Mi lesz Európával, ha Donald Trump győz?

Erről lesz szó a cikkben:

• Bók az autokratáknak
• Egynapos diktátor
• A választókat érdekli a külpolitika
• Üzletkötés
• Szabályalapú rend, mint kifogás

A magyar idő szerint hétfő hajnalban az X-en sugárzott kétórás interjújában Donald Trump kiterítette lapjait, bár ettől Európa nem lett nyugodtabb. Az Elon Muskkal folytatott beszélgetésében a volt elnök leszögezte: „Az EU kizsákmányol minket, mi pedig megvédjük őket". Utalt arra is, hogy elnöksége alatt az európai országoknak több pénzzel kell majd hozzájárulniuk a NATO-hoz.

„Már a 2016 és 2020 közötti elnökségem alatt világossá tettem: fizessetek, vagy nem védünk meg titeket többé" – tette hozzá. „Évi 250 milliárd dolláros kereskedelmi hiányunk van az EU-val szemben, amiről az emberek nem tudnak" - mondta Trump. „Olyan szépen hangzik - az Európai Unió, de hadd mondjam el: nem olyan kemények, mint Kína, de rosszak” (sic).

A volt elnök Kína, Oroszország és Észak-Korea vezetőit is dicsérte, mint akik „a játszmájuk csúcsán vannak". Trump szerint a belső „ellenségek" „veszélyesebbek", mint az olyan külföldi ellenfelek, mint Oroszország és Kína. Ezután azzal vádolta meg a demokratákat, hogy "puccsot" terveztek Biden leváltására az elnökjelöltségben, melyre Musk azzal reagált, hogy a párt „kivitte Bident a fészer mögé, és gyakorlatilag lelőtte".

Egynapos diktátor

Amikor Trump tavaly decemberben kijelentette, hogy „csak az első napon leszek diktátor”, ha újraválasztják elnöknek, ezt mind a támogatói, mind az ellenfelei komolyan vették. Néhány támogatója még azt is elfogadta, hogy olyan elnökünk van, aki „megtorlásként visszaélne a hatalommal", még ha csak egy napig is, míg a többiek nem tették felelőssé őt ezért a bejelentéséért, és továbbra is támogatják őt.

Különösen a demokraták vették komolyan. Nyolc hónappal Trump nyugtalanító ígérete után Kamala Harris a választási kampányában diktátornak bélyegezte őt, ha visszaköltözne a Fehér Házba. „Trump diktatúrává akarja változtatni a demokráciánkat" – figyelmeztetett a demokrata elnökjelölt július elején Las Vegasban.

Trumpnak a választások előtti felmérésekben elért, folyamatosan magas támogatottsági mutatói megerősítik, hogy a tavaly decemberi nyilatkozata - miszerint diktátor lesz, ha csak egy napra is - nem ártott neki. Valószínűleg abban is reménykedik, hogy a világ diktátoraihoz és diktatúráihoz való jóindulatú hozzáállása sem fog ártani neki. Lehet azonban, hogy ez a tendenciája mégis fontos kritérium lesz a novemberi elnökválasztáson?

A választókat érdekli a külpolitika

Az amerikaiakat már jobban érdekli a külpolitika, mint évtizedekkel korábban. Egy idei felmérés szerint 40 százalékuk a külpolitikát tartja az öt legfontosabb kérdés egyikének, amellyel a leendő elnöknek és kormányának foglalkoznia kell.

„A kulcsfontosságú külpolitikai kérdésekkel kapcsolatos megosztottság - az ukrajnai háborútól kezdve a gázai háborúig - kulcsfontosságú szerepet játszhat a 2024-es elnökválasztás kimenetelének meghatározásában" - mondja Michael Cox, az LSE nemzetközi kapcsolatok professor emeritusa.

Trump talán alábecsülte az amerikaiak érdeklődését országuk külpolitikája iránt, mivel a diktátorok és autokratikus rezsimek iránt nyilvános vonzalma, amelyet az elnöksége alatt mutatott, a választási kampány során sem változott. Ez a külpolitikai vezetési stílus megerősítette Trump 2016-os választási győzelme előtt tett bejelentését, miszerint a diplomáciát úgy fogja vezetni, mint a saját cégét, és üzleteket fog kötni.

