Kármentés majd katasztrófa az EU-Trump megállapodás

Donald Trump átfogó vámrendelete a következő lépés azon kereskedelmi politikájában, amely próbára teszi a világgazdaságot és az Egyesült Államok szövetségeseit is. Vajon ez milyen megvilágításba helyezi az Európai Unióval elért vámmegállapodást?

„Azt tapasztaltam, hogy a nagy és tartós éves amerikai árukereskedelmi hiányokban tükröződő körülmények szokatlan és rendkívüli fenyegetést jelentenek az Egyesült Államok nemzetbiztonságára és gazdaságára nézve, amelynek forrása egészben vagy jelentős részben az Egyesült Államokon kívül keresendő. Országos szükségállapotot hirdettem ki a fenyegetéssel kapcsolatban, és a fenyegetés kezelése érdekében további vámokat vetettem ki, amelyeket szükségesnek és megfelelőnek ítéltem” – írja a vámrendelet indoklásában Trump.

Trump behúzott egyet a világkereskedelemnek

A határidő lejárta előtt az Egyesült Államok és több ország – Vietnam, Japán, Indonézia, a Fülöp-szigetek, Dél-Korea és az Európai Unió – megállapodott a kölcsönös vámokban. Nagy-Britannia is megállapodást kötött, bár az országot nem célozták meg magasabb „kölcsönös” vámokkal. Washington nem véglegesítette a megállapodást a szomszédos Kanadával, de Trump megállapodott Mexikóval a termékeire kivetett meglévő 25 százalékos vám fenntartásáról – írja a France24. Csütörtök este azonban azok az államok is megtudhatták, milyen vámszintekre számíthatnak, amelyekkel nem született megállapodás, vagy amelyekkel a tárgyalások elakadtak.

A jelen rendelettel az elnök 10 és 50 százalék közötti vámokat vet ki összesen 69 kereskedelmi partnerre. A pénteki határidőt megelőzően bejelentett intézkedés értelmében például Brazília 50 százalék, India 25 százalék, Tajvan 20 százalék, míg Svájc 39 százalék vámtétellel néz szembe – számol be róla a Reuters. A rendeletben fel nem sorolt országból származó árukra 10 százalékos amerikai importvám vonatkozik, bár Trump korábban mondott olyat, hogy ez a mérték magasabb is lehet.

Trump Kanadával kapcsolatban külön rendeletet is kibocsátott, amely az USA–Mexikó–Kanada kereskedelmi megállapodás (USMCA) hatálya alól kivont termékek vámtarifáit 25 százalékról 35 százalékra emelte. Az amerikai elnök azzal vádolta Ottawát, hogy „nem működött együtt” a drogproblémát okozó fentanilnak az Amerikai Egyesült Államokba való beáramlásának a visszaszorításában –  jelentette a Reuters.

Ugyancsak csütörtökön Trump bejelentette, hogy további 90 nappal meghosszabbítja a Mexikóval folytatott kereskedelmi tárgyalásokat.

Stephen Brown, a City tanácsadó cégének, a Capital Economicsnak az észak-amerikai vezető közgazdászhelyettese szerint Trump elnök legutóbbi vámcsomagja azt jelenti, hogy az amerikai effektív vámtarifa mintegy 18 százalékra emelkedik a tavalyi 2,3 százalékról – írja a The Guardian.

Két tábor az EU megállapodás értékelésében

Az EU Amerikával kötött megállapodásának értékelése két táborra szakadt. Az egyik szerint Brüsszel kapitulált: engedett a legtöbb exportra kivetett 15 százalékos vámnak, a nagyszabású beruházásoknak és feladta megtorló stratégiáját, amely túl későn érkezett ahhoz, hogy számítson – írja az Euractiv a The Capitals hírlevelében.

Trump, szokásához híven, hangosan ünnepelt. Tárgyalója, Howard Lutnick, az Egyesült Államok kereskedelmi minisztere örömtől ragyogott, amikor a CNBC-ben azt mondták neki, hogy Franciaország és Németország felháborodott a megállapodáson.

A másik táborba azok tartoznak, akik úgy vélik, hogy a Bizottságot valójában a falhoz szorították, és a lehető legjobb megállapodást kötötte – ravaszul olyan befektetéseket ajánlott fel, amelyeket korábban nem tudott megszerezni, szándékosan hízelgett Trump egójának, és elfogadta a nyilvános megaláztatást, de eközben Ukrajna ügyében az elnök az EU harcias pártján maradt.

