Hétfőn öt nappal elhalasztotta az iráni energiaipari létesítmények elleni támadásokat Donald Trump – az amerikai elnök szombaton még 48 órás ultimátumot adott Iránnak a Hormuzi-szoros megnyitására, kilátásba helyezve az iráni erőművek megsemmisítését.
Vissza a szakadék széléről
Az amerikai elnök hétfői bejelentése nyomán a világ egy kis időre felsóhajtott, hiszen utóbbi műveletre – amely valószínűleg irániak millióit hozta volna lehetetlen helyzetbe – Irán a Perzsa-öböl energialétesítményei elleni újabb támadásokkal válaszolt volna. Ez alighanem az egekig hajtotta volna a már amúgy is majdnem duplájára nőtt olajárakat, és eszkalálta volna a jelenleg még „csak” kibontakozó energiakrízist.
Ez a háború „az emberiség történetében a legnagyobb fenyegetés az energiabiztonságra nézve” – érzékeltette a játszma tétjét Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) vezetője a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak a napokban.
De pontosan hogyan született meg az amerikai elnök döntése, és milyen dilemmával kénytelen szembenézni?
Fotó: MTI/EPA/Abacapress pool/Yuri Gripas
Menekülés a mocsárból
A New York Times háttéranyaga szerint Trump az amerikai és iráni tisztségviselők közötti, még nagyon kezdeti fázisban lévő dialógust használta fel arra hétfőn, hogy kifaroljon a korábbi ultimátumából, azt állítván, hogy – először a háború kezdete, február 28-a óta – „produktív beszélgetések” kezdődtek a két fél között.
Az amerikai elnök azzal érvelt, hogy szeretne időt adni az egyeztetések fejlődésének, és ezzel számos országot arra ösztönzött, hogy diplomáciai úton próbálja segíteni azokat.
Az ugyanakkor nem világos, hogy mekkora esélyt lát valójában áttörés elérésére egy olyan konfliktusban, amely hetek óta eszkalálódik.
Az amerikai légierő tehát egyelőre nem támadja az iráni energiaipari létesítményeket – ezt a Genfi Egyezmények általában tiltják is –, de Izraelhez hasonlóan továbbra is folytatja a légicsapásokat egyéb célpontok ellen Iránban, és további haderőt küld a térségbe. Emellett amerikai tisztségviselők szerint agresszívebb hadműveleteket is fontolgat, például az iráni olajexport nagy részét lebonyolító Harg-sziget elfoglalását, valamint szárazföldi erők bevetését a magas dúsítású urán (ez szükséges az atombombához) lefoglalása érdekében.
Trump annyit árult még el, hogy az egyeztetéseket veje, Jared Kushner és különleges megbízottja, Steve Witkoff vezeti, akik Irán vezetőinek egyikével egyeztetnek (számos elöljárót korábban már likvidált Izrael, köztük a legfelsőbb vezetőt, Ali Hámenei ajatollahot is). A kiszivárgott információk szerint Witkoff közvetlenül Irán külügyminiszterével, Abbasz Aragcsival kommunikált az elmúlt napokban.
Az Egyesült Államok – mondta az amerikai elnök – továbbra is azt követeli, hogy Irán álljon le az urándúsítással, és teljesen semmisítse meg az atombomba készítéséhez felhasználható uránkészletét.
Iráni tisztségviselők hétfőn hivatalosan tagadták, hogy tárgyalnának az Egyesült Államokkal a háború befejezésének feltételeiről.
Bagher Ghalibaf, az iráni parlament szóvivője pedig már arról beszélt, hogy Washington most megpróbál „menekülni a mocsárból”, amiben Izraellel együtt bennragadt.
A tűzszünet nem elég Iránnak
Más iráni tisztségviselők ugyanakkor elismerték, hogy történtek közvetett és közvetlen üzenetváltások a napokban Washingtonnal. Ezek próbálkozások voltak a konfliktus további eszkalációjának, ezen belül a kritikus fontosságú energiainfrastruktúra elleni támadásoknak a megelőzésére.
Közlésük szerint – írja az amerikai lap – az iráni külügyminiszter azt mondta az amerikai különleges megbízottnak, hogy Irán nem tűzszünetet, hanem egy fenntartható békemegállapodást szeretne, ami garantálná, hogy az Egyesült Államok és Izrael nem támadja meg őket újra.
Emellett az iráni vezetés egyes gazdasági szankciók feloldását is szeretné elérni.
Ugyanakkor ott van Benjámin Netanjahu izraeli államfő is, aki már régóta ösztönözte Trumpot a háború megindítására, és akinek a stratégiája az elmúlt hetekben néha ellentétben állt Washingtonéval. Világossá tette ugyanis, hogy nem akarja ennyibe hagyni a dolgot, hanem – mint hangoztatta – folytatja az iráni rakéta- és atomprogram szétzúzását. (Az izraeli támadások ugyanakkor számos civil célpontot is sújtottak helyszíni beszámolók szerint, aminek mintegy 1500 civil esett eddig áldozatul. Az iráni támadásoknak mintegy 20 civil halálos áldozata van Izraelben.)
Sorsdöntő dilemma
Trump mindenesetre most időt nyert magának, hogy megpróbálja rábírni Iránt a kereskedelmi szempontból globálisan létfontosságú Hormuzi-szoros újranyitására. Ugyanakkor nehéz választás elő került:
ha nem sikerül megnyittatnia a szorost és nem váltja be fenyegetését, akkor az meghátrálásnak tűnhet. Ha tovább eszkalálja a konfliktust, akkor saját magát is lábon lövi gazdaságilag és politikailag – novemberben időközi választások lesznek az Egyesült Államokban.
Eközben gazdasági guruk és elemzők sorra figyelmeztetnek arra, hogy ha nem sikerül deeszkalálni a háborút, az beláthatatlan gazdasági károkkal és problémákkal járhat, mind a globális az energiaellátásban, mind az élelmiszertermelésben (a Hormuzi-szoros a műtrágyaellátás szempontjából is kiemelten fontos) .
Már most nagyon jelentős problémák vannak az ellátási láncokban, és már szinte nincs olyan pontja a világnak, amely ez alól mentesülne – mondta Jaksity György, a Concorde Értékpapír Zrt. elnöke kedden lapcsoportunk műsorában, a Klasszis Klub Live-ban.
Mint fogalmazott, már az Egyesült Államokban is kezdenek emelkedni az árak, így Trump valószínűleg a háta közepére kíván egy további eszkalációt.
Jaksity György utalt arra, hogy remélhetőleg hamar vége lesz a háborúnak – nemcsak gazdasági okok miatt, hanem azért is, mert már az orosz-ukrán háború is „ráül az ember pszichéjére”, és senkinek sem hiányzik egy újabb jelentős fegyveres konfliktus.
A Nagyító további cikkeit itt olvashatják.
Jól jön az amerikai haladék a megegyezések tető alá hozatalához.
Csúcson a forint, mélyponton a kötvényhozamok: strukturális fordulat a magyar piacokon?
Szembeúszva a világpiaccal: miért esnek ilyen látványosan a magyar kötvényhozamok?
