Az euroszkeptikus, Putyin-barát Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) felkérése kormányalakításra megrázta Európát. A neves cseh Respekt című lap új tendencia kialakulását látja:

„Egy új kísértet járja be az európai demokráciákat – a kormányozhatatlanság kísértete. A tavalyi év végéhez közeledve Franciaországban és Németországban összeomlott a kormány, Hollandiában pedig rendkívül bonyolultnak bizonyult az új kormány megalakítása. Az elmúlt napokban Ausztriában a koalíciós tárgyalások omlottak össze”.

A lap szerint „ehhez jön még az a tendencia, hogy a szélsőjobboldal folyamatosan erősödik. Számos válságból, a bevándorlók beilleszkedési nehézségeiből, a közösségi hálózatok felemelkedéséből a hagyományos média rovására és az általános európai pesszimizmusból profitál. Ahogy a jelenlegi ausztriai fejlemények is mutatják, egyre nehezebb koalíciót alkotni e pártok részvétele nélkül.”

Néppárti dilemmák

Nos, valóban, az FPÖ úgy tűnik, hogy a legjobb úton halad a kancellária felé, miután a centrista pártok közötti tárgyalások meghiúsultak, és a mérsékelt konzervatív Néppárt (ÖVP) közölte, nyitott a koalíciós tárgyalásokra. Bármilyen megállapodás az európai populista jobboldal legújabb nagy győzelmét jelentené, és alaposan vizsgálatra szorulna, hogy az EU jobbközép pártjai milyen álláspontot képviselnek a szélsőséges politikai csoportokkal való együttműködésben.

Márpedig Herbert Kickl határozottan oroszbarát nézeteket vall, felkarolta a Covid-19 világjárványról szóló összeesküvés-elméleteket, és kellemetlen módon flörtölt Ausztria náci múltjával. Amellett, hogy jelentősen fellendítené az Ukrajnának nyújtott uniós támogatás, az Oroszország elleni szankciók és a meglévő bevándorlási politika megdöntésére irányuló erőfeszítéseket, a jobbközép Európai Néppártnak a szélsőjobboldali pártokkal való együttműködésre vonatkozó álláspontját is reflektorfénybe állítaná.

Összességében Európa-szerte a szélsőjobboldali pártok vagy teljesen új pártként jelennek meg egy karizmatikus vezető irányítása alatt, vagy növelik az arányukat, és fő ellenzéki párttá vagy potenciális koalíciós partnerré válnak. Ezek a pártok az establishment- és bevándorlásellenes platformon indulnak, és a választók megtalálták a kiutat a frusztrációjuknak. Azok a többségi pártok, amelyek úgy döntöttek, hogy kizárják a populista jobboldalt bármilyen koalícióból, egyre nehezebben tehetik ezt meg a többségi pártok szavazatainak csökkenésével szemben.

EU a forgószélben

Mintha az EU intézményeinek már nem lenne elég baja. Egy defenzívába szorult Ukrajnával és egy önimádó Donald Trumppal, aki kinézte magának a Dániához tartozó Grönlandot (valamint Kanadát és a Panama-csatornát – a szerk.). Ehhez jönnek még az olyan belső problémák, mint a megbénult gazdaság, a magas adósságszint és a két legnagyobb tagállam, Németország és Franciaország korlátozott cselekvőképessége. A kilátások tehát nem rózsásak.

Az Ukrajnának nyújtott pénzügyi és katonai segítség az első helyen áll a sürgős feladatok listáján. Az EU idén havonta 1,5 milliárd eurót utal át a közösségi költségvetésből a kijevi államkasszába. Ehhez jön még a G7-ek 50 milliárd eurós hitele Ukrajnának, amelyet a befagyasztott orosz vagyonból származó nyereségből fognak kiszolgálni. Emellett nagy mennyiségű lőszert és fegyvert kell majd finanszírozniuk az európai államoknak, hogy segítsék az EU-csatlakozásra jelentkező Ukrajnát.

A számla sokkal nagyobb lehet, ha Trump beváltja fenyegetéseit, és csökkenti vagy megszünteti az USA Ukrajnának nyújtott nagylelkű támogatását. Eddig az USA az Ukrajnának nyújtott segélyek csaknem felét finanszírozta.

Tengernyi pénz kell, de honnan?

Ukrajna mellett az EU a saját, Oroszországgal szembeni védelme áll az EU idei terveinek a középpontjában. Most először van uniós biztos az új védelmi és űrkutatási portfólióért. Andrius Kubilius feladata azonban nem az európai hadsereg felállítása, hanem az uniós tagállamok védelmi és beszerzési politikájának jobb összehangolása. Sok tagállam költségvetése túl kicsi ahhoz, hogy gyorsan új fegyvereket vásároljanak, vagy több katonát tartsanak fenn.

A nyomás fokozódik, ugyanis Trump az európaiaktól jóval több hozzájárulást követel. Sok uniós politikus számára rejtély, hogy honnan származik majd a hadseregre szánt sokmilliárdos összeg.

Csak Németországban a müncheni IFO gazdaságkutató intézet becslése szerint középtávon 230 milliárd euró hiány lesz a védelmi költségvetésben, Olaszországban 120 milliárd, Spanyolországban pedig 80 milliárd. Az új német pénzügyminiszter, Jörg Kukies (SPD) azonnal lehűtötte egyes államok azon vágyait, hogy a katonai kiadásokat további közös uniós adósságokból finanszírozzák.

Vihart jósolnak

Na, pont ilyen helyzetben lenne szükség Franciaországra és Németországra, mint az EU stabil vezető hatalmaira. Ehelyett Franciaország a kormányválságok miatt gyenge, Németország pedig a februári új választások miatt csak korlátozottan képes cselekedni.

Spanyolországban a kisebbségi kormány is megbukhat a költségvetés miatt. A romániai helyzet egyelőre tisztázatlan. Hollandiában, Magyarországon és Szlovákiában pedig az EU-szkeptikusok vannak hatalmon.

Nos, borítékolható, hogy az idei év viharos lesz az EU számára – vagy legalábbis felettébb érdekes.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)