„Az emberek nagy többsége iszonyattal fogadja azt, ami itt, Berlinben a politikai színtéren történt az elmúlt napokban. Azok a pártok, amelyeknek három év alatt szörnyű kormányzati politikával sikerült elérniük, hogy az AfD népszerűségi mutatói megduplázódtak, most hősies antifasisztának állítják be magukat. Az aschaffenburgi szörnyűséges erőszakos bűncselekmény, a rendőrségünk, az iskoláink, az egészségügyi rendszerünk túlterheltsége és minden, az embereket sújtó probléma ellenére most nem arról folyik a vita, hogy miként tudjuk megoldani ezeket a problémákat, hanem arról, hogy ki kivel szavaz itt a Bundestagban. De hát ez abszurd! Az ember csak fogja a fejét!”
Ezeket a nagyon is megfontolandó vádakat vágta Sahra Wagenknecht, egy szakadár baloldali politikus képviselőtársai fejéhez a német parlament alsóházában, a Bundestagban múlt pénteken, a migráció szigorításáról szóló, óriási port kavart törvényjavaslat vitáján. (Az érzelmekkel fűtött felszólalását érdemes videón is megnézni.)
Wagenknechtet nehéz lenne jobboldali elhajlással vádolni, hiszen – amíg létre nem hozta saját pártját, a Sahra Wagenknecht Szövetséget (BSW) – a radikális baloldali Die Linke (Baloldal) képviselője volt, és alapvetően balos, elitellenes nézeteket képvisel.
Most azonban kikelt szociáldemokrata és zöld képviselőtársai ellen, akik szerinte képmutató módon hisztériát keltenek egy politikai „összefogás” miatt, ahelyett, hogy szembenéznének a mindennapok valós problémáival.
Fotó: MTI/AP/Markus Schreiber
Egy botrány háttere
A sztori röviden: múlt hét elején – egy héttel azután, hogy a bajorországi Aschaffenburgban egy pszichikailag zavart, az országból korábban kiutasított afgán bevándorló halálra késelt egy kétéves kisgyereket és egy középkorú férfit egy parkban fényes nappal – a CDU-CSU beadványt nyújtott be a Bundestagnak, amely jelentősen szigorította volna a bevándorlási szabályokat.
A jobbközép pártszövetség, amely magasan vezeti a közvéleménykutatásokat és a februári előrehozott parlamenti választások toronymagas esélyesének számít, állandó határellenőrzés bevezetését javasolta, valamint azt, hogy a határról – az eddigi gyakorlattal ellentétben – fordítsanak vissza minden illegális, azaz belépésre nem jogosult menedékkérőt, és gyorsítsák fel a maradásra nem jogosultak kitoloncolását.
A beadványt a parlament alsóháza múlt szerdán első olvasatban 348 igen szavazattal, 345 ellenében és 10 tartózkodás mellett elfogadta. A CDU-CSU 187 képviselője mellett igennel szavazott 80 liberális és 6 frakción kívüli honatya, valamint a bevándorlásellenes Alternatíva Németországért (AfD) 75 képviselője is. Nemmel voksoltak a jelenlegi kormánypártok (szociáldemokraták, Zöldek), valamint a Baloldal nevű párt képviselői.
A beadvány elfogadása óriási botrányt keltett a német mainstream pártok és a média körében – elsősorban nem is a migráció tervezett jelentős szigorítása, hanem amiatt, hogy azt az általuk szélsőjobboldalinak tartott AfD támogatásával fogadták el. Ilyesmire itt korábban még soha nem volt példa. (Az vita tárgya, hogy az AfD valóban szélsőjobboldali vagy „csak” simán populista jobboldali párt – ők maguk egyébként konzervatív-liberális erőként definiálják magukat.)
A tiltakozók történelmi napról, botrányról és egy tabu megtöréséről beszéltek, és figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy a beadványt a liberális és a BSW-képviselők is megszavazták, valamint azt is, hogy Friedrich Merz, a CDU elnöke már a voksolás előtt élesen és egyértelműen elhatárolódott az AfD-től, és az ország érdekére hivatkozva kérte minden képviselőtől a javaslat támogatását.
Még Merkel is megszólalt
A felzúdulás komolyságát jelezi, hogy még Angela Merkel – aki mintegy két évtizedig évig volt a CDU elnöke és 16 évig Németország kancellárja, és aki a 2015-ös migrációs válság idején megnyitotta a határokat menedékkérők tömegei előtt – is megszólalt (pedig a nagypolitikából távozása óta csak nagyon ritkán teszi ezt), és közleményében élesen bírálta Merzet. Szerinte hiba volt egy olyan helyzet előidézése, amely nyomán a beadvány az AfD szavazataival kapott többséget.
A tiltakozáshullám után előállt óriási nyomásnak alighanem komoly szerepe volt abban, hogy a Bundestag múlt pénteken, második olvasatban már elutasította a törvényjavaslatot 349 nem szavazattal, 338 igen ellenében.
Ezúttal egységesen csak az AfD szavazott igennel, a CDU-CSU képviselői közül 12-en nem voksoltak, a liberális képviselők negyede szintén nem vett részt a szavazáson vagy tartózkodott (2-en pedig nemmel szavaztak), a BSW 10 képviselőjéből pedig csak 7-en szavazták meg azt.
A törvényjavaslat elutasítását a kormánypártok megkönnyebbüléssel fogadták, hétvégén pedig több német nagyvárosban is tömegek tüntettek a „szélsőjobb” ellen – a migráció szigorítására tett kísérlet egyelőre elbukott.
A politikai elit vaksága
Mi mindennek a tanulsága? Talán az, hogy a német politikai elit megint célt tévesztett. Ahelyett, hogy a tömeges illegális migráció okozta, sajnos nagyon is valós problémák – bűnözés növekedése, ellátórendszerek túlterheltsége, társadalmi aggodalmak – enyhítésére tett volna érdemi lépést, a CDU-CSU-AfD „szövetséget” vette célba, és szélsőjobboldali veszéllyel riogat (pedig az AfD hatalomra kerülésére rövidtávon nincs esély, hiszen egyik párt sem hajlandó összefogni vele).
Mindezzel a politikai elit a kívánttal ellentétes hatást érhet el, és tovább erősítheti az AfD-t, amelyet már most is a szavazók mintegy ötöde támogat.
„Ez az önök átkozott politikájának az eredménye. És ezek a szavazók nem nácik. Ezeknek a szavazóknak legitim kívánságai vannak. És aki azt szeretné, hogy ez a párt, amelynek soraiban valóban vannak szélsőjobboldaliak és neonácik, és amely már Donald Trump németországi jobbkezének tekinti magát, ne legyen még erősebb, az jobban tenné, ha ezeknek a választóknak a kívánságait végre komolyan venné. És nem csak az övékét, hanem az emberek nagy többségének kívánságát is, amely a migráció korlátozásáról szól”, mondta Sahra Wagenknecht.
Ő szintén úgy véli, hogy a szavazás körül keltett hisztéria valójában az AfD malmára hajtja a vizet. Utalt arra, hogy ha ez így megy tovább, akkor 2029-ben (ekkor lesz a következő rendes parlamenti választás) az AfD adja majd a kancellárt – ő ezt nem szeretné.
Sahra Wagenknecht abszolút fején találta a szöget – üzenetét pedig korántsem csak Németországban lenne érdemes meghallani.
A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.
Moszkvának kell mondania valamit. 
