Aleksandar Vučić szerb elnök kedd este felvetette, hogy előrehozott választásokra kerülhet sor áprilisban, miután aznap miniszterelnöke lemondott a kormányellenes tüntetések miatt. Milos Vucevic miniszterelnök lett a legmagasabb rangú tisztségviselő, aki lemondott az Újvidék városának vasútállomásán novemberben bekövetkezett tetőomlás után, amely 15 ember halálát okozta, és hónapok óta tartó tüntetéseket váltott ki.

A bukott kormány

A kormányfő lemondásával – az alkotmánnyal és az egyéb törvényekkel összhangban – gyakorlatilag megbukott a szerb kormány. A kabinet ettől kezdve csak folyamatban levő ügyeket intézhet – törvényeket azonban még terjeszthet a parlament elé.

A törvényhozás első, soron következő ülésén vita nélkül tudomásul veszi a miniszterelnök lemondását, amellyel automatikusan megszűnik a kormány megbízatása is. Az államfő az előző választások eredményei alapján új kormányfőjelöltet javasolhat, akit a képviselők egyszerű többséggel fogadnak vagy utasítanak el. Amennyiben 30 napon belül nem alakul új kormány, a köztársasági elnök köteles feloszlatni a törvényhozást, és új választásokat kell kiírnia.

Az ellenzéki Kreni-Promeni párt most a diákok által jóváhagyott szakértőkből álló ideiglenes kormányt követel. A többi ellenzéki pártot pedig arra szólította fel, hogy ne bojkottálják a választásokat, ha azokat megtartják.

Kedd este egy televíziós beszédben Vučić azt mondta, hogy pártjának 10 nap áll rendelkezésére, hogy eldöntse, többségi kormányt alakít-e vagy előrehozott parlamenti választásokat tart. „Az új választásokat áprilisban lehetne megtartani” – mondta Vučić. Hozzátéve: „Egy ideiglenes kormány nem jöhet szóba”.

Az államfő és a lemondott kormányfő az elmúlt hetekben egyaránt azt állította, hogy a tiltakozásokat külföldről gerjesztik, ennek azonban ellentmond, hogy Brüsszel és Berlin egyaránt Vučićban látja a balkáni stabilitás zálogát, így eszük ágában sincs bármilyen szerepet játszani hatalma megdöntésében – legalábbis ezt írja egy balkáni elemző, Alexander Rhotert a Berliner Zeitungban.

Az elnök sarokba szorult

A televíziós nyilatkozat erős fordulatot jelent Vučić számára, akinek pártja 2023-ban könnyedén megnyerte az előrehozott választásokat, de az utóbbi időben egyre nagyobb nyomás alá került. Az építésügyi, közlekedési és infrastrukturális miniszter, valamint a kereskedelmi miniszter már lemondott az eset miatt, de ez sem tudta elfojtani a tüntetéseket.

Az elmúlt hetekben az Újvidéken kezdődött kis gyűlések egyre nagyobb méreteket öltöttek, és átterjedtek Belgrádra is. Diákok, tanárok és más dolgozók ezrei jelentek meg, hogy a Vučić-kormányon belüli korrupciót okolják az állomás katasztrófájáért.

A diákok felháborodását tovább fokozta az Amnesty International tavaly decemberben közzétett jelentése, amelyből kiderült, hogy a szerbiai Biztonsági Hírszerző Ügynökség (BIA) kémkedett civil aktivisták után. A hatóságok a NoviSpy-hoz hasonló fejlett kémprogramokat és az izraeli Cellebrite cég törvényszéki eszközeit használva állítólag adatokat vettek ki az aktivisták telefonjairól a letartóztatások és a rendőrségi kihallgatások során. Az Amnesty elítélte ezeket az akciókat, mint a „digitális elnyomás egyértelmű esetét ... a civil társadalom ellen”.

Ma a szerb rezsimre két oldalról is egyre nagyobb nyomás nehezedik: az EU-csatlakozás előfeltételeként kulcsfontosságú belső reformokat kell végrehajtania, és a külső követelések, köztük az Egyesült Államok felszólítása az orosz befolyás visszaszorítására. A változó geopolitikai dinamika miatt a tüntetések kimenetele fogja meghatározni, hogy az ország képes lesz-e prioritásként kezelni ezeket az alapvető reformokat a következő évben.

