Ukrajna lakossága a Szovjetunió széthullása és a függetlenné válás idején mintegy 52 millió volt, de pár év alatt rengetegen mentek külföldre dolgozni, majd a családegyesítések további tömegekkel apasztották a létszámot. Egy éppen talpra állni készülő országot hagytak maguk mögött, ahol az első években még semmiféle demográfiai tervezés nem volt a kormányzatban. Egyszerűen nem ez volt a legfontosabb, hanem az, hogy leváljanak a nagy testvér Oroszországról.
Az életkörülmények legfeljebb a városokban kezdtek annyira javulni, hogy már lehetett gyerekvállalásra is gondolni. A falvakból oda áramlottak a tömegek, de az évek előrehaladtával a valamennyire is képzett fiatalok tömegesen hagyták el az országot. Újabb lökést adott a Krím megszállása, majd a keleti megyékben kiteljesedő ukránellenes hangulat. A 2022-es orosz támadás idején körülbelül 34-35 millióan élhettek Ukrajnában. Számuk azóta további milliókkal csökkent. Leginkább Németországban és Lengyelországban kezdtek új életet – és szültek ott gyermekeket.
A Demográfiai és Társadalomkutató Intézet optimista becslése szerint már az is eredmény lesz, ha az 1991-es határokon belül 35 millióan fognak élni 2033-ban. Az ukrán tudományos akadémia demográfiai részlege sokkal borúlátóbb, szerinte 2041-re 29 millióra apad a lakosság száma, egy évtizeddel később már csak 25 milliónyian laknak majd az országban állandóan.
Valahogy megálljt kell parancsolni ennek a folyamatnak. Ezért született meg a 2040-ig szóló demográfiai stratégia, aminek főbb elemeit október elején hozták nyilvánosságra. A születések számának növelése, a korai halálozás jelentős csökkentése a fő cél és természetesen a szülőföldre való visszatérés ösztönzése is a középpontban áll.
Az eltávozott milliók visszacsábításához persze minőségileg más életkörülmények kellenek. Például szükséges a megfizethető lakás, magas színvonalú közszolgáltatások, biztonságos környezet, a társadalmon belüli egyenlőség és a lehetőségekhez, köztük a munkahelyekhez való egyenlő hozzáférés. A kormány azt vállalta, hogy hamarosan akciótervet dolgoz ki, abban konkrét intézkedések lesznek. Ebbe a tervbe sok külföldi szakmai szervezet előzetes tanácsait is beépítik.
Álljon itt egy olyan adat, ami a rövid távú gondokra világít rá. A szülőképes nők köre is csökkenőben van, de nem csupán az elvándorlás miatt, hanem azért is, mert sokan kimentek a frontra harcolni vagy a hátországban dogoznak éjt nappallá téve. A gyermekvállaláshoz nyugodt körülmények kellenek, ágyúdörgés közepette ugye ez nem adatik meg…
Az ukrán védelmi minisztérium szerint szeptember végén mintegy 68 ezer nő volt a hadseregben, ebből 48 ezren katonai szolgálatot láttak el, 5 ezren a frontvonalban harcoltak. Érdekes, hogy a nőket már 2018 óta odaengedték az éles helyzetekbe, de eleinte nem az első vonalban voltak, hanem hátrébb. Ez megváltozott az oroszok inváziója után, most már elől is lehetnek, betölthetnek bizonyos harctéri parancsnoki pozíciókat is. Tavaly nyár óta új, kifejezetten női egyenruhákat is kaptak, először a nyári hónapoknak megfelelőt.
A népesség növekedéséhez és a demográfiai hátország javításához azonban nemcsak megfelelő körülmények és több szülőképes anya kell, hanem az is, hogy csökkentsék a korai halálozást, emeljék magasabb színvonalra az egészségügyi ellátást, különös tekintettel a megelőzésekre. Ez egyelőre nagyon alacsony intenzitással folyik.
Idén az első félévben 87 655 gyermek látta meg a napvilágot, ez 9 százalékkal kevesebb, mint 2023 azonos időszakában volt. Összesen 250 972 halálesetet jegyeztek fel. A Covid csúcsán, 2021-ben 349 041 ember halt meg.
2024 első hat hónapjában a legtöbb születés és halálozás Dnyipro megyében és Kijevben volt – adta közre az ukrán belügyminisztérium. Az utolsó békeévben, 2021-ben még 132 595 gyermek született. A fővárosban 9695 apróság érkezett, ezzel Kijev első lett, Lviv végzett a második helyen 7923 babával, a harmadik Dnyipro lett 6972 picivel. Nem meglepő módon a frontmegyékben alig születtek gyerekek. Herszon megyében 221 és Donyeckben is csak 702, míg Luhanszkban egyetlenegy sem.
Egy újszülöttre átlagosan három halott jutott az országban. A legkevesebben Herszon régiójában hunytak el idén (2334 fő), de viszonylag alacsony számot hozott Donyeck (5753 fő) és Csernyivci is (5422 fő). Ezt a listát Dnyipro vezeti 26 374 fővel, mögötte Harkiv végzett 17 999 fővel, a harmadik Kijev lett 17 449 fővel.
Az egészségügyi ellátást, és közvetve az életkilátásokat nem csupán a közvetlen háborús cselekmények befolyásolják, hanem az is, hogy az oroszok rengeteg kórházat és más egészségügyi intézményt lebombáztak vagy a támadások által használhatatlanná tettek. A Kyiv School of Economics kora tavaszi összegzése szerint 3,1 milliárd dollár értékben semmisültek meg egészségügyi intézmények, ez a szám nyilvánvalóan nőtt azóta.
És itt nem csupán a keleti vagy a déli és északi körzetekre kell gondolni, hanem az ország belsejében vagy éppenséggel a nyugati megyékben található létesítményekre. Ezeknek a visszaépítése sok anyagi áldozatot kíván és nem is mindig lehetséges, de ha mégis, akkor sokáig tart, amit adott esetben nem bírnak ki a betegek. A szükségszerű átcsoportosításuk pedig nagyon nehéz, hiszen eleve hiány volt a megfelelő mennyiségű és minőségű kórházi férőhelyből.
