Az előrejelzettnél némileg gyengébb eredménnyel, de megnyerte a vasárnapi szövetségi parlamenti választásokat a CDU-CSU Németországban. A szavazatok összeszámlálása után, hétfőre virradó éjjel közölt előzetes végeredmény szerint a jobbközép pártszövetség a voksok 28,5 százalékát szerezte meg, a pártokra leadott szavazatokat tekintve.
A második helyen a radikális jobboldali, populista Alternatíva Németországért (AfD) végzett 20,8 százalékkal, míg a kormányzó szociáldemokraták (SPD) a harmadik helyre szorultak (16,4 százalék). Bekerültek a Bundestagba a Zöldek (11,6 százalék) és a Baloldal (8,8 százalék) is.
Ugyanakkor hajszállal elvétette az 5 százalékos bejutási küszöböt a Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW, 4,97 százalék), és nem került be a kormányból tavaly ősszel kivált liberális párt sem (FDP, 4,3 százalék).
Nézzük a választások öt legfontosabb fejleményét!
1. A nagy pártok kaptak még egy utolsó esélyt
Az ellenzékben lévő CDU-CSU nyert, de még így is történetének második legrosszabb eredményét érte el – hol vannak már azok az idők, amikor 40 százalékkal húzta be a választásokat! A kormányzó SPD pedig történetének legrosszabb eredményét szállította – ezzel az emberek ítéletet is mondtak az elmúlt bő három év kormányzati teljesítményéről.
Fotó: MTI/AP/Markus Schreiber
A sors fura fintora, hogy a két centrista pártnak még így is többsége lesz a parlamentben, mivel végül sem a BSW, sem az FDP nem ugrotta meg a bejutási küszöböt. Kormányt persze csak akkor tudnak alakítani, ha össze tudják hangolni a programokat, ami nem lehetetlen, de nem is könnyű feladat.
Friedrich Merz, a CDU-CSU kancellárjelöltje például a kampányban kőkemény bevándorláspolitikát (állandó határellenőrzés bevezetése, illegálisan érkezők visszafordítása a határon, tömeges kitoloncolások) ígért, és jelezte, hogy ebből nem fog engedni. Ukrajna-támogatását tekintve pedig továbblépne az eddigieknél, és akár Taurus-rakétákat is szállítana az ukrán hadseregnek – erre a Scholz-kormány nem volt hajlandó.
Merz a választások előtt a Bundestagban tartott beszédében jelezte: ez az utolsó lehetőség, hogy a centrista pártok megtartsák és visszanyerjék a választók bizalmát, és érdemben kezeljék a sajnos nagyon is valós migrációs és gazdasági problémákat. Ha ez nem sikerül, akkor megeshet, hogy 2029-ben a kancellárt már Alice Weidelnek hívják majd.
2. Az AfD országosan is tényező lett
A 2021-es választásokon az AfD még „csak” a voksok alig több mint 10 százalékát szerezte meg, most viszont megduplázta eredményét – 20,8 százalékot ért el, azaz 152 (!) képviselőt küldhet majd a német törvényhozás alsóházába.
A mainstream politika által szélsőjobboldalinak kikiáltott pártra a szavazók több mint 20 százaléka, azaz több mint 10 millió ember voksolt – ennyi szélsőjobboldali ugyanakkor nyilván nincs Németországban.
A magát konzervatív-libertáriánus erőnek tartó párt sikeresen szólította meg a mainstream pártokból és a mainstream médiából kiábrándult szavazókat, és/vagy azokat, akik aggódnak az illegális migráció negatív hatásai miatt.
Fotó: MTI/AP/Michael Probst
A Bild elemzése szerint a párt 2021-hez képest a legtöbb voksot (1,8 milliót) az eddig nem választók körében szerezte. 830 ezer szavazót csábított el a CDU-tól, 750 ezret a liberálisoktól, 630 ezret pedig az SPD-től.
Az AfD ugyanakkor egyelőre szinte biztosan nem kerül hatalomra, mivel a CDU-CSU is kizárta vele az együttműködést.
3. Kelet-Németország bekékült
Első hangzásra hihetetlennek tűnik, de igaz: Kelet-Németországban (tehát az egykori NDK-ban) szinte az összes (!) választókörzetet az AfD nyerte meg, és messze a legerősebb politikai erő lett.
Türingiában a párt a voksok csaknem 40 százalékát kapta – ebben a tartományban a frakcióvezetője az a Björn Höcke, akit a szélsőjobb szárnyhoz sorolnak szakértők. Szászországban és Szász-Anhaltban 37-37, Mecklenburg Elő-Pomerániában 35, Brandenburgban 32,5 százalékos eredménnyel nyert az AfD.
4. Radikalizálódik a társadalom
Nem csak a radikális jobb-, hanem a radikális baloldal is erősödött: a Baloldal (Die Linke) 8,8 százalékot ért el, azaz csaknem 4 százalékponttal növelte népszerűségét 2021-hez képest.
Mindez azt jelzi, hogy mélyülnek az árkok a német társadalomban, egymással szöges ellentétben lévő narratívák feszülnek egymásnak, a centrumpártok pedig egyre vékonyabb jégen táncolnak – azaz valóban óriási felelőssége lesz a Merz-kormánynak (ha sikerül megalakulnia), hogy megállítsa ezeket a trendeket, és megőrizze a társadalmi békét.
Nem jutott be ugyanakkor a parlamentbe a Sahra Wagenknecht által alapított, szakadár BSW – ehhez mindössze 14 ezer voks hiányzott. Wagenknecht, aki korábban a Die Linke politikusa volt, szintén arra figyelmeztetett: ha a német politikai elit nem hallja meg az emberek hangját, azzal saját bukását készíti elő.
Fotó: MTI/EPA/Martin Divisek
5. Az Orbán-kormány sok jóra nem számíthat
Az, hogy milyen kormány alakul majd, nekünk sem mindegy, hiszen Németország Magyarország legfontosabb gazdasági-kereskedelmi partnere.
Orbán Viktor már a választás előtt „voksolt”, hiszen hivatalában fogadta és hosszasan méltatta az AfD vezérét, Alice Weidelt. Hétfő reggel pedig az X-en gratulált neki a választási eredményhez – Friedrich Merznek ugyanakkor mindeddig nem gratulált a győzelemhez.
A magyar-német viszony kormányzati szinten meglehetősen hűvösen alakult az elmúlt években, mégha voltak is személyes Orbán-Scholz találkozók Berlinben.
A magyar kormány egy Merz-kormánnyal sem járna jobban, hiszen az általa vezetett CDU annak az Európai Néppártnak az egyik alappártja, amelyből anno gyakorlatilag kipenderítették a Fideszt. Vezetőjét, a CSU-s Manfred Webert pedig szinte naponta szidja a magyar kormánypropaganda.
Ráadásul a CDU-vezér erősen Ukrajna-párti politikus és elkötelezett az EU mellett is, tehát ebben a tekintetben is különbözik a magyar miniszterelnöktől. A kevés közös nevező egyike a szigorú bevándorláspolitika.
Mindenesetre legkésőbb bő egy év múlva itthon is választásokat tartanak, ami szintén változásokat és egy új kormányt hozhat.
Berlini tudósításunkat itt olvashatják:
Rejtélyes sor a háttérben. 