Trumpot gyűlölő amerikai kommentátorok, köztük Paul Krugman is, ezt a véleményt vallották, az amerikai alapítású Politico pedig von der Leyen „személyes diadalának” nevezte a megállapodást.

Rövid távon kármentés, de hosszú távon katasztrófa

Jean-Luc Demarty, aki nyolc évig vezette az EU Bizottságának kereskedelmi igazgatóságát, és első ciklusa alatt tárgyalt Trumppal, úgy tartja, hogy az EU a lehető legkevésbé rossz megállapodást kötötte – de csak azért, mert már meggyengítette saját tárgyalási pozícióját azzal, hogy nem vágott vissza sokkal korábban az Egyesült Államoknak.

„Ez a megállapodás rövid és középtávon a károk korlátozását szolgálja” – mondta, de az EU számára „hosszú távon katasztrófa, mert a Bizottság engedett Trump... maffiához közeli zsarolásának és kényszerítésének, akkor miért ne próbálnák meg mások, például Kína, hogy ők is kényszerítsék az EU-t?” – mondja a korábbi kereskedelmi diplomata.

Demarty azt az elképzelést is megkérdőjelezte, hogy Trumppal szembeni elnéző magatartás okos diplomácia lenne Ukrajna érdekében. „Egy bizonyos időpontban Trump feladja Ukrajnát, és megállapodást köt [Vlagyimir] Putyin orosz elnökkel” – mondta, figyelmeztetve, hogy az amerikai elnök jóindulatára építeni inkább szerencsejáték, mint stratégia.

Párizsban Emmanuel Macron elnök arra panaszkodott, hogy az EU-tól nem „félnek eléggé” ahhoz, hogy jobb megállapodást kössenek vele. És Macron szerint a történetnek még nincs vége.

De vajon ez egyáltalán valódi megállapodás-e?

A válasz bonyolultabb lehet, mint amilyennek látszik. Az EU-val még nincs jogilag kötelező érvényű megállapodás. Ursula von der Leyen és Trump közösen nyilatkoztak, de nincs szerződés, nincs jogszabály, nincs végrehajthatóság. Csak megegyezés. Még ha véglegesítik is, a megállapodást még mindig jóvá kell hagynia az EU Tanácsának, ami hetekig, vagy hónapokig is eltarthat.

Egyes elemzők arra is figyelmeztettek, hogy a megállapodás konkrétabb részei – amelyek magukban foglalják az EU azon ígéreteit, hogy 750 milliárd dollár értékű amerikai energiát vásárol, és 600 milliárd dollárt fektet be amerikai infrastruktúrába Trump elnökségének fennmaradó három évében – ingatag lábakon állnak, írja az Euractiv.

A Bizottság tisztviselői is azt állították, hogy ezek az ígéretek, amelyeket széles körben irreálisnak tartanak, és Brüsszel jogilag nem tud érvényesíteni, csupán „előrejelzések”, amelyek magáncégek „nagyon egyértelmű szándékain” alapultak.

Az ilyen megfontolások több elemzőt, köztük Paul Krugman Nobel-díjas közgazdászt is arra késztettek, hogy azt állítsák, Európa „hülyét játszott” Trumppal a tárgyalások során.

„Amit az EU valójában ígért a beruházásokra, az tulajdonképpen semmi, Nichts, rien” – írta Krugman kedden, hozzátéve, hogy az amerikai energia vásárlására vonatkozó ígéret hasonlóképpen „nem fog megvalósulni”.

Nehéz megmondani, mi a nevetségesebb: hogy az EU abban reménykedik, hogy Donald Trump betartja ígéretét, és csak 15 százalékos vámokat vet ki – vagy hogy egyáltalán nincs írásos megállapodás.

Az EU kétségbeesése rávilágít arra, hogy Trump milyen radikálisan alakította át a globális kereskedelem szabályait mindössze hét hónap alatt. Látható, hogy az USA a protekcionizmus felé fordul.

Összehasonlítva az Egyesült Államokkal megállapodást kötött többi országgal, Európa sem a legrosszabb, sem a legjobb helyzetben van. Az Egyesült Királyság, amely elsőként ért el megállapodást, 10 százalékos plafont kapott. A délkelet-ázsiai országokra a 20 százalékhoz közelebb eső ráták vonatkoznak. Ez egy kusza halmaz, amelyben az EU a középúton van.