Hatalmas nemzetközi visszhangot kiváltó döntést jelentett be szerdán három európai állam, Írország, Norvégia és Spanyolország: május 28-án, azaz jövő kedden hivatalosan elismerik a palesztin államot.
Míg a palesztinbarát mozgalmak üdvözölték a lépést, Izrael hevesen tiltakozott. De mi áll a döntés hátterében, mi annak a gyakorlati jelentősége és van-e egyáltalán reális esély a palesztin állam létrejöttére?
"Igazságos és fenntartható"
„Egy háború közepette, amelyben már tízezreket öltek és sebesítettek meg, életben kell tartanunk az egyetlen olyan alternatívát, amely az izraelieknek és a palesztinoknak is ugyanolyan politikai megoldást kínál: két állam, amely egymás mellett él, békében és biztonságban” – indokolta Jonas Gahr Store norvég miniszterelnök kormánya döntését. Szerinte a közel-keleti konfliktusban a „tartós megoldást” csak a kétállami megoldás jelenti.
Fotó: EPA/TINO ROMANO
Pedro Sánchez spanyol kormányfő ennél keményebben fogalmazott: szerinte a Netanjahu-kormány mészárlást hajt végre Gázában (az izraeli hadműveletek eddig több mint 35 ezer áldozatot követeltek, nagy részük nő és gyerek), és veszélyezteti a kétállami megoldást, ezért is kellett lépniük.
„Minden rendelkezésünkre álló politikai eszközt meg kell ragadnunk arra, hogy világosan és egyértelműen kimondjuk: nem fogjuk hagyni, hogy erővel lerombolják a kétállami megoldás lehetőségét. Ez ugyanis az egyetlen igazságos és fenntartható megoldása ennek a szörnyűséges konfliktusnak” – fogalmazott.
Tegyük hozzá, hogy a palesztinok ügye mellett hosszú ideje kiálló ír baloldal, valamint a spanyol baloldali Podemos párt az elmúlt hónapokban fokozódó nyomást gyakorolt országa kormányára a palesztinok melletti erőteljes kiállás érdekében.
Ugyanígy érvelt Simon Harris ír kormányfő hozzátéve, hogy Palesztina elismerése „történelmi nap Írország és Palesztina számára.”
Reményét fejezte ki, hogy további országok követik őket a következő hetekben. Jelezte azt is, hogy Írország teljes egészében elismeri Izraelt és jogát arra, „hogy biztonságban és békében” létezzen szomszédjaival együtt.
Izrael haragja
Ez ugyanakkor nem csillapította az izraeli kormány haragját, amely a döntés után azonnali konzultációra hazarendelte nagyköveteit mindhárom országból, valamint bekérette azok nagyköveteit az izraeli külügyminisztériumba.
Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök szerint a palesztin állam elismerésével az európai államok a terrort jutalmaznák. Szerinte ez "egy terrorista állam lesz, mely újra és újra megpróbálja végrehajtani az október 7-i mészárlást (ebben mintegy 1200-an haltak meg), és mi ebbe nem fogunk beleegyezni."
A zsidó állam legfőbb szövetségese, az Egyesült Államok – enyhébb hangnemben – szintén bírálta a döntést. Washington a kétállami megoldást ugyan támogatja, de azt szerintük nem „egyoldalú elismerések”, hanem közvetlen tárgyalások útján kell elérni.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy a palesztin államot eddig már 143 ország elismerte a 190 ENSZ-tagország közül. Magyarország több mint 35 évvel ezelőtt, 1988 novemberében lépte meg ezt, legutoljára, 2014-ben pedig Svédország tette ezt meg az uniós tagországok közül.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter az e heti Kormányinfón jelezte, hogy nem értenek egyet az ír-norvég-spanyol elismeréssel, azaz a kormány ebben a kérdésben is Izraelt támogatja. Magyarország idén májusban nemmel szavazott az ENSZ-ben a palesztinok teljes jogú tagságára is (összesen mindössze 9 ország voksolt nemmel), és korábban nem szavazta meg a gázai tűzszünetre felhívó ENSZ-határozatokat sem, amivel szintén szűk kisebbségben maradt.
Mit jelent az elismerés?
Visszatérve az alapkérdésre: miért fontos az ír-norvég-spanyol elismerés? Egyrészt az egész világnak szóló üzenetértéke miatt.
