Franciaország megvédené Dániát egy amerikai támadástól

Padlógázzal indult az év nem csak hazánkban, hanem a világban is. Kontinensünk kővé válva hallgatta Donald Trump keddi sajtótájékoztatóját Mar-a-Lagóban, ahol Dániát büntetővámokkal fenyegette meg abban az esetben, ha az nem mond le Grönlandról és nem volt hajlandó kizárni, hogy a világ legnagyobb szigetének megszerzése érdekében az amerikai hadsereg bevetésre kerülhet.

Válaszul Jean-Noël Barrot francia külügyminiszter szerdán kijelentette, hogy az EU nem fogja megengedni, hogy más országok megtámadják szuverén határaikat.

Szétfoszló NATO

Miközben Oroszország népirtó inváziója folytatódik Ukrajna ellen és háború dúl a Közel-Keleten, Trump úgy döntött, hogy egy NATO-szövetségesét fenyegeti meg egy lehetséges invázióval. Trump kijelentésével, miszerint „Szükségünk van Grönlandra a nemzetbiztonság érdekében”, ugyanazt az indoklást alkalmazza, amelyet Oroszország használ, amikor más országokba tör be – és a „biztonsági aggályokat” használja fel ürügyként az agresszióra.

A dán Berlingske nevű lap mindenesetre bevallja, hogy nem csak Trump hibája, hogy idáig jutottunk:

„Dánia mint sarkvidéki nagyhatalom kudarcot vallott. Mert bizony kül- és védelempolitikai irányítással és felelősséggel rendelkezik Grönland stratégiailag kulcsfontosságú 2,1 millió négyzetkilométeres területéért. Márpedig Dánia túl sokáig nem fogta fel, hogy ez a felelősség mivel jár. Alábecsültük Grönland biztonsági szükségleteinek fontosságát – és pontosan ez az, amit Trump most érvként használ, hogy az USA átvegye az irányítást. Dánia eddig nem fektetett be a megfelelő biztonságba. Nagyhatalom voltunk, de úgy viselkedtünk, mint egy kisebb állam”.

Pekingben és Moszkvában azonban bizonyára pezsgőt bontottak Trump szavaira, hiszen a grönlandi akarattal ellentétes megoldás belengetése után Kína akár joggal növelhetné a szorítást Tajvannal szemben – mondjuk egy tengeri blokáddal –, de tulajdonképpen saját koordináta-rendszerében Vlagyimir Putyin is jogosan nézhette ki Ukrajnát.

Trump és csatlósa, Elon Musk a megosztottság szítása, a NATO-szövetségesek katonai invázióval való fenyegetése, a szélsőjobboldali szélsőséges pártok támogatása és népszerűsítése – amelyeknek Oroszország logisztikai és pénzügyi támogatást nyújt –, valamint az olyan szövetségesek, mint az Egyesült Királyság, Németország és Kanada destabilizálása révén ezek a lépések közvetlenül összhangban vannak a Kreml céljaival.

A NATO aláásásának és az orosz érdekekhez való igazodásnak a következményei nemcsak az amerikai biztonságot veszélyeztetnék, hanem a nyugati szövetséget is gyengítenék, és a tekintélyelvű rezsimek szabadon kihasználhatnák ezeket a megosztottságokat.

Trump gyakorlatilag kijelentette, hogy vége annak a korszaknak, amelyben az amerikai militarizmus műveleteit bármilyen jogi korlátozás vagy a „nemzetközi jog” kötné. Mostantól a dzsungel törvénye érvényesül, amelyben Tuküdidész mondása alapján „az erősek azt teszik, amit tenniük kell, a gyengék pedig elfogadják, amit el kell fogadniuk”.

Vissza a múltba!

