Kína és az arab világ egyre idegesebb az izraeli-iráni háború miatt

Az Iránnal szövetséges pekingi rezsim, valamint a közel-keleti államok különleges szerepet játszanak az iráni-izraeli háborúban.

Tekintsük át a különböző álláspontokat.

Kína tojástánca

Az ázsiai nagyhatalom számára a stabilitás a legfontosabb. Miközben a teheráni kínai nagykövetség már evakuálja honfitársait az 1150 kilométerre lévő türkmenisztáni határra, Hszi Csin-ping kedden szólalt meg először. „Minden félnek törekednie kell a konfliktus mielőbbi de-eszkalálására és a további eszkaláció megakadályozására” – mondta az elnök-pártfőtitkár.

Feltűnő, hogy Hszi nem kritizálta közvetlenül Izraelt, hanem homályos megfogalmazást választ. A kínai pártvezető végül bejelentette: „Kína kész konstruktív szerepet játszani a közel-keleti béke és stabilitás helyreállításában”. Ez azonban valószínűleg inkább csak egy diplomáciai kötelező kűr megtétele, mint bármi más.

A felszínen a kínai érdekek a Közel-Keleten egyértelműen megosztottnak tűnnek: Peking olajszükségletének 15 százalékát iráni olajból fedezi, míg Izrael, mint az Egyesült Államok közeli szövetségese, ideológiai ellenséget jelent. Bár ez az elemzés nem alapvetően téves, mégis hiányos: Kína tényleges szerepe az Izrael és Irán közötti háborúban sokkal ambivalensebb.

A kínaiakat lehet kritizálni, amiért masszív olajvásárlásaikkal fenntarthatóan támogatják az iszlám rezsimet. Jó néhány kritikus azt állítja, hogy a teheráni rezsim már összeomlott volna a Kínával folytatott kereskedelem nélkül.

Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy Peking valójában stratégiai érdekeket követ a konfliktusvonalak mindkét oldalán. Hiszen Kína a közelmúltban Törökországgal és különösen az Öböl-államokkal is intenzívebbé tette az üzleti kapcsolatait.

Ennek megfelelően az állami vezetés nem akarja magát fenntartás nélkül sem az egyik, sem a másik oldal mellé lecövekelni. Peking elsődleges célja a Közel-Keleten a stabilitás. Hiszen ha a háború miatt elzáródnának azok a hajóutak, amelyeken az óriási országba áramlik az olaj, azzal nemcsak Kína energiabiztonsága, hanem az ország gazdasági növekedése is masszívan veszélybe kerülne.

Irakot tüntetések rázzák meg

Az Iránnal való arab szolidaritás ellenére a Közel-Keleten eddig csak egyetlen olyan ország van, ahol az emberek az iszlám köztársaság támogatására vonultak az utcára, és hangosan demonstráltak az Egyesült Államok és Izrael ellen. A síiták szent városaiban, Kerbalában és Nadzsafban irakiak ezrei skandálták, hogy „Halál az USA-ra”, és Ali Hámenei iráni Legfőbb Vezető képeit tartották a magasba.

Akárcsak a múltban Szaddám Huszein, a teheráni ajatollahot most is csak külföldi katonai beavatkozással lehetne megdönteni. Az amerikai invázió által előidézett „rendszerváltás” Irakban 2003-ban több évig tartó polgárháborút váltott ki Mezopotámiában. Ezt követte az Iszlám Állam nevű terrorszervezet felemelkedése, amely nemcsak a Közel-Keletet, hanem Európát is traumatizálta a Párizsban, Isztambulban, Berlinben és Barcelonában elkövetett pusztító merényletekkel.

Irán arab szomszédjai határozottan aggódnak egy ilyen forgatókönyv miatt. Hámenei olyan utódja, akit az ország elfogadna, hogy összetartja a hatalmas, soknemzetiségű államot, egyelőre még nem látszik.