Üzletkötés

A kampányígéretek szerint Trump nem fog változtatni ezen a stratégián, ami azt is jelenti, hogy továbbra is közvetlen és szoros kommunikációt folytat a globális autokratákkal.

Tavaly december óta kitartóan ismételgette, hogy az ukrajnai békét „24 órán belül elintézheti", mivel elég lenne beszélnie Oroszország és Ukrajna elnökével. Ez a kijelentés még Moszkvában sem aratott osztatéan sikert: Oroszország ENSZ-nagykövete, Vaszilij Nebenzia - akinek kormánya azt szeretné, ha Trump visszatérne a Fehér Házba -, július elején kijelentette, hogy „az ukrán válságot nem lehet egy nap alatt megoldani".

Trump tábora védelmébe veszi azt a tendenciáját, hogy az amerikai külpolitikát úgy hajtja végre, hogy világszerte autokratákkal köt alkukat. Ez lényeges része Trump politikájának, amely szakít azzal, ahogyan Washingtonban hagyományosan politizálnak.

„Trump soha nem törekedett arra, hogy a washingtoni külpolitikai establishment javára „Trump-doktrínát" hirdessen. Nem dogmákhoz, hanem saját ösztöneihez és hagyományos amerikai elvekhez ragaszkodik, amelyek mélyebben gyökereznek, mint az elmúlt évtizedek globalista ortodoxiái" - írta nemrég Robert C. O'Brien, Trump egyik nemzetbiztonsági tanácsadója a Foreign Affairs című folyóiratban.

Egy ember ösztönös megérzése a részletes stratégiák és politikák ellen egyértelműen jelzi, hogy Trump -, amennyiben újra ő lesz az Egyesült Államok elnöke - továbbra is úgy fog foglalkozni a nemzetközi kapcsolatokkal, hogy nem sokat törődik az amerikai intézmények munkájával és hozzáállásával, amelyeknek pedig éppen ez a feladata.

Trump külpolitikája ráadásul az évtizedek óta ismert amerikai jelenlét megroppanásához vezetne a világban. O'Brien bírálta a jelenlegi Biden-kormány elkötelezettségét a „szabályokon alapuló nemzetközi rend" védelme mellett, és ezt a fogalmat "kitalált absztrakciónak" nevezte.

Szabályalapú rend, mint kifogás

Ez az álláspont nagyon közel áll Moszkva nézeteihez, amely az Ukrajna elleni agresszióját többek között a második világháború után létrehozott „szabályalapú világrend" igazságtalanságával indokolja, amelyet Putyin a „gyarmati gondolkodásmód termékének" nevezett.

Trump álláspontja ráadásul egybeesik Kína ellenállásával a globális kapcsolatok jelenlegi modelljével szemben. Hszi Csin-ping uralkodását egy új, decentralizáltabb globális rend előmozdítása jellemzi, amelynek érthető módon Kína lenne a támogatója.

Mi több, sok demokrata sem vitatja már az úgynevezett „szabályokon alapuló világrend" hanyatlását. „A régi, szabályokon alapuló nemzetközi rend már nem igazán létezik" - írta nemrég Ben Rhodes, a Barack Obama-kormányzat amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó-helyettese.

„Az olyan alapvető intézmények, mint az ENSZ Biztonsági Tanácsa és a Kereskedelmi Világszervezet, gúzsba vannak kötve a tagjaik közötti nézeteltérések miatt. Oroszország elkötelezett az USA által megerősített normák megbontása mellett. Kína elkötelezett a saját alternatív rendjének kiépítése mellett" – érvel Rhodes.

Trump ragaszkodása a washingtoni „mocsár lecsapolásához" - legalábbis ami a külpolitikát illeti – viszont nem jelent mást, mint indoklást arra, hogy a külügyekkel ismét olyan módon foglalkozzon, amely sokkal közelebb áll a világ autokratáihoz, mint az amerikai demokráciához.