Donald Trump elnök szerdán Rijádban találkozott Ahmed al-Sharaa szíriai elnökkel, egy nappal azután, hogy meglepetésszerűen bejelentette: feloldja a Damaszkusz elleni szankciókat, mondván, hogy ezzel „esélyt kapnak a nagyságra”. A Mohammed bin Szalmán szaúdi koronaherceg által rendezett találkozó Szíria legjelentősebb újbóli kapcsolatfelvételét jelenti a Nyugattal azóta, hogy 2024 végén összeomlott Bassár el-Aszad kormánya.
Több mint két évtized óta ez volt az első alkalom, hogy egy hivatalban lévő amerikai elnök találkozott egy szíriai államfővel. Erdogan török elnök virtuálisan csatlakozott a találkozóhoz.
Káncz Csaba is részt vesz lapcsoportunk, a Klasszis Média május 27-i befektetési konferenciáján:
Geopolitikai sakkjátszmák és ingadozó tőkepiacok – Hogyan pozícionáljuk befektetéseinket? Vegyen részt Ön is! Klasszis Befektetői Klub - részletek és jelentkezés >>
A témában a Klasszis Média május 27-én 17 órától geopolitikai szakértők, gazdasági elemzők, befektetési szakemberek részvételével tart rendezvényt.
A Fehér Ház követelései
Trump arra használta fel az alkalmat, hogy felszólítsa Szíriát az Ábrahámi Megállapodáshoz való csatlakozásra, és sürgette Damaszkuszt, hogy normalizálja a kapcsolatokat Izraellel a térség diplomáciai struktúrájának átalakítására irányuló szélesebb körű, az Egyesült Államok által vezetett erőfeszítés részeként.
Szíriát büntető amerikai és uniós szankciók terhelik, amelyek közül néhány több évtizedes múltra tekint vissza. Nem teljesen egyértelmű, hogy Trump az összes amerikai szankciót maga feloldhatja-e, mivel néhányat törvény ír elő – mondta Natasha Hall, a Center for Strategic and International Studies (CSIS) szakértője. De végrehajtási intézkedésekkel és mentesítésekkel elég sokat megtehet.
Fotó: AFP
Trump más módon is segíthet Szíriának, hiszen az ország az elmúlt hetekben Izrael légicsapásaival szembesült, és az Egyesült Államok nyomást gyakorolhatna Izraelre, hogy hagyja abba, vagy csökkentse a légicsapásokat. A gazdag közel-keleti országok befektetései segíthetnék Szíria újjáépítését. Ez létfontosságú, hiszen Szíria újjáépítése a becslések szerint 240-400 milliárd dollárba fog kerülni.
Hall megjegyzi, hogy Trump szankciókat feloldó bejelentésének ideje, helye és nagy nyilvánossága – amelyet második hivatali idejének első külföldi útja során tett, zöld utat adhat a potenciális Öböl- menti befektetőknek, akik eddig az Egyesült Államok hallgatólagos jóváhagyására vártak, hogy projekteket kezdjenek el Szíriában.
„Szíria számára ez nagy dolog, mert eddig nehéz volt pénzt bejuttatni az országba”, még azoknak a humanitárius csoportoknak is, amelyek már kaptak felmentést a szankciók alól, mondja Hall. Trump lépése „segíteni fog a civil szervezeteknek, de gyanítom, hogy a befektetőknek is”.
Törékeny egyensúly
Szíria nemzeti talpra állásának és a nemzetközi közösségbe való teljes visszatérésének – és a szankciók enyhítésére való törekvésének – egyik eddigi jelentős akadálya a belső béke törékenysége. Márciusban, miután egy rajtaütés 14 rendőrtisztet megölt, alavitákat (azt a kisebbségi szektát, amelyhez a megbuktatott diktátor, Bassár el-Aszad tartozik) mészároltak le a Latakia melletti tengerparti régióban. Sharaa ígéretet tett arra, hogy kivizsgálja és felelősségre vonja az elkövetőket. Április végén a szíriai drúz vallási kisebbség ellen irányuló újabb szektás erőszakcselekmények során legalább egy tucat embert öltek meg Damaszkuszban.
