Hétfő este érkezett Jeruzsálemből a hír: „A kocka el van vetve – szándékunkban áll a Gázai övezet teljes megszállása.” Ezzel a döntéssel Benjamin Netanjahu miniszterelnök nemcsak a nyugati államokkal való kapcsolatait terheli meg –  amelyek jelenleg amúgy is már mélyponton vannak. Figyelmen kívül hagyja a volt magas rangú izraeli biztonsági vezetők figyelmeztetéseit a háború folytatásáról, és rá se hederít a hadsereg vezetésének aggályaira.

Feszült találkozó

Kedden aztán magas szintű stratégiai találkozóra került sor Tel-Avivban, hogy véglegesítsék Izrael katonai műveleteit Gázában. A Washington Post részletes beszámolója szerint a találkozón részt vett Netanjahu miniszterelnök, Izrael Katz védelmi miniszter, Eyal Zamir altábornagy, az Izraeli Védelmi Erők (IDF) vezérkari főnöke, Ron Dermer stratégiai miniszter és Itzik Cohen vezérőrnagy, az IDF műveleti igazgatója.

A megbeszélés központi témája az volt, hogyan lehetne a gyakorlatba átültetni az izraeli ellenőrzés alatt még nem álló gázai területek elfoglalására vonatkozó utasítást.

Több katonai lehetőséget is megvitattak, köztük a nagyobb menekülttáborok teljes bekerítését, majd fokozott légitámadásokat, drónok bevetését és különleges erők rajtaütéseit a „maradék Hamász-elemek felszámolása” érdekében.

A találkozón jelen lévő, névtelen Washington Post-források hangsúlyozták, hogy a Gázában található palesztin menekülttáborok, amelyek még mindig több százezer menekült civilnek adnak otthont, mostantól harci övezetnek minősülnének.

A jelentés szerint Zamir vezérkari főnök erős fenntartásokat fogalmazott meg.

Figyelmeztetett a tömeges civil áldozatok kockázatára, a megszállt Ciszjordániában további zavargásokra, a konfliktus regionális átterjedésére, valamint a Gázában még mindig fogva tartott, több mint 50 izraeli túsz azonnali veszélybe kerülésére.

A források szerint Zamir azt mondta Netanjahunak: „A káoszhoz vezető utat építjük, nem a biztonsághoz”, ami állítólag közömbös fogadtatásra talált. Netanjahu, aki elszántan haladni akart, a résztvevőknek azt mondta: „A politikai vezetés hozza a döntéseket. A katonaság végrehajtja a döntéseket.”

Katz támogatta őt, mondván: „Nincs több habozás. Eljött az idő, hogy teljesen semlegesítsük Gázát.”

Zöld lámpa Trumptól

Míg az izraeli kormány és a hadsereg egyes tagjai továbbra is mélyen megosztottak ebben a kérdésben, a Netanjahu-kormány egyértelművé tette, hogy kényszeríteni fogja az IDF vezetését a parancsok teljesítésére, vagy eltávolítja azokat, akik ellenállnak.

A cél a Gázai övezet teljes átszervezése izraeli fennhatóság alatt. Ez tehát egy végtelenül elhúzódó megszállás, kilépési stratégia és a palesztin önkormányzatra vonatkozó terv nélkül.

Az izraeli nemzetbiztonsági elemző, Ehud Etzion az egyértelműen kijelentette: „Az Egyesült Államok szabad kezet adott Netanjahunak Gáza megszállására. Ez nem egyszerű diplomáciai fedezék, hanem aktív támogatás.”

Kedden, miközben nem támogatta közvetlenül Izrael megszállási tervét, Trump elnök újságíróknak azt mondta: „Izraelnek döntést kell hoznia... Ez nagyrészt Izrael döntése lesz.”

Netanjahu nyilatkozata után az ENSZ közleményt adott ki, amelyben Izraelnek a Gázai övezet teljes megszállására és annektálására irányuló tervét „mélyen aggasztónak” nevezte.

Az ENSZ emberi jogi szakértői „a lakosság áttelepítésének, tömeges elüldözésének és állandó megszállásának fokozódására” figyelmeztettek, ami egyértelműen sérti a nemzetközi szerződéseket, többek között a Negyedik Genfi Egyezményt.

