek között emelkedett az elvárt önerő mértéke, csökkentek a futamidők, miközben a finanszírozandó eszköz között tovább nőtt a kevésbé preferáltak köre, s a használt eszköz esetében is óvatosabbá váltak a piaci szereplők.
Emellett a lízingfinanszírozásban gondolkodó vállalatnak nem árt arra felkészülnie, hogy a korábbinál több és részletesebb információt kell szolgáltatnia magáról, s egyúttal erősebb fedezettel kell "felvérteznie" magát. A korábban alkalmazott eszközalapú metódussal szemben a hangsúly áttevődik az ügyfelek hitelképességének jövedelemalapú vizsgálatára. "A pótfedezet bevonása természetesen megerősítheti egy meglévő, problémás ügy fedezeti hátterét, de nem nyújt megoldást a likviditási nehézségekre." - hangsúlyozták a lízingcégnél.
Megnyugodhatnak a lakáshitelesek
Durva törlesztőrészletek: menekülés a biztosításba
Bankmentés: ekkora csomagot még nem látott a világ
A lízingesek is harcolnak az állami garanciáért
A lízingcégeknél sem megy a szekér
Visszlízing: levegőhöz jutó kkv-szektor?
Privátbankár