2024 júliusában Keir Starmer bizonyos szempontból abban a helyzetben volt, amelyről minden politikus álmodik. Győzelme ugyanis egy pillanatig sem volt kérdés az Egyesült Királyság aktuális választásán, hiszen a brit társadalom nagy része gyakorlatilag bármit megtett volna azért, hogy leváltsa az országot tizennégy évig vezető, többek közt a Brexitért és az ország egészségügyi rendszerének leromlásért is felelős konzervatívokat (tory-k).
A társadalmi elégedetlenség rendkívül magas volt, a szavazók pedig kis túlzással egy átlagos piros londoni telefonfülkét is megválasztottak volna miniszterelnöknek, így Starmernek csak annyi volt a feladata a kampányidőszakban, hogy ne mondjon védhetetlen dolgokat.
Azt azonban azóta már tudjuk, hogy egy sikeres politikai ciklushoz nem elég annyi, hogy valaki a két rossz közül a jobb opció – avagy hogyan lett minden idők egyik legutáltabb brit miniszterelnöke egy olyan politikus, akit megválasztása előtt a „világ legunalmasabb embereként” is emlegettek, miután annyira nem volt karakteres?
Pocsék mezőny
A jelenlegi népszerűségi problémák megértéséhez fontos megjegyezni azt, hogy Keir Starmer sosem volt igazán a választók kedvence, a YouGov UK 2024 márciusában készült kutatása szerint a megkérdezettek 35 százaléka kedvezően, 53 százaléka kedvezőtlenül ítélte meg a munkáspárti vezetőt, ami valójában -18-as egyenlegnek felel meg. A kutatóintézet választás utáni elemzése is kiemelte, hogy közvetlenül a szavazás napja előtt továbbra is körülbelül -18-on állt a mutatója – vagyis még a földcsuszamlásszerű győzelem előtt is többen nem kedvelték, mint ahányan igen.
Ugyanakkor a munkáspárti jelölt még így is mérföldekkel jobban teljesített, mint bármelyik lehetséges kihívója: ugyanezen a felmérésen az akkori tory miniszterelnök, Rishi Sunak -50-es eredményt ért el, míg elődje, a csupán 45 napot az ország élén töltő Liz Truss -73-at ért el.
Starmer tehát egy nagyon gyenge mezőnyből emelkedett ki, emellett pedig az is a malmára hajtotta a vizet, hogy a választók kompetensek és biztonságosnak látták. Az Ipsos 2024. júniusi Political Monitor felmérése szerint a britek 46 százaléka gondolta úgy, hogy Starmer lenne „a legalkalmasabb miniszterelnök”, míg Sunakról csupán 22 százalék vélekedett így. Starmerhez többen társították az olyan tulajdonságokat is, mint a „rátermett vezető” (34 százalék) vagy a „jó ítélőképesség” (31 százalék). Ugyanakkor az Ipsos májusi-júniusi szavazási szándékadatai is egyértelműek voltak: a Munkáspárt több mint húsz ponttal vezetett a konzervatívok előtt, ami jól mutatta, hogy a párt támogatottsága jóval erősebb volt Starmer személyes népszerűségénél.
Általánosságban jellemző az, hogy közvetlenül a választások után a miniszterelnök – vagy egyes országokban az elnök – megítélése a csúcson jár, Starmer esetében ez a kezdettől hiányzott. Az alapvetően is hűvös fogadtatás mellett meghozott kormánydöntések pedig csak tovább erősítették a bizalmatlanságot.
Fotó: MTI/EPA/Neil Hall
A nyugdíjasok réme
Ahogy arról korábbi cikkünkben is írtunk, a brit lakosságot nem érték teljesen váratlanul a kormány lépései, azt ugyanis Starmer és pénzügyminisztere, Rachel Reeves a kezdettől fogva elismerte, hogy a költségvetés adóemeléseket és megszorításokat fog tartalmazni, amelyre indoklásuk szerint azért van szükség, hogy „kiegyensúlyozzák a toryk okozta 14 évnyi kárt”. A magyarázat azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy megnyugtassa a választókat, különösen úgy nem, hogy kiderült, a kormány hozzányúl a téli tüzelőanyag-támogatás rendszeréhez és átvizsgálja a jogosultságokat.
Reeves 2024 szeptemberében bejelentette, hogy a téli fűtéstámogatás – amely korábban univerzális juttatás volt a nyugdíjasok számára – 2024 telétől rászorultsági alapon jár majd.
A hatás sokkoló volt: az eredeti terv szerint akár 10 millió nyugdíjas teljesen elveszíthette volna a támogatást; a kormány nagyjából 1,5 milliárd font megtakarítást célzott meg, a döntést pedig a konzervatív kormányok túlköltekezését követő szükséges „pénzügyi korrekcióként” próbálta keretezni.
A lépés óriási felháborodást váltott ki, nyugdíjasszervezetek „hatékonyságnak álcázott kegyetlenséggel” vádolták a kormányt, a képviselők pedig százával kaptak olyan üzeneteket, amelyek szerint az idős választók attól féltek, hogy a tél közepén esnek el attól a támogatástól, amelyre több mint egy évtizede támaszkodtak. A megszorítás ellen végül Starmer pártján belül is fellázadtak, a 2024-es munkáspárti (labour) konferencián a tagság egy nem kötelező erejű határozatban elítélte a megszorítást, úgy hogy a miniszterelnök egy nappal korábban egységre szólított fel.