Valójában Trump szótárából és világképéből hiányzik a szilárd jogrendre épülő nemzetközi kapcsolatok rendszere. Arthur L. Herman történész már 2017-ben, Trump első elnöksége alatt megállapította, hogy az egykori ingatlan-spekuláns stratégiája az 1917 előtti világot jeleníti meg újra: egy anarchikus nemzetközi arénát, ahol minden szuverén állam – legyen kicsi, vagy nagy – a fegyveres erejére kell, hogy támaszkodjon a saját biztonsága érdekében. Herman szerint ebben az új korban az erősnek van igaza és a nagyhatalmak óhatatlanul dominálják a kisebbeket.

Az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államok a katonai beavatkozásait az „emberi jogok” és a „nemzeti önrendelkezés” nyelvén, vagy – ahogy George W. Bush tette a terrorizmus elleni háború megindításakor – a „terrorizmusra” adott válaszként csomagolta be. Trump azonban eltekint az amerikai katonai, terjeszkedő műveleteinek minden önzetlen vagy védekező látszatától. Szerinte Washington rendelkezik a legnagyobb, legerősebb katonai és jelentős gazdasági hatalommal, és ezt arra fogja használni, hogy „szövetségeseitől” lényegében birodalmi adót hajtson be, ami területi terjeszkedéssel és annektálással párosul.

Trump meggyőződése, miszerint az Egyesült Államoknak a saját befolyási övezetében uralkodnia kell, szintén fontos utalás arra, hogyan kezelné a kulcsfontosságú globális gócpontokat, beleértve az ukrajnai háborút és potenciálisan akár Tajvant is. Trump fenyegetései az egyik külpolitikai érvelését konkretizálják: minden országnak agresszívan, egyoldalúan kell követnie a céljait oly módon, hogy abból elkerülhetetlenül az olyan erős, gazdag nemzetek, mint az Egyesült Államok, profitáljanak.

Grönland és a geopolitikai csatározások

A klímaváltozás miatt a csupán 57 ezer lakosú Grönland már évekkel ezelőtt a geopolitikai csatározások középpontjába került. Peking aktívan dolgozik Grönland becserkészésén, de Dánia – amely országnak vétójoga van grönlandi nemzetbiztonsági kérdésekben – eleddig keményen áthúzta a kínaiak számításait. 2017-ben Koppenhága biztonsági aggodalmakra hivatkozva elutasította a kínai General Nice Group bányavállalat ajánlatát egy elhagyott grönlandi haditengerészeti kikötő megvételére. 2018 szeptemberében pedig 3 grönlandi reptér felújítását Nuuk (a grönlandi főváros) inkább a dánokra bízta, mint a kínaiakra.

Nem volt véletlen, hogy Trump elnök 2018 nyarán kérte Koppenhágától a 2 166 000 négyzetkilométeres Grönland eladását – általános felháborodást okozva Dániában.

Nem igazán ismert széles körben, de miután a náci Németország lerohanta Dániát, az amerikai csapatok birtokba vették Grönlandot, megelőzve, hogy ott Berlin repteret építhessen, és onnan esetleg amerikai városokat bombázhasson. A háború végén Truman elnök 100 millió dollárnyi (mostani áron 1,3 milliárd dollárnyi) aranyat ajánlott Grönlandért, amelyet Koppenhága elutasított.

De a két ország Grönland északi részén már a világháború alatt létrehozta a Thulei Légibázist, amely napjainkban főképp űrvédelmi feladatokat lát el, köztük az ellenséges ballisztikus rakéták észlelését. A légibázis az USA legészakabban fekvő támaszpontja és egyben az egyetlen, amely az Északi Sarkkör fölött helyezkedik el.

Mint Trump elképesztő stílusú bejelentése is elárulja, Washingtont természetesen nem tántorítja el az akkori dán visszautasítás. 2020 júniusában hét fővel újranyílt az amerikai konzulátus a szigeten (1940 és 1953 között működött korábban). Dánia akkorra végre felébredt, és 2019-ben első alkalommal helyezte Grönlandot a nemzetbiztonsági stratégiájának legkiemeltebb helyére.