Az Egyesült Államok néhány héten belül befejezi az iráni hadműveleteket, jelentette be még a hét elején az amerikai elnök. „Nagyon hamar távozni fogunk. (…) Lehet, hogy két héten belül, lehet, hogy három”, fogalmazott újságíróknak a Fehér Házban.
Sokkoló légicsapások – az utolsó fázis?
Az amerikai elnök szerda éjjeli, a nemzethez intézett beszédében nagyrészt megismételte a korábban a háború ügyében elmondottakat. Szerinte az amerikai hadsereg már majdnem teljesen elérte a célját, és „nagyon gyorsan” befejezi majd a munkáját.
Trump ezúttal is két-három hétről beszélt (bár határidőt nem említett), és „extrém kemény”, az energiainfrastruktúrát is érő csapásokkal, a „kőkorszakba való visszabombázással” fenyegette meg Iránt, ha nincs megegyezés. Egyúttal megróbálta „eladni” a háborút a választóknak, amely szerinte az iráni fenyegetés kiiktatása révén befektetés a jövőbe.
Pénteken valóban súlyos légicsapások érték Iránt, amelyek kettévágtak például egy hidat Karajban, és óriási robbanásokat jelentettek egy Isfahan városa melletti rakétabázis környékéről is. Irániak arról számolnak be, hogy az állandó bombázások miatt napok óta nem alszanak, az árak pedig elszálltak.
Fotó: Facebook/The White House
Bár az elnök szavait érdemes fenntartásokkal kezelni, a hét eleji bejelentés az eddigi leghatározottabb jelzés volt arra, hogy az Egyesült Államok valóban szeretné lezárni a február 28-án Izraellel közösen – nem mellékesen ENSZ-felhatalmazás nélkül, a nemzetközi jogot megsértve – indított háborút. Erre több indoka is van már az amerikai elnöknek.
Ketyeg az óra a törvényhozásban
Egyrészt körülbelül négy hét múlva lejár az a határidő, ameddig Trumpnak az amerikai törvények szerint be kell fejeznie a hadműveleteket, hacsak az amerikai Kongresszus máshogy nem dönt. Erről – ahogy arra Bendarzsevszkij Anton külpolitikai elemző felhívta a figyelmet a közösségi oldalán – az úgynevezett War Powers Resolution (háborús hatáskörökről szóló határozat) rendelkezik.
Ennek lényege, hogy a hadsereg főparancsnokaként is funkcionáló amerikai elnöknek a hadműveletek megindítása után 48 órája van arra, hogy értesítse erről a Kongresszust.
Onnantól kezdve az amerikai csapatok maximum 60 napig – azaz jelen esetben körülbelül április végéig – maradhatnak a háborús övezetben, azt követően 30 napon belül vissza kell vonni őket. (Ezzel nyilván az iráni vezetés is tisztában van.)
Ez alól csak két esetben kaphat kibúvót az elnök: ha a 60 napos határidőn belül a Kongresszus engedélyezi a katonai erő használatát vagy hadat üzen a másik félnek. Mostanáig egyikre sem került sor.
Elvileg persze vannak kiskapuk – az amerikai adminisztráció azzal szokott érvelni, hogy „önvédelmi jellegű” hadműveletekről van szó. Korábban pedig már több amerikai elnök esetében is előfordult, hogy ilyen-olyan indokkal megkerülte a határozatot.
Trump ugyanakkor belpolitikai okokból nem hagyhatja figyelmen kívül ezt a törvényt. Tehát két lehetősége van: az egyik, hogy felhatalmazást kér a Kongresszustól. „Ennek azonban hatalmas politikai kockázata van”, tette hozzá Bendarzsevszkij.
Bár jelenleg az amerikai törvényhozás mindkét háza enyhe republikánus többségű (a Szenátusban 53:45, a Képviselőházban 217:214 a republikánus és demokratapárti törvényhozók aránya), az iráni háborút még a republikánusok sem támogatják egységesen, és az idő előrehaladtával egyre kevésbé fogják (erről itt írtunk részletesen).
A kongresszusi felhatalmazás tehát korántsem biztos, az elutasítás pedig óriási blamázs lenne Trump számára.
A külpolitikai elemző ezért úgy véli, hogy Trump valóban megpróbálja április vége előtt lezárni a háborút – ebbe az irányba mutat a kedd éjjeli nyilatkozata is.
Elvileg a saját elnöki jogkörére és „önvédelemre” hivatkozva persze felhatalmazás nélkül is folytathatná a hadműveleteket, de ez belpolitikailag szintén egyre nagyobb kockázatot jelentene.
„A legnagyobb veszélyt a választók jelentik”, véli Bendarzsevszkij, utalva a társadalmi reakcióra és arra, hogy novemberben időközi választások lesznek az Egyesült Államokban. Ennek pedig az elnök szempontjából óriási a tétje: sikerül-e megtartani az enyhe többséget a törvényhozásban?
Háborúellenes hangulat
És akkor itt elérkeztünk a Trump szempontjából a háború lezárása mellett szóló másik – és alighanem nyomósabb – érvhez: a választókhoz. Akiket próbált meggyőzni a szerdai beszédében is.
A washingtoni központú, független Pew Research március 16. és 22. között, mintegy 3500 fő bevonásával végzett kutatásában mindenesetre azt állapította meg, hogy „az amerikaiak széles körben elítélik az amerikai katonai akciót Iránban”.
A megkérdezettek 61 százaléka vélekedett így, 44 százalék pedig erősen elítélte az akciót. Hasonló volt azok aránya (59 százalék), akik rossznak ítélik azt a döntést, hogy az Egyesült Államok katonai erőt alkalmaz Iránban.
A háborúra nemet mondók aránya a demokratapártiak és a hozzájuk hajló függetlenek között elsöprő, mintegy 90 százalék. Trump számára ugyanakkor figyelmeztető jel, hogy a republikánus vagy republikánusok felé hajlók között is jelentős, 30 százalék mondta azt, hogy nem ért egyet a konfliktuskezelés ezen módjával.
Az Ipsos március 27. és 29. között készített közvélemény-kutatása szintén azt állapította meg, hogy az amerikaiak 60 százaléka elítéli az Irán elleni katonai akciót. A Reuters által idézett felmérés arra is rávilágít, hogy az amerikaiak kétharmada szerint az Egyesült Államoknak hamar ki kellene szállnia az iráni háborúból, még akkor is, ha nem éri el a korábban kitűzött célokat.
És Trump szempontjából különösen érdekes, hogy még a republikánusok között is jelentős, 40 százalék a gyors kiszállást sürgetők aránya.
Mindez egyértelműen azt jelzi, hogy az amerikaiak többségét nem győzték meg azok a Trump-adminisztráció és Izrael által is hangoztatott érvek, miszerint Irán közvetlen veszélyt jelent a globális rendre és az Egyesült Államokra is. Azaz nem látják a háborúban az amerikai érdeket.
Azt ugyanakkor érzékelik, hogy az nagyon sok pénzbe kerül az amerikai adófizetőknek, már amerikai áldozatokat is követel (eddig 15 amerikai katona vesztette életét), súlyos gazdasági hatásait pedig már kezdik a bőrükön érezni: a benzin gallononkénti (1 gallon 3,785 liter) ára a hét elején négy dollár fölé emelkedett a tengerentúlon, ami több mint hároméves csúcs.
Mindeközben a háború iráni oldalon mintegy 1900, az izraelin mintegy 20 civil halálos áldozatot követelt eddig.
Trump: harcoljon más Hormuznál!
Mindez a háttere tehát annak, hogy Trump két-három héten belül be akarja fejezni a hadműveleteket. Ezzel kapcsolatban azonban maradt még jónéhány megválaszolatlan kérdés.
Kulcskérdés például, mit szól ehhez Izrael, amely anno erőteljest nyomást fejtett ki a háború elindítása érdekében. Kérdés az is, hogy miért érkezett az elmúlt hetekben több ezer amerikai katona, köztük partraszállásra speciálizálódott egység a térségbe.
És miközben az elnök arról beszél, hogy 15-20 évvel „visszavetették Iránt”, amely már nem képes atomfegyvert kifejleszteni – ezt már egy évvel ezelőtt, a 12 napos háború után is elmondta –, és „nincs tengerészete, hadereje, légiereje”, valójában Irán még jelenleg is képes csapásokat mérni Izraelre és az Öböl menti államokra.
Trump hét eleji nyilatkozata szerint két-három héten belül akkor is kiszállnak a háborúból, ha nem sikerül egyezséget kötni Iránnal.
Sőt, akkor is – erről a CNN-nek beszéltek az ügyre rálátó források –, ha nem sikerül teljesíteni az egyik fő célt, a globális olaj- és gázellátás szempontjából kulcsfontosságú Hormuzi-szoros megnyitását. Ez ugyanis nemcsak hetekig, hanem akár hónapokig is eltarthatna.
Az amerikai elnök egyenesen azt üzente Nagy-Britanniának és más érintett országoknak, hogy „meg kell tanulniuk saját magukért harcolni”, és ha szükségük van a szorosra és az olajra, akkor „menjetek a szoroshoz, és egyszerűen vegyétek el, védjétek meg”, vagy vegyenek az Egyesült Államoktól, neki van sok.
Szerinte egyébként a Hormuzi-szoros magától megnyílik, ha vége a háborúnak. Az Egyesült Államok távozása ugyanakkor – tesszük hozzá - még nem feltétlenül jelentené a háború végét.
A piacokat mindenesetre nem nyugtatta meg az elnök a nemzethez intézett beszéde, sőt, az olaj ára ismét meredeken emelkedni kezdett.
Búcsú a NATO-tól – vagy mégsem
Trump mindemellett – minden korábbi kijelentésére rálicitáva – a brit Telegraphnak a héten azt mondta:
miután az atlanti szövetség más tagjai nem voltak hajlandók részt venni az Irán elleni hadműveletekben, az Egyesült Államok erőteljesen fontolgatja a kilépését a NATO-ból, amely amúgy is csak egy „papírtigris”.
Trump kirohanásait persze érdemes a helyükön kezelni. Az, hogy erről beszélt, az ő esetében még korántsem jelenti azt, hogy meg is teszi majd - ha mégis, az hosszú évtizedek óta nem látott kihívások elé állítaná a globális biztonságpolitikát és így Európát is.
Trump másnap, a nemzethez intézett beszédében már szót sem ejtett a kilépésről.
Eddig 7 miniszter nevét ismerjük. 