„A saját történelmünkből tudjuk, hogy az elismerés egy erőteljes politikai és szimbolikus értékű tett” – mondta az ír kormányfő, párhuzamot vonva az írek és a palesztinok szabadságharca között.
A The Guardian szerint az elismerésnek – különösen az európai országok között – fontos következményei lesznek. Ezek közül a legfontosabb, hogy az jelzi az Egyesült Államok „kizárólagos” szerepének erodációját az izraeli-palesztin békefolyamatban. Ez a folyamat már régóta haldoklik, a palesztin tisztviselők pedig egy ideje már az európai támogatás növeléséért dolgoznak nagy erőkkel.
Svédország, Norvégia, Írország és Spanyolország szimpatizál a palesztinok ügyével, és már Nagy-Britannia is jelezte, hogy megfontolhatja a palesztin állam elismerését látván azt, hogy Izrael – különösen a Netanjahu-érában – elutasítja azt, és a zsidó telepek bővítése révén egyre több palesztin földet sajátít ki a nemzetközi jog értelmében megszállt területnek minősülő Ciszjordániában.
A másik következmény, hogy az elismerés – legalábbis elvileg – megnyitja az ösvényt az államiság felé.
Ez egy „valódi lépés egy életképes politikai, a palesztin önrendelkezéshez vezető út felé”, mondta Hugh Lovatt, a European Council on Foreign Relations nevű think-thank munkatársa.
Ami a várható ciszjordániai hatást illeti, a közelgő elismerések egyelőre aligha változtatják meg az ottani palesztinok sanyarú helyzetét – az őket érő támadások az izraeli biztonsági erők és a telepesek részéről eszkalálódtak. Ugyanakkor az elismerés magában foglalja a palesztin önrendelkezés jogát is, amelyhez nincs szükség Izrael engedélyére.
Megszállás alatt
Persze ez utóbbi inkább csak elvi lehetőség, hiszen az izraeli vezetés – biztonsági okokra hivatkozva – egyértelműen ellenzi a palesztin államot.
Ciszjordániát és Kelet-Jeruzsálemet, amely területeket 1967 óta tart megszállva, történelmi-vallási okokra hivatkozva nem hajlandó feladni, sőt, egyre nagyobb részt hasít ki belőlük az illegális telepépítésekkel. Gázát pedig szinte porig rombolta, és aligha hagyja majd kontroll nélkül a jövőben.
A palesztin államhoz „már nincsen palesztin terület” – Kelet-Jeruzsálem és Ciszjordánia megszállt terület, utóbbi szét is van szabdalva, Izrael nem fogja feladni. A szétlőtt Gázai övezetet pedig „nincs, aki újjáépítse”. Mindemiatt ”nem lehet palesztin állam”, mondta N. Rózsa Erzsébet Közel-Kelet szakértő lapcsoportunk, a Klasszis Média rendezvényén, a Klasszis Klubban a közelmúltban.
A palesztinok számára a legfőbb reményt a nemzetközi nyomás fokozódása jelenti, márpedig ebben a tekintetben több kvázi diplomáciai győzelmet is arattak a közelmúltban: a Nemzetközi Bíróságon megindult a népirtási per Izrael ellen, újabb nyugati szankciók születtek az erőszakos zsidó telepesek ellen, a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze elfogatóparancs kiadását kérte nemcsak a Hamász vezetőivel, hanem Netanjahuval szemben is, jövő héten újabb európai országok ismerik el a palesztin államot, pénteken pedig a Nemzetközi Bíróság a rafahi offenzíva leállítására és kivonulásra szólította fel Izraelt (az izraeli hadsereg ennek nem tett eleget, hétvégén is folytatta a hadműveletet).
Az izraeliekben is tudatosul – írja a baloldali brit lap –, hogy országukat egyre inkább páriaként kezelik és elszigetelik diplomáciailag nemzetközi szinten. Részben ez vezetett a Netanjahu-kormányon belüli ellentétek felerősödéséhez, amelyek nyomán már komolyan felmerül a kérdés, hogy meddig képes még ez a kabinet túlélni.
Ez a kérdés ugyanakkor – hacsak nem lesz radikális irányváltás az izraeli politika egészében a nemzetközi nyomás miatt – a palesztinok jövőjét nem befolyásolja döntően: a palesztin állam létrehozása a gyakorlatban egyre reménytelenebbnek tűnik.