A brit sajtó gyakorlatilag egyöntetűen árulásként értelmezte a megszorítási terveket, amelyek homlokegyenest ütköztek a korábbi labour-kormányok alatt megszokott erősödő szociális támogatási rendszerekkel, a közvélemény-kutatások pedig gyors zuhanást mutattak a 65 év felettiek körében.
Starmer végül 2025 májusában hátrált meg, és bejelentette, hogy felülvizsgálják a korábban 11 500 fontos éves nyugdíjban megszabott határt, hogy még több rászoruló idős juthasson támogatáshoz – ez a lépés azonban már nem volt elég a bizalom helyreállításához. A YouGov májusi felmérése már aggasztó számokat mutatott: a britek 69 százaléka volt rossz véleménnyel a miniszterelnökről, szemben a 23 százalékos támogatói aránnyal.
Újabb döccenők a szociális rendszerben
A téli fűtéstámogatási rendszer átalakítása azonban csak kis hányada volt annak az átfogó folyamatnak, amely végleg Starmer ellen fordította a közhangulatot, a szélesebb jóléti reformok alapjaiban ingatták meg a labour hátországot. A 2025 márciusában bejelentett csomagot – amelyet a miniszterek „a jóléti rendszer egy generáción belüli legnagyobb átalakításaként” jellemeztek – sokan éles fordulatnak látták a fiskális szigor felé, épp akkor, amikor a választók többsége arra számított, hogy megerősítik a szociális védőhálót.
A program középpontjában a rokkantsági és betegségi ellátások teljes körű átalakítása állt. A kormány módosításokat javasolt a Personal Independence Payment (PIP) és más, rokkantsághoz kötött támogatások rendszereiben, amelyeket egy 1 milliárd fontos foglalkoztatási támogatási csomaggal egészített ki. A parlamentnek benyújtott hivatalos dokumentumok szerint a reform hosszú távon mintegy 4,8 milliárd fontos megtakarítást hozhatna a jóléti költségvetésben.
A brutálisnak tűnő összeg óriási felháborodást okozott a fogyatékosságügyi szervezetek és a szegénység ellen küzdő csoportok körében, ellátási szakértők becslései szerint akár 700 ezer, már most is szegénységben élő családot érinthettek volna a szigorúbb jogosultsági és felülvizsgálati szabályok.
A tervekre párton belül is jelentős ellenállás volt a válasz, így a nyomás alatt a kormány végül meghátrált. 2025 júniusának végén Starmer jelentős engedményt jelentett be: a legvitatottabb megszorítások csak az újonnan igénylőkre vonatkoznának, a már támogatásban részesültek nem, így a már segélyhez jutottak esetében nem szűkítették a jogosultsági kört.
A hagyományos labour szavazók – fogyatékkal élők, dolgozó szegény családok és a szociális ellátásokra támaszkodók – számára a tervezett, majd végül visszatáncolt szigorítás megerősítette azt a félelmet, amely már a fűtéstámogatási megszorítások óta érlelődött: hogy az új munkáspárti kormány nem társadalomvédelmi szemlélettel vezeti az országot.
A helyzeten az sem javított, hogy a kabinet nem volt hajlandó eltörölni a kétgyermekes támogatási plafont, amely korlátozza a második gyerekek után kapható támogatást. A szabályt évek óta keményen kritizálják a szegénységellenes szervezetek. Ennek megtartását különösen pikánssá teszi, hogy még a tory-kormány vezette be, így előzetesen annak egyértelmű visszavonását várták Starmeréktől.
Megbánták a választók
A More in Common és a UCL Policy Lab 2025-ös kutatásai szerint egyre erősödött a „megbántam” érzés a kulcsszavazók közt. Az alacsony jövedelmű választók körében Starmer támogatottsága egy év alatt mintegy 10 százalékponttal esett vissza, és különösen gyorsan terjedt a kiábrándultság az 50-64 évesek körében – akik jelentős számban szavaztak a pártra annak reményében, hogy a labour visszafordítja, nem pedig megszilárdítja a konzervatív évek jóléti szigorításait.
Nem kell még temetni a brit kormányt
Keir Starmer tehát nincs könnyű helyzetben, a folyamatos reformtörekvések miatt jelentős mélypontra került a megítélése, a YouGov december elsejei adatai szerint a brit választók 76 százaléka úgy gondolja, hogy rossz munkát végez miniszterelnökként, míg mindössze 15 százalék elégedett a teljesítményével.
Ugyanakkor korai még gyászceremóniát rendezni Starmerék számára, hiszen a következő választás az Egyesült Királyságban rendkívül messze van, majd csak 2029 áprilisában esedékes. Elemzők már a jelenlegi kormány megválasztása után figyelmeztettek arra, hogy a labour miniszterelnöke megszorítással kezdhet azért, hogy a későbbi, várhatóan már komolyabb választói támogatást élvező intézkedéseket a következő voksoláshoz közelebb időzítsék – erősen bízva a britek rossz memóriájában.
Több mint 200 bankvezető véleményét gyűjtötték össze. 
