A csütörtöki brit általános választáson a Munkáspárt földcsuszamlás-szerű győzelmet aratott, a Konzervatív Párt pedig történelmének legrosszabb eredményét érte el. A tisztán egyéni választókerületi választási rendszerben olyan konzervatív nagyágyúk véreztek el a körzeteikben, mint Grant Shapps védelmi miniszter, illetve 4 korábbi miniszterelnök is (Cameron, May, Johnson és Truss).

A brit választási rendszer egyben óriási torzulást is eredményezett, hiszen a Munkáspárt a szavazatok 34 százalékának begyűjtésével a törvényhozás mandátumainak 65 százalékát nyerte el.

Miniszterelnökként Keir Starmer szorosabban akar együttműködni az EU-val, de a Brexitet nem kérdőjelezi meg. Egyértelmű, hogy nem akar kilépni az Emberi Jogok Európai Egyezményéből, amivel Sunak a Ruanda-terv miatt fenyegetőzött. Volt ügyészként Starmer a jogállamiság, a hatalmi ágak szétválasztásának és a nemzetközi jognak a híve - ami egykor a konzervatívok védjegye volt. Starmer határozottan elutasítja az ideológiai kísérleteket. 

A győztes kereskedelem-politikája

Négy évvel a Brexit után az EU még mindig az Egyesült Királyság legnagyobb kereskedelmi partnere, és Putyin ukrajnai inváziója rámutatott, hogy az euroatlanti biztonság továbbra is kulcsfontosságú az Egyesült Királyság számára. Ehhez képest a Munkáspárt kiáltványa "jobb és ambiciózusabb kapcsolatra szólít fel európai partnereinkkel", de a konkrétumok meglehetősen kevéssé ambiciózusak.

Az EU szempontjából az Egyesült Királysággal fennálló kereskedelmi kapcsolatokat az Észak-Írországra vonatkozó Windsor-keretrendszer, valamint a szélesebb körű kereskedelmi kérdésekre vonatkozó Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás (TCA) révén rendezték. A következő brit kormány előtt álló kihívás az, hogy ez a megoldáscsomag aligha kielégítő a brit vállalkozások számára: csökkentett piacra jutással és megnövekedett kereskedelmi költségekkel kell szembenézniük ahhoz képest, mint amikor az Egyesült Királyság még EU-tag volt. 

Sem az exportáló gyártók, sem az importőrök nem alkalmazkodtak még teljes mértékben a Brexit utáni, a kereskedelmi súrlódások növekedésével járó valósághoz, részben azért, mert az Egyesült Királyság csak most vezet be számos határellenőrzést az importra vonatkozóan. A következő brit kormányra nagy nyomás nehezedik majd a TCA javítása érdekében, hogy csökkentse a költségeket és biztosítsa a lehető legnagyobb mértékű piacra jutást. 

A Munkáspárt kül- és biztonságpolitikája

A Munkáspártiak úgy látják, hogy az az EU és az Egyesült Királyság közötti szorosabb összehangolás a külső és belső fenyegetések kezelésében mindkét fél számára előnyös lehet. Ez belpolitikai szempontból kevésbé lenne ellentmondásos, mint a jobb kereskedelmi megállapodások, amelyek miatt az Egyesült Királyságnak el kellene fogadnia az uniós szabályozást anélkül, hogy befolyásolni tudná azt. Az Európai Bíróság - amely gyakran a Brexit-pártiak céltáblája - szintén szinte semmilyen szerepet nem játszik az EU közös kül- és biztonságpolitikájában (CFSP).

A brit kormányon belül, valamint az Egyesült Királyság és az EU között a Brexit előtt lezajlott megbeszéléseknek köszönhetően az új kormány bőven talál majd olyan anyagot, amelyre az EU-nak tett kül- és biztonságpolitikai ajánlatát alapozhatja. Az EU és az Egyesült Királyság közötti 2019. októberi kilépési megállapodást kísérő, az akkori miniszterelnök, Boris Johnson által elfogadott politikai nyilatkozat szerint az Egyesült Királyság és az EU támogatja az "ambiciózus, szoros és tartós együttműködést a külső fellépések terén", ideértve a külpolitikát, a biztonságot, a védelmet és a nemzetközi fejlesztést, és hogy "strukturált konzultációt és rendszeres tematikus párbeszédet kell kialakítaniuk, amely meghatározza azokat a területeket és tevékenységeket, ahol a szoros együttműködés hozzájárulhat a közös célok eléréséhez".

Európa nem érdekelt a Brexit egyszerű visszafordításában. Jelenleg Nagy-Britannia csodálatos reklám minden uniós vezető számára - beleértve a nacionalista jobboldaliakat -, hogy milyen következményekkel járna, ha nemzetüket kizárnák az EU-ból: a globális piacok gyorsan megmozdulnának, hogy kifejezzék rosszallásukat, polgáraik elveszítenék szuverén jogaikat, hogy a kontinensen keresztül utazzanak, éljenek, dolgozzanak vagy nyugdíjba vonuljanak, és megszűnne a gazdag Európából a szegény rokonai felé irányuló transzferek életmentő vonala.

Ukrajna kiemelt prioritás

A nemzetközi fronton az új miniszterelnök várhatóan hamarosan Kijevbe utazik, hogy megerősítse London sziklaszilárd támogatását Kijev irányába. A Munkáspárt számára robbanásveszélyes Gáza kérdését nehezebb lesz összeegyeztetni a Corbyn alatt a közelmúltban tapasztalt antiszemitizmussal. 

De Európa lesz a főpróba. Starmer lépésről lépésre fog haladni, és hamarosan megbeszéléseket folytat a szociáldemokrata Olaf Scholz német kancellárral, Emmanuel Macron francia elnökkel és - amennyiben újraválasztják - Ursula von der Leyen európai bizottsági elnökkel. Az Európai Unióról nem számíthatunk nagyszabású szónoklatokra, inkább a kapcsolatok fokozatos javítására tesz kísérletet. Ami Donald Trump esetleges visszatérését illeti, Starmernek most legalább hat hónapja lesz felkészülni.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)