Szaúd-Arábia és testvérállama

A koronaherceg óvatosan beszél, hiszen Rijádban nagyon tartanak attól, hogy a konfliktus átterjedhet az országukra, ha az Egyesült Államok katonailag beavatkozna a konfliktusba. Ennek fényében a szaúdi királyi család igyekszik különösen barátságos szavakat használni, amikor a „testvéri Iráni Iszlám Köztársaságról” beszél, ahogyan azt nemrég, hétfőn is tette.

Valójában három évvel ezelőttig a szaúdiak Iránt tekintették főellenségüknek a térségben, és békeszerződést kötöttek Izraellel. A gázai övezeti pusztító háború azonban Rijád és Tel-Aviv elhidegüléséhez és az Iránhoz való közeledéshez vezetett.

A szaúdi védelmi miniszter, Khaled bin Szalman al-Szaúd herceg áprilisban ellátogatott Ali Hámenei iráni forradalmi vezetőhöz. A legfontosabb téma állítólag az Egyesült Államokkal folytatott nukleáris vita gyors tárgyalásos megoldása volt.

Katar egyértelműen Irán oldalán

„Izrael a Nyugat őrült barátja, aki képes cselekedni ott, ahol mások nem” – háborodott fel a dohai székhelyű Al Jazeera televízió az iráni izraeli légicsapások miatt. A csatorna éjjel-nappal tudósít a háború menetéről, és nem hagy kétséget afelől, hogy Irán oldalán áll.

„Ők a testvéreink” – idézik a katari emírt, aki eddig hiába igyekezett a színfalak mögött tűzszünetet elérni. A tudósításban figyelmen kívül hagyják, hogy az emírségben található a Közel-Kelet legnagyobb amerikai katonai bázisa.

Egyesült Arab Emírségek – a háború veszélyezteti a turizmust

Az ország el akar kerülni mindent, ami Iránban ellenséges cselekedetként értelmezhető. Elvégre az iszlám köztársaság csak egy jó órányi hajóútra van Dubajtól. Az emirátus a turizmusból és a nemzetközi üzletből él.

Egy háború miatti összeomlás pusztító lenne az Emírségek gazdasága számára. A „legrosszabb forgatókönyv” a Hormuzi-szoros Irán általi blokádja, amelyen keresztül a világ olajszállításának 20 százaléka halad. Félő a légtér hosszan tartó lezárása is, ha az Egyesült Államok a Perzsa-öbölbe telepített repülőgép-hordozóival Izrael oldalán háborút indítana Irán ellen.

Szíria figyelmen kívül hagyja a rakétákat

Ahmed al-Saraa, a népszerű dzsihadista követte az év elején a megbuktatott diktátort, Bassár el-Aszadot. Az új damaszkuszi rezsim az egyetlen az arab világban, amely eddig figyelmen kívül hagyta az Izrael és Irán közötti háborút.

„Bár a repülőgépek és rakéták minden éjjel átrepülnek a fejünk felett, ez nem a mi háborúnk” – mondta egy névtelenséget kérő damaszkuszi helyi megfigyelő a Közel-Keletre szakosodott „The Media Line” hírportálnak.

Libanon és Egyiptom a káosz miatti aggódik

Libanonban évekig fog tartani, mire kiheverik a tavaly őszi súlyos izraeli légicsapások következményeit. A Hezbollah vezetőjét, Hasszán Naszrallahot akkor Izrael likvidálta. Utódai pedig mindeddig hallgatnak a régi szövetségesük és finanszírozójuk elleni háborúról.

A síita szélsőséges szervezet – mondja Maha Jahja, a Carnegie agytröszt közel-keleti szakértője – egyfajta egzisztenciális válságban van. Ha most részt venne az Izrael elleni háborúban, az valószínűleg a szervezet végleges megszűnését jelentené. Az új libanoni elnök, Joseph Aoun azonban az X. platformon hangsúlyozta, hogy Izrael „nemcsak az iráni népet támadta meg, hanem minden nemzetközi erőfeszítést a közel-keleti stabilitás érdekében”.

Badr Abdel-Atti egyiptomi külügyminiszter osztja ezt az értékelést. Az izraeli támadások káoszba taszíthatják a Közel-Keletet – emelte ki. A „hatalom arroganciája” egyetlen nemzet számára sem hoz biztonságot” – tette hozzá.