Ezekről lesz szó a cikkben:
- Tényleg közeledik egymáshoz az USA és EU álláspontja Kínáról?
- Ugyanazt csinálja Biden, mint Trump?
- Izrael az igazi ütközőpont?
- Mit hoz a jövő?
Az USA és az EU közötti biztonsági kapcsolat napjaink geopolitikai válságainak idején mindeddig szilárd maradt. A transzatlanti konvergenciák azonban - mint például az Ukrajnának nyújtott támogatás és a Kínával szembeni óvatosabb európai megközelítés - egyre törékenyebbé válnak, és teret nyitnak a klímával, kereskedelemmel, iparral és technológiával kapcsolatos folyamatos nézeteltéréseknek.
A választási ciklus és a politikai vitákban megjelenő populizmus mind az Egyesült Államokban, mind Európában negatív hatással lehet a kapcsolatokra – különösen az idei évben. A félelem az Atlanti-óceán mindkét oldalán ugyanaz: az elszigetelődő politika megerősödése, amely inkább a könyöklő versenyt, mintsem az együttműködést segíti elő.
A szoros együttműködés sikeres területei
Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója és az Ukrajnának nyújtott folyamatos katonai és pénzügyi támogatás, valamint az Oroszország globálisan rosszindulatú befolyásának megfékezésére irányuló erőfeszítések az Egyesült Államok és az EU biztonsági és védelmi kérdésekkel kapcsolatos politikáinak jelentős konvergenciájához vezettek.
Fotó: Depositphotos
Az EU tagállamai már gyártósorokat építenek ki az Ukrajnában.
Az USA és az EU osztozik az ukrán állami költségvetés fenntartásának pénzügyi terhein is, és Washington reméli, hogy Ukrajna leendő EU-tagsága biztosítani fogja a demokráciát és a jogállamiságot az országban.
Hasonlóképpen, az USA és az EU energiaügyi együttműködését a transzatlanti partnerség folyamatos erejének egyik legjobb példájaként dicsérik. Annak érdekében, hogy csökkentse Európa orosz gáztól való függőségét, az USA jelentősen növelte a cseppfolyósított földgáz (LNG) termelését és exportját. 2022 végére az Egyesült Államok Európa LNG-beszállításának felét biztosította, lehetővé téve, hogy Európa felére csökkentse az orosz olaj- és gázimportot.
A kínai kihívás
Az USA és az EU Kínával kapcsolatos álláspontja 2019 óta egyre inkább közeledik egymáshoz.
Abban az évben az EU egyszerre nevezte Kínát partnernek, riválisnak és versenytársnak. Az utóbbi időben Brüsszel és számos európai tagállam egyre inkább hangsúlyozza Kína „versenytárs” és „rendszerszintű rivális” szerepét.
Kína titokzatos viselkedése a világjárvány idején, az ellátási lánc függőségének kihasználása és Oroszország ukrajnai inváziójának támogatása ráébresztette az európaiakat a naiv Kína-politika veszélyeire.
A Biden-kormányzat nemzetbiztonsági stratégiája a Kínával való fokozódó stratégiai versenyről beszél. A „kockázatmentesítés” kifejezés nem új a Kína-vitában, de azt von der Leyen egy 2023. márciusi beszédében felkarolta. Válaszul Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó is átvette ezt a szóhasználatot.
Szétváló utak
Az ezzel ellentétes várakozások ellenére a Biden-kormányzat hasonló protekcionista kereskedelmi politikát folytat, mint a Trump-kormányzat. Ezen politikák közül a legfontosabb az inflációcsökkentési törvény (IRA) elfogadása volt.
A 2022-ben jóváhagyott IRA célja a zöld iparágak fejlesztésének támogatása az Egyesült Államokban azáltal, hogy támogatásokat nyújt azoknak az amerikai gyártóknak, amelyek megfelelnek bizonyos környezetvédelmi termelési szabványoknak. Az IRA azonban a zöld termékek hazai termelésének előmozdítására tett kísérletében kizárja az USA-val szabadkereskedelmi megállapodással nem rendelkező országok - köztük egész Európa - vállalatait.
Az USA és az EU technológiai szabályozása közötti eltérés szintén kihívást jelent a partnerség számára. Az új technológiákra vonatkozó uniós szabályozás - többek között a digitális szolgáltatásokról szóló törvény, a digitális piacokról szóló törvény, az adattörvény és a mesterséges intelligenciáról szóló törvény - a nagy technológiai vállalatokat célozza, amelyek túlnyomórészt az Egyesült Államokban találhatók.
Az EU azzal is fenyegetőzik, hogy új digitális szolgáltatási adókat vet ki az amerikai technológiai vállalatokra, ha az USA nem hajtja végre a Nemzetközi Adópaktumban – az OECD keretében létrejött, a multinacionális vállalatok adóelkerülésének visszaszorítását célzó megállapodásban - előírt minimumadót. Az Európai Parlament és az Európai Bíróság továbbra is ellenzi az USA és az EU közötti, a transzatlanti adattovábbításról szóló megállapodásokat, amelyeket az EU szigorú adatvédelmi törvényei tesznek szükségessé.
A közel-keleti darázsfészek
A közel-keleti konfliktus vegyes képet ad az USA és az EU kapcsolatáról.
Az EU az USA-hoz hasonlóan határozottan támogatta Izrael megtorláshoz való jogát a Hamász október 7-i támadása után, és feltűnően tartózkodik a Gázai övezetben zajló izraeli katonai hadjárat feltételek nélküli amerikai támogatásának közvetlen bírálatától. Izrael elhúzódó gázai hadjáratának amerikai támogatásával szemben a legszókimondóbban Spanyolország lép fel, amelyhez Írország, Norvégia és később Szlovénia is csatlakozott Palesztina állam elismerésével.
Irán ügyében egyetértés van abban, hogy korlátozni kell Irán destabilizáló tevékenységét a térségben, és meg kell akadályozni nukleáris programjának előrehaladását. Miután Irán áprilisban rakéta- és dróntámadást intézett Izrael ellen, az USA és Európa közösen új szankciókat vezetett be az iráni katonai vezetőkkel és fegyvergyártókkal szemben.
Antony Blinken amerikai külügyminiszter június 27-én további szankciókat jelentett be Iránnal szemben, arra hivatkozva, hogy Irán folyamatosan bővíti nukleáris programját. Korábban az USA és Európa abban is megállapodott, hogy további szankciókat vetnek ki Iránra, ha ballisztikus rakétákat szállít Oroszországnak.
Már csak a gyakorlati teendők vannak hátra. 