„Az ország új elnöke ... többször is megpróbálta megnyugtatni a szíriai vallási kisebbségeket, mondván, hogy békét és pluralizmust akar” – írja Robert F. Worth a The Atlantic című lapban. „Most váratlan könnyítést kapott gazdasági téren, amikor az Öböl-államokba látogató Trump elnök beleegyezett, hogy az összes Szíriával szembeni amerikai szankciót feloldják. Úgy tűnik azonban, hogy képtelen orvosolni azokat a strukturális hibákat, amelyek az elmúlt hónapok erőszakát táplálták. A fiatal állam túlságosan centralizált, és túlságosan függ a korábbi dzsihadistáktól, akiket nem tud ellenőrizni.”
Michael Young regionális szakértő nemrégiben a Carnegie Endowment for International Peace Diwan blogjában így érvelt: „A kérdés a többi kisebbség számára az volt, hogy »megállna-e az alavitáknál?«. A drúzokkal való leszámolás mindenki számára megmutatta, hogy nem tenné. Ez a legutóbbi incidens nem korlátozódott az erőszakra. A harcokat a spontán szektás ellenségeskedés megdöbbentő kiáradása kísérte a közösségi médiában: A drúzokat azzal vádolták, hogy összejátszanak Izraellel, hogy a rezsim korábbi lojálisaihoz csatlakoznak, hogy indokolatlanul támadják a biztonsági szolgálatokat”.
„A legutóbbi szíriai zavargások újra fellobbantották a vitát az országban élő kisebbségek sorsáról, és felkeltették a nemzetközi, valamint az izraeli figyelmet” – írta nemrég Armenak Tokmajyan béke-kutató, szintén a Diwan számára.
„A fejlemények megszemélyesítették Szíria sokrétű problémáit az Aszad-rezsim bukása óta. A probléma nem csupán a működő állam vagy a jogállamiság hiánya, hanem a bizalom mélységes hiánya.”
„Szíriát lényegében egy mészárlás, egy önbíráskodó gyilkosság választja el attól, hogy lángba boruljon” – mondja a CSIS munkatársa, Natasha Hall. „A válasz erre az, hogy ne külső, aljas befolyás szítsa ezeket a feszültségeket, hanem támogassuk Szíriát és a kisebbségi közösségeket az ország biztonsága érdekében”, amely „tele van traumával és kétségbeeséssel, fegyverekkel és kevés mással”.
Az átmeneti kormány még botladozik
A Trumppal való kézfogás hitet adhat Sharaa-nak. Ez sokat ér egy olyan időszakban, amikor még nem világos, milyen irányba fog fejlődni az ország.
Az új damaszkuszi vezetés még nem sok mindent csinált jól – de legalább nem is mindent rosszul. A hatalmas feladat hátterében ez óvatos optimizmusra ad okot. A szankciók az Egyesült Államok általi feloldása valószínűleg olyan elvárásokhoz kapcsolódik, mint például, hogy az új szíriai kormány ismerje el Izraelt – és vegye komolyan saját ígéreteit, azaz vonja be a kisebbségeket a politikai folyamatba.
A jelenlegi ismeretek szerint nem valószínű, hogy Szíria belátható időn belül liberális demokráciává válik. Ennek egyik oka, hogy nemcsak az iszlamizálódó Törökország – amely most gyakorlatilag kézben tartja a szír kormányt –, hanem az autokrata Szaúd-Arábia, amely szintén jelentős szerepet fog játszani Szíria újjáépítésében, ezáltal növelve befolyását Sharaa elnökre és környezetére. Bizony fennáll a veszélye annak, hogy a szíriai állam autokratikus, iszlamista befolyás alatt álló rendszerré alakul, amelyben a lakossági csoportokat diszkriminálják, és a személyes szabadságjogok nem játszanak szerepet.
A minimális stabilitás és a politikai befogadás valószínűsége azonban nő, ha a szíriaiak perspektívát látnak maguk és országuk számára. A külföldi befektetések és a nemzetközi pénzügyi piachoz való hozzáférés jelentősen hozzájárulhat ehhez. A szankciók feloldásáról szóló döntés valódi esélyt ad az új damaszkuszi kormánynak arra, hogy szavait tettekre váltsa. Ez tehát helyes és fontos amerikai lépés.
