Az „Ocean-2024” elnevezésű hétnapos hadgyakorlatok, amelyek hétfőn értek véget, a legutóbbiak az Oroszország és Kína közötti katonai gyakorlatok és közös járőrözések sorában, amelyek Putyin elnök és Hszi Csin-ping kínai vezető katonai együttműködés szorosabbra fűzésére tett fogadalmai nyomán jöttek létre. Ezt a szoros együttműködést tehát nem zavarja meg olyan marginális fejlemény, minthogy a Kreml háborút folytat Ukrajna ellen.

Sorozatos hadgyakorlatok

Putyin nyitó videóbeszédében elmondta, hogy 15 „baráti” nemzet fogja megfigyelni a Moszkva állítása szerint mintegy 90 ezer katonát és több mint 500 hajót és repülőgépet, az elmúlt 30 év legnagyobb ilyen jellegű hadgyakorlatán. Az orosz hadsereg szerint Kína több hadihajót és 15 repülőgépet küldött Oroszország távol-keleti partjainál lévő vizekre a mostani hadgyakorlatra. Ezenkívül a kínai és az orosz erők ebben a hónapban a Japánhoz közeli vizeken tartott közös haditengerészeti gyakorlatok során elmélyített stratégiai koordinációról tettek említést, és ötödik alkalommal tartottak közös tengeri járőrözést a Csendes-óceán északi részén.

A nyár folyamán számos közös gyakorlatot tartottak, többek között Alaszka közelében - ahol az amerikai és a kanadai erők először fogtak el együtt orosz és kínai bombázókat -, valamint a Dél-kínai-tengeren, egy olyan létfontosságú vízi úton, amelyre Peking szinte teljes egészében igényt tart, és ahol a geopolitikai feszültségek gyorsan nőnek.

Ezt a koordinációt egyre nagyobb aggodalommal figyeli Washington, amely hónapok óta azzal vádolja Kínát, hogy kettős felhasználású exporttal - például szerszámgépekkel és mikroelektronikával - támogatja Oroszország védelmi szektorát, amit Peking tagad, mivel a konfliktusban semlegesnek vallja magát.

Márpedig Kína nem semleges szereplője Oroszország illegális agressziós háborújának. Peking kétszínű Ukrajna területi integritását illetően, és a NATO szavaival élve „döntő támogatója” Oroszország háborújának.

Mi tartja össze őket?

Az ukrajnai háború folytatódik, és a fenyegetések fokozódnak: Putyin figyelmeztette a NATO vezetőit, hogy a Kijev által a nagyobb hatótávolságú nyugati rakéták használatára vonatkozó korlátozások feloldása háborús cselekménynek minősülne.

A megnövekedett globális feszültségek idején - többek között Oroszország ukrajnai háborúja, Kína dél-kínai-tengeri agressziója és a Tajvan szigetére vonatkozó igényei miatt - Moszkva és Peking egyre inkább úgy tekint egymásra, mint az erőfitogtatás kulcsára. A közös hadgyakorlatok azt a kérdést is felvetik, hogy a két atomfegyverekkel rendelkező hatalom, amely nem szövetséges a szerződésben, együtt fog-e fellépni egy esetleges jövőbeli konfliktusban.

Putyint és Hszi-t az a közös geopolitikai nézet tartja össze, hogy a Nyugat alapvető érdekeik elnyomására törekszik. Putyin számára ezek közé tartozik a NATO terjeszkedésének megakadályozása, míg Hszi Tajvan ellenőrzését és a Dél-kínai-tenger uralmát tartja szem előtt.

Putyin az Ocean-2024-et elindító videóbeszédében ezt az összefüggést fejtette ki, azzal vádolva az Egyesült Államokat és szövetségeseit, hogy „az állítólagos orosz fenyegetést és a Kína megfékezésére irányuló politikát ürügyként használják fel katonai jelenlétük kiépítésére Oroszország nyugati határai mentén, valamint az Északi-sarkvidéken és az ázsiai-csendes-óceáni térségben”.

Az orosz vezető arra is figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták telepítését tervezi „előretolt telepítési területeken”, beleértve az ázsiai-csendes-óceáni térséget is. Úgy tűnt, hogy ez megismétli Putyin nyáron tett megjegyzéseit, amelyekben bírálta Washington és Berlin azon tervét, hogy 2026-tól nagy hatótávolságú amerikai rakétákat telepítenének Németországba, valamint azt, hogy az USA az év elején ideiglenesen egy nagy teljesítményű rakétaindítót küldött gyakorlatokra a Fülöp-szigetekre - ezt a lépést Peking is elítélte.

Kettős fenyegetés?

Washingtonban a szorosabbra fűződő kapcsolatok látványa aggodalmakat kelt az Egyesült Államok és Kína, illetve Oroszország közötti egyidejű katonai konfliktus veszélye miatt, sőt olyan konfliktus miatt, amely más partnereket is érinthet, például Iránt, amellyel a két ország az év elején haditengerészeti gyakorlatokat tartott. Aggodalomra ad okot az is, hogy Moszkva esetleg támogatná Pekinget egy esetleges ázsiai-csendes-óceáni háborúban.

Peking és Washington egy sor potenciális feszültség-góc között navigál, beleértve Kína Tajvannal kapcsolatos terveit és az Egyesült Államok szövetségesével, a Fülöp-szigetekkel szembeni növekvő agresszióját a Dél-kínai-tengeren. Oroszország és Kína is éberen figyeli, ahogy az USA tovább erősíti régóta fennálló kapcsolatait a regionális szövetségesekkel.

Ha Kína Tajvan ellen lépne fel, az orosz hadsereg potenciálisan korlátozott támogatást nyújthatna, például hajókat és légi járőröket küldhetne a Japán körüli vizekre, vagy esetleg egy-két tengeralattjárót telepíthetne a Csendes-óceán nyugati részére. Ez újabb aggodalomra adna okot az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek, amikor mérlegelik, hogyan reagáljanak.

Egyelőre egyensúlyoznak

A nyugati és a kínai politika egyelőre egyaránt hozzájárul a hosszú orosz-ukrán háborúhoz. Ez Kína számára előnyös, mert az USA figyelmét eltereli az indo-csendes-óceáni térségről. A nyugati katonai támogatás pedig elegendő ahhoz, hogy Ukrajna ne szenvedjen vereséget, de nem elegendő a katonai győzelemhez. A kínai katonai támogatás eközben elegendő ahhoz, hogy Oroszország ne szenvedjen vereséget, de szintén elégtelen a katonai győzelemhez.

A Nyugat azért tart az orosz vereségtől, mert az káoszt okozhat egy nukleáris fegyverekkel rendelkező birodalomban. Kína pedig nem kívánja Oroszország vereségét, mert az visszavetné az Oroszországgal közös ideológiai célját, egy új globális többpólusú rend kiépítését, amelyben ő lenne a fő befolyási központ.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)