Szokatlanul kemény hangnemet ütött meg Donald Trump múlt héten Moszkvával szemben, miután sokadik, Vlagyimir Putyinnal folytatott telefonbeszélgetése sem hozott érdemi eredményt.
Elszakadt a cérna
„Nagyon kellemesek a beszélgetéseink, aztán éjjel megindulnak a rakéták” – mondta arra utalva, hogy az elmúlt hetekben Moszkva a háború legkeményebb légitámadásait intézte Ukrajna ellen. „És ez csak egyre folytatódik” – panaszkodott.
Az amerikai elnöknek – úgy tűnik – elege lett abból, hogy semmire nem jut Putyinnal, ezért bejelentette: „komoly vámokat” vezet be Oroszországgal szemben, amennyiben 50 napon nem lesz békekötés. Részleteket nem közölt, de valószínűleg másodlagos vámokra gondolt, amelyek Oroszország kereskedelmi partnereit céloznák meg.
Sőt, Trump rátett még egy lapáttal: közölte azt is, hogy európai országok közvetítésével újabb amerikai fegyverszállítmányokat – köztük Patriot légvédelmi rakétákat – kaphat Ukrajna.
Mindez jelentős változásnak tűnik ahhoz képest, hogy idén tavasszal az Egyesült Államok egy rövid időre még fel is függesztette az ukrajnai fegyverszállításokat, Donald Trump pedig a diplomáciában csaknem példa nélküli kirohanást intézett Volodimir Zelenszkij ukrán elnök ellen a Fehér Házban.
De hogyan reagálhat minderre Vlagyimir Putyin, és mennyire veszi komolyan az amerikai ultimátumot?
Fotó: MTI/AP/Szputnyik/Orosz elnöki hivatal pool/Alekszandr Kazakov
Putyin fő célja továbbra is Ukrajna
Biztos válasz erre ugyan nincs, de elemzők szerint az orosz elnök számára az amerikai kapcsolat, ha nem is lényegtelen, de a jelen helyzetben csak másodlagos.
A legfontosabb az ukrajnai háborús célok elérése – márpedig ezen a téren orosz szempontból kedvezően alakul a helyzet.
Moszkva „csalódott és bosszús” amiatt, hogy „nem működött a dolog” az amerikai elnökkel, ugyanakkor „bármilyen várakozásai is voltak Putyinnak arról, hogy jó kapcsolata lesz Trumppal, ez mindig csak másodlagos a maximalista célokhoz képest Ukrajnában. Putyin számára az ukrajnai invázió létfontosságú”, mondta egy korábbi magasrangú Kreml-hivatalnok a The Guardiannek.
Azt pedig tudat alatt Moszkvában is sejtették, hogy túl sokat még akkor sem várhatnak egy amerikai elnöktől, ha azt Donald Trumpnak hívják.
„Moszkvában remény és várakozás volt arra vonatkozóan, hogy erős kapcsolatot kovácsolnak majd Trumppal. De alapvetően mindig azzal számoltak, hogy szigorodnak az amerikai szankciók, és folyamatosan mennek a fegyverszállítmányok Ukrajnába”, tette hozzá Tatjana Sztanovava, egy független orosz politikai elemző a brit lapnak.
Ami a washingtoni perspektívát illeti, Trump kénytelen volt konstatálni, hogy hosszas telefonbeszélgetései Putyinnal nem hoztak átütő eredményt. Sőt:
„Mikor hazamegyek, azt mondom a First Ladynek, hogy nagyon jót beszélgettem Vlagyimirral. Azt hiszem, célt értünk. Aztán bekapcsolom a tévét, vagy azt mondja nekem egy idő után: hát ez furcsa, mert épp most bombáztak le egy öregekotthonát”, mesélte az amerikai elnök.
Ígéretéből, „ha elnök leszek, 24 óra alatt befejezem a háborút”, tehát nem lett semmi – avagy, ahogy egy korábbi cikkünkben fogalmaztunk, szembejött vele a valóság: nemhogy béke nem lett, de még durvább lett a háború.
És korántsem mellékesen ez történt Gázában is, ahol a Trump beiktatása utáni tűzszünet rövid életűnek bizonyult: hetek óta szinte napi szinten érkeznek hírek arról, hogy izraeli katonák a segélyre váró tömegbe lőnek, miközben ismét gyerekek halnak meg az éhségtől a segélyek jelentős részének visszatartása miatt. Emberi jogi szervezetek már tavaly népirtással vádolták meg Izraelt, és a helyzet azóta sem javult érdemben. (A Netanjahu-kormány visszautasítja a vádat.)
Kettős játék
De visszatérve az ukrajnai háborúra, az orosz elnök továbbra is tartózkodik Trump kritizálásától, és egyelőre nem kommentálta a múlt heti bejelentéseit. Sőt, a Kreml más magasrangú tisztviselői sem támadták be az amerikai elnököt – még ha a brit lap szerint a színfalak mögött érződött is a frusztráció és elfogadás egyfajta keveréke.
Orosz tisztviselők egy része és háborúpárti bloggerek pedig a vártnál még enyhébbnek is tartják Trump fenyegetéseit.
Az 50 napos ultimátumot például úgy értelmezik, hogy addig Putyin szabad kezet kapott Ukrajnában – ebbe még egy nyári offenzíva is beleférhet.
Az orosz elnök nyeregben érezheti magát, hiszen a fokozódó támadások egyre inkább leamortizálják az ukrán védelmi erőket. Az oroszok érezhetően növelték a városok, köztük a főváros, Kijev elleni brutális légicsapásokat az elmúlt hónapokban, miközben csapataik lassan, de biztosan haladnak a stratégiai központok, köztük a kelet-ukrajnai Pokrovszk felé.
Elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy Putyinnak most, hogy becslések szerint már több mint 100 ezer katonát vesztett a háborúban, valódi győzelemre van szüksége – a megszállt területeket végérvényesen bekebelezné (miközben még Nyugatabbra tolja ki azok határát), megtiltaná, hogy a megcsonkított Ukrajna csatlakozzon a NATO-hoz, korlátozná az ukrán haderő jövőbeni létszámát.
Elemzők azt is hangsúlyozzák, hogy az orosz vezetés nem enged a nyomásnak – Putyin nem az a típusú vezető, aki gyengének fog mutatkozni. Azaz aligha várható, hogy látványosan behódol Trump követeléseinek.
Ugyanakkor – tesszük hozzá – a háború az orosz gazdaságot és társadalmat is erősen megviseli. Felmérések szerint az oroszok között is megugrott azok száma, akik szerint be kell fejezni a harcokat.
Mindezek miatt Putyin várhatóan folytatja az eddigi taktikát: továbbra is kerüli majd a konfrontációt Trumppal, miközben katonailag próbálja a maximumot kihozni a helyzetből – amíg ezt megteheti.
A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.
Kapitulációval érne fel Ukrajnának elfogadni az új béketervet. És ezt az oroszok és az amerikaiak is tudják. Kinek és miért érhette meg mégis kiszivárogtatni? 