António Guterres, az ENSZ főtitkára kijelentette: „Gáza humanitárius összeomlás előtt áll, több mint 2 millió ember nélkülöz alapvető élelmiszereket, vizet, menedéket, üzemanyagot és gyógyszereket. A megszállás nem fogja helyreállítani a békét, csak fenntartja az erőszakot.”

Elforduló szövetségesek

Netanjahu döntése, hogy nemcsak folytatja a háborút, hanem tovább fokozza azt, egy olyan pillanatban jön, amikor egyre növekvő ellenállással szembesül a háborús politikája miatt Gázában – mind belföldön, mind a baráti külföldön.

A francia, brit és kanadai vezetők Palesztina elismerésében diplomáciai eszközt látnak arra, hogy Izraelt a gázai háború befejezésére kényszerítsék. A hangnem élesedése nem utolsósorban a Gázában éhező gyermekek képeinek tudható be, amelyek a nyugati országok közvéleményét erősen Izrael ellen fordították.

Franciaországban és Nagy-Britanniában emellett jelentős muszlim kisebbségek élnek, amelyek a belpolitikában egyre nagyobb szerepet játszanak.

Netanjahu természetesen saját magát manőverezte ebbe a kellemetlen helyzetbe. A zsidó állammal való szolidaritás, amely 2023. október 7-e után közvetlenül a nyugati világ nagy részében jelen volt, a Gázai övezet folyamatos pusztításával és a civil áldozatok számának növekedésével együtt erodálódott. Még ez év elején a fegyverszünet lehetőséget nyújtott volna a többi túsz szabadon bocsátásának elérése és a háború viszonylagos erőpozícióból történő befejezése számára.

Ezt a lehetőséget az izraeli miniszterelnök, akinek a saját politikai túlélése fontosabb, mint országának jóléte, kihasználatlanul hagyta. Folytatta a háborút, és márciusban ráadásul szinte teljes blokádot rendelt el a Gázai övezetbe irányuló segélyszállítmányokra, hogy növelje a nyomást a Hamászra.

Ez a nemcsak humanitárius okokból is óriási tévedés súlyosan rontotta a zsidó állam amúgy is meggyengült hírnevét és Izrael veszélyes elszigetelődéséhez vezetett a nemzetközi porondon.

Az, hogy az izraeli miniszterelnök ezt a szélsőjobboldali koalíciós partnereinek megtartása érdekében teszi-e, vagy saját meggyőződésből, nyitott kérdés. Lehetséges, hogy Netanjahu a jelenlegi helyzetben – Trump személyében Izrael-barát elnök ül a Fehér Házban, a teheráni mullah-rezsim és a Hezbollah olyan elszánt ellenségei jelentősen meggyengültek – kedvező alkalmat lát arra, hogy hosszú távú tényeket teremtsen Gázában.

A hadseregnek igaza van

A háború deklarált célja, azaz a többi túsz kiszabadítása és a Hamász mint katonai és politikai tényező felszámolása Gázában azonban aligha elérhető. Eyal Zamir vezérkari főnök biztosan tudja, miért ellenzi a partvidék teljes megszállását.

Jelenleg az izraeli hadsereg a Gázai övezet mintegy háromnegyedét ellenőrzi, a Hamász azonban továbbra is rendelkezik gerillasejtekkel, amelyek képesek csapásokra és rakétatámadásokra. Több ezer harcosuk maradt hátra, többnyire földalatti ellenállási fészkekben, részben olyan területeken is, amelyek már eleve izraeli ellenőrzés alatt állnak.

Még ha az izraeli hadseregnek sikerülne is a teljes ellenőrzése alá vonnia a Gázai övezetet, Izraelnek magas árat kellene fizetnie ezért: a még életben maradt túszok közül sokan valószínűleg nem élnék túl a harcokat, az izraeli csapatok veszteségei pedig tovább növekednének.

De mindenekelőtt Izrael nemzetközi elszigeteltsége tovább fog fokozódni – olyan mértékben, hogy ez végül a zsidó állam létezését még a Hamásznál is nagyobb veszélybe sodorhatja.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)