Az amerikai haditengerészet kiterjedt hadműveleteket folytat az Ománi-öböl térségében – ugyan Iránnal e sorok írásának idején éppen tűzszünet van érvényben, de az amerikai hajók továbbra is fenntartják a Hormuzi-szoros, illetve az iráni kikötők „ellenblokádját”, ami folyamatos járőrözést követel.
A hajóknak azonban üzemanyagra, méghozzá jó sok üzemanyagra van szükségük. A tankolást alapvetően két módon lehet megoldani: kikötőkben, illetve a nyílt vízen. Normál esetben e térségben az amerikai haditengerészet saját bázisain oldaná meg a feladatot, ráadásul a régióban ugyebár egyvalami van igazán bőségesen: olaj. Csakhogy most nem lenne túl jó ötlet „beállni tankolni” egy kikötőbe.
A hadihajók légi és tengeri drónok, ballisztikus rakéták és más fenyegetések elleni védelmének egyik legfontosabb eleme ugyanis az, hogy helyzetük nem ismert az ellenség előtt, illetve folyamatos mozgásban vannak. Természetesen a fejlett haderőknek megvannak a módszereik hadihajók megtalálására és követésére, Irán azonban ilyen képességekkel csak korlátozottan rendelkezik, ahhoz pedig, hogy mondjuk egy ballisztikus rakétával eltaláljon egy hajót, gyakorlatilag valós időben kellene követni a helyzetét, és ezt folyamatosan közvetíteni a rakéta felé is.
Ezzel ellentétben egy bázison a hajó helyzete ismert, ráadásul egyhelyben áll – tökéletes célpontot kínálva tehát az ellenségnek. Irán pedig demonstrálta is, hogy képes csapásokat mérni a régió kikötőire, többször is károkat okozva civil és katonai kikötői létesítményekben is.
Bezárt a benzinkút
Mindez komoly és eddig ismeretlen kihívás elé állította az amerikai haditengerészetet.
„Az elmúlt 25 év nagy részében harcoltunk a Közel-Keleten, és ez a harc gyakorlatilag egy hatalmas benzinkút parkolójában zajlott. Irán tulajdonképpen bezárta ezt a benzinkutat. Így aztán igencsak kreatív módszerekkel kellett előállnunk a flotta ’újratöltésének’ kérdésére”
– magyarázta Robert Hein, az amerikai haditengerészet tengeri szállítási parancsnokságának (Military Sealift Command – MSC) tengeri műveletekért felelős parancsnoka.
A tengeri utántöltésre persze megvannak a specializált, katonai utántöltő tankerei az amerikai haditengerészetnek. Csakhogy ezekből egyrészt nincs elég, másrészt ezeket is rendszeresen újra kell tölteni, márpedig ha messze vannak az erre alkalmas, biztonságos kikötők, akkor ez is rengeteg időt és logisztikai erőfeszítést emészt fel.
Fotó: US Navy
A problémát az úgynevezett CONSOL (Consolidated Cargo Operations – megerősített teherszállító művelet) tankerek bevetésével igyekeznek megoldani. Ezek az MSC által lízingelt, civil tankhajók, amelyek fel vannak szerelve rakományuk a tengeren történő átadására alkalmas eszközökkel. A koncepció maga nem új, korábbi háborúk során is használt civil hajókat szállítási célokra az amerikai haditengerészet, de a hidegháború utáni években ezeket a képességeket háttérbe szorította az amerikai bázisok és szövetségesek világszerte kiépült hálózata.
A CONSOL tankerek használatát 2015-ben vezették be újra, de az Irán környéki vizeken minden korábbinál nagyobb léptékben használták ezt a megoldást. Hein arról beszélt, hogy a haditengerészet „futószalagot” alakított ki a tankerekből, amelyek folyamatosan köröznek a flotta egységei körül, és az olaj áttöltése után újabb fordulóra indulnak tartályaik újratöltésére.
Lassú és bonyolult művelet – de megéri
Ez egyébként nem egyszerű művelet. A hajóknak az áttöltés ideje alatt nagyjából azonos távolságra kell elhelyezkedniük egymástól, ez pedig azt jelenti, hogy a lassú, nehézkes, „tankhajóként forduló” tankhajók mozgását össze kell hangolni a flotta saját, jóval mozgékonyabb hajóiéval.
Márpedig egy ilyen utántöltő művelet hosszú órákig is eltart, különösen erre kifejlesztett, speciális felszerelés nélkül. Míg egy katonai tanker két óra alatt tölt fel üzemanyaggal egy rombolót, ugyanezt a mennyiséget egy CONSOL tanker nagyjából hat óra alatt tudja átpumpálni.
Fotó: US Navy
Jelenleg a CONSOL tankerek csak a flotta saját tankereit tudják feltölteni, hogy azok aztán saját, specializált eszközeikkel töltsék fel a hadihajók üzemanyagtartályait. De a tervek szerint hamarosan a CONSOL-okat is felszerelik hadihajók közvetlen utántöltésére alkalmas eszközökkel, ezzel is gyorsítva és egyszerűsítve a folyamatot.
Egyelőre 15 CONSOL tankerre számíthat az amerikai haditengerészet, de a parancsnokoknak egyértelmű, hogy ennyi nem lesz elég. Az Irán elleni hadműveletek igencsak kifeszítik a haditengerészet logisztikai képességeit, miközben más konfliktusok is zajlanak, illetve adódhatnak a jövőben.
Bővíteni kell
Ezért aztán az amerikai flottánál e kapacitások jelentős bővítését tervezik. A háttérben persze ott minden ilyen döntés mögött ott van az amerikai haditengerészet összes tervét befolyásoló tényezőként egy Kínával kialakuló nagyszabású konfliktus a csendes-óceáni térségben. Kína nagy hatótávolságú csapásmérő eszközei azt jelentik, hogy azon a hadszíntéren még nagyobb távolságban lennének veszélyben a flotta bázisai, miközben a hajókat a Csendes-óceán végtelen vizein is folyamatosan tankolni kellene.
A távlati tervekben pedig nemcsak a CONSOL flotta kibővítése, hanem a koncepció más területekre átvitele is szerepel.
„Most már tudunk CONSOL-lal üzemanyagot biztosítani, de el akarok jutni arra a pontra, hogy élelmiszert is lehessen CONSOL-lal biztosítani”
– mondta Hein.
(TWZ)
Rendkívüli időkben intézett beszédet. 