Az ország türelme fogytán

A jelenleg zajló tüntetések nem elszigetelt események, hanem a közvélemény elégedetlenségének szélesebb körű mintáját tükrözik, amely az elmúlt néhány évben egyre erősödött. 2024 augusztusában a polgárok a Jadar-völgyben a kormány megújított lítiumbányászati tervei ellen tüntettek, felelevenítve a 2021-2022-es tömegtüntetések során felmerült környezetvédelmi aggályokat. Korábban, 2023 májusában egy belgrádi iskolában, valamint Malo Orašje és Dubona falvakban tömeges lövöldözések váltottak ki széles körű felháborodást, ami a biztonsági szervek vezető tisztviselőinek lemondását követelte.

2023 decemberében „Szerbia az erőszak ellen” címmel választási tüntetések törtek ki, amikor az ellenzéki pártok választási csalással vádolták a kormányt, és új választásokat követeltek. Ezek a folyamatban lévő megmozdulások rávilágítanak arra, hogy a polgárok egyre nagyobb hajlandóságot mutatnak arra, hogy tömegesen mozgósítsanak a környezeti, politikai és társadalmi igazságtalanságok ellen.

Washington nyomása

Szerbia további kihívásokkal néz szembe, mivel az orosz olaj- és gázágazattal szembeni új amerikai szankciók világszerte visszhangot keltenek, és közvetlenül érintik az országot. A szankciók értelmében az orosz PJSC Gazprom Neft és PJSC Gazprom vállalatoknak 45 napon belül teljes mértékben el kell adniuk a szerbiai NIS olajvállalatban lévő 56,15 százalékos többségi részesedésüket. Vučić elnök megerősítette a teljes orosz kivonulásra vonatkozó amerikai követelést, az intézkedéseket „súlyos szankcióknak” nevezte, és elismerte, hogy a tulajdonosi szerkezetátalakításhoz Washington jóváhagyása szükséges. Ez azt mutatja, hogy a Biden-kormány mennyire eltökélt volt abban, hogy biztosítsa az orosz érdekeltségek teljes kivonását a vállalatból, nem hagyva elvarratlan szálakat.

A szankciók sorsa most Trump elnökön múlik. Feloldásukhoz a kongresszus értesítése szükséges, ami azzal a kockázattal jár, hogy a republikánus törvényhozók, akik nagyrészt támogatták az intézkedéseket, erőteljesen ellenzik azokat. A szankciók Oroszország háborús gépezetének központját sújtják, és az ukrajnai konfliktus finanszírozásának megfojtása érdekében az elsődleges bevételi forrását célozzák. Ez egybevág Trump választási ígéretével, miszerint véget vet a háborúnak, ami arra utal, hogy a szankciók az ő kormányzása alatt is folytatódnak.

A szerb kormánynak a fokozódó amerikai szankciók közepette kritikus kihívással kell szembenéznie: a válságot a szükséges hazai támogatás nélkül kell átvészelnie. A közvélemény ugyanis továbbra is határozottan oroszbarát: egy 2024-es felmérés szerint a szerbek 46 százaléka Oroszországot tekinti az ország legközelebbi szövetségesének, míg az Egyesült Államokat csak 2 százalékuk támogatja.

Ha eleget tenne Washington követelésének, hogy megszüntesse Oroszország részesedését a NIS-ben – és elveszítené a kedvezményes gázszállításokat –, az a Nyugat felé való éles fordulatot jelentené. A tüntetések erősödésével és a közvélemény frusztrációjának növekedésével azonban a kormány azt kockáztatja, hogy a feszültségek tovább fokozódnak ebben az amúgy is bizonytalan helyzetben.

A döntő viszont az lesz, hogy mi történik belföldön. Vajon ez a mozgalom rendszerszintű változást indít el, vagy helyi zavargásokba torkollik? Úgy tűnik, hogy a lendület a tüntetőkkel van, akik széles körű társadalmi támogatással rendelkeznek. Ha ezek a tiltakozások tartós országos mozgalommá fejlődnek, fordulópontot jelenthetnek Szerbia politikai pályáján.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)