Szerdán – a protokollnak megfelelően – benyújtotta lemondását az osztrák államfőnek a Nehammer-kormány. Van der Bellen ugyanakkor az új kormány felállásáig folytatásra kérte fel a kabinetet, amely tehát szerdától ügyvezető kormányként működik.

Az már a következő hetek, esetleg hónapok tárgyalási eredményeinek függvénye, hogy milyen színezetű vezetés váltja majd a néppárti-Zöld kormányt.

Az osztrák elnök szerdán arról beszélt, hogy „az új kormány megalakítása kihívás”, és első körben minden párttal egyeztetni kíván a témában.

Az osztrák Fidesz

Bár a választásokat – az osztrák köztársaság történetében először – az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) nyerte (a voksok 28,8 százalékát megszerezve) az Osztrák Néppárt (ÖVP) előtt, de mivel a pártok többsége semmilyen körülmények között sem hajlandó koalícióra lépni vele, kicsi az esélye a hatalomra kerülésre.

Helyi elemzők szerint az FPÖ elsősorban a bevándorlás kérdésével nyerte meg a választást. A Néppárttól jobbra álló párt azonban nem csak a migrációt szigorítaná, hanem – a Fideszhez hasonlóan – az ukrajnai „értelmetlen vérontás” mielőbbi befejezését is követeli. A Kreml-barátsággal vádolt FPÖ egy európai parlamenti választási plakátján például háborús uszítással vádolta meg az EU-t és Kijevet.                

Elviekben – bizonyos feltételekkel – elképzelhető egy FPÖ-ÖVP összefogás, de osztrák elemzők jóval valószínűbbnek tartják, hogy az ÖVP inkább a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal próbál kormányt alakítani.

Ausztria történetének első szabadságpárti-néppárti kormánya a Schüssel-kormány volt, amely 2000 februárjától vezette nyugati szomszédunkat.

A koalíció anno igen nagy port vert fel Európában, mivel az FPÖ-t – amelyet 1986-tól 2000 májusáig Jörg Haider irányított – elemzők szélsőjobboldali pártként emlegették (és részben most is így emlegetik).

Tabuból normalitás

Az akkori néppárti kancellár, Wolfgang Schüssel akkori szóvivője, Heidi Glück a Der Standardban a héten megjelent írásában arra figyelmeztetett, hogy az ÖVP részéről hiba lenne ismét koalícióra lépni az FPÖ-vel.

Heidi Glück szerint – aki jelenleg stratégiai tanácsadó – a „jobboldali populizmus” ausztriai változata győzött, az „európai jobboldali megatrend” nem állt meg a határaik előtt.

Míg azonban 2000-ben „nemzetközi botrány” lett abból, hogy Ausztria „tabutörést” merészelt elkövetni az FPÖ kormányba emelésével, negyed évszázaddal később „a jobboldali populisták kormányzása már inkább normalitás, semmint provokáció.”

Schüssel egykori szóvivője úgy véli, hogy a számtalan krízis miatt a szavazók egyre jobban hisznek az egyszerű, "senkinek sem fájó megoldások" ígéretének, amelyek „a komfortzónába való hazatérést” szuggerálják.

A jobboldali populista gondolkodást a „konzervatív köldöknézés, az intolerancia, az illiberalizmus és az Európával szembeni szkepszis”, valamint „a régi szép idők” iránt nosztalgiát érzők „veszélyes idillje” határozza meg, teszi hozzá Heidi Glück.

Szerinte a két jelentős erő, a konzervatívok és a jobboldali populisták meccsét sok országban már utóbbiak nyerték meg, akik “a megfakult polgáriság legitim örökösének" tekintik magukat: Silvio Berlusconi és Giorgia Meloni a kereszténydemokrácia helyett, a Le Pen-család a gaulle-izmus helyett, "az autokrata Orbán Viktor Horn Gyula helyett", Geert Wilders, az Igazi Finnek, a Svédországi Demokraták – Németországban pedig az AfD, amely a Friedrich Merz vezette Kereszténydemokrata Unióval szegül szembe.

Emlékeztetett arra, hogy a vasárnapi választáson csaknem 450 ezer szavazó vándorolt át az FPÖ-höz az ÖVP-tól, és a választók csaknem harmada olyan embereket kedvel, mint Jörg Haider, Heinz Christian-Strache (az FPÖ egy orosz ügybe belebukott vezére), valamint Herbert Kickl, az FPÖ jelenlegi vezetője.

Jobb lenne egy nagykoalíció?

Schüssel volt szóvivője úgy véli, hogy a politikai versenyt a demokrácia eszközeivel, tehát a tényszerűséggel, dialógussal, vitázási és kompromisszumkészséggel, valamint megoldásközpontúsággal kell megnyerni.

Végezetül kiemelte: azért is lenne hiba, ha a második helyen végzett ÖVP koalícióra lépne az FPÖ-vel, mert a vesztes pozíciójából – a jobboldali erőviszonyokat tekintve – „csak morzsákat lehetne elhozni az asztalról.”

Ráadásul még egy Kickl nélküli kormány is közvetetten Kickl-kormány lenne, hiszen az FPÖ-elnök a kormányon kívülről is képes lenne befolyást gyakorolni. (Az ÖVP egyelőre csak a Kickl vezette FPÖ-vel való együttműködést zárja ki egyértelműen.)

Heidi Glück szerint az ÖVP-nek – bár ez kockázatokat is magában rejt – a szociáldemokratákkal (ez lenne a nagykoalíció) és a liberálisokkal (Neos) kellene összefognia. Ezáltal Karl Nehammer, az ÖVP vezére kancellár maradhatna, „az erősen szétzilálódott szociáldemokraták” pedig alighanem sokat engednének követeléseikből a hatalomba való visszatérésükért.       

Figyelmeztet azonban arra is, hogy a néppárti-szociáldemokrata-liberális koalíciónak nem álmokat kellene kergetnie, hanem szembe kellene néznie a valósággal: szanálnia kell a büdzsét, meg kell oldania a nyugdíjfinanszírozást, forradalmi változást kell hoznia az oktatásban, valamint össze kell fognia a menekült és migrációs politikában.

Tehát fájdalmas reformokat is meg kell hoznia, és le kell mondania a közvéleménykutatásokhoz igazodó politikáról, érvel Heidi Glück. Az persze egyáltalán nem biztos, hogy az ÖVP megfogadja majd a tanácsait.

Mindezzel szemben az FPÖ elnöke – akinek Orbán Viktor miniszterelnök közösségi oldalán gratulált a győzelemhez – azt hangoztatja, hogy "a nép akaratát" kell figyelembe venni, ami szerinte egy FPÖ-ÖVP kormányt kell hogy jelentsen az ő vezetésével